Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 17 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ácsi!

  • 2008. január 29.
  • humusz
penznyelo_120Újabb hulladékégetõ, újabb célpont. Ezúttal Ács a kiszemelt, és még öt másik település - valahol Magyarországon. A beruházó elvárása: a település mondjon igent, és becsszóra jól jár. Azt egyelõre nem tudni, hogy pontosan mit égetnek, honnan származik a hulladék és a technológia. És persze hatástanulmány sincsen. A demokrácia most Svájcból érkezik. Szuhi Attila tudósítása 2007 decemberében készült, de a történet 2008 januárjában is aktuális.

Molnár Lajos a SARM Molnár vezetője nem mindennapi ajánlattal lepte meg a Komáromhoz közeli Ács városát. Az a megtiszteltetés éri a települést, hogy a kiválasztottak közé került. Helyet adhat az országban hamarosan felépülő hat „mini-égető" egyikének. Molnár Lajos egyetlen dolgot kér a településtől: mondjon igent az égetőre. Ha ez megtörtént, akkor majd készít hatástanulmányt, és minden információt megad, de „értsük meg, hogy senki nem fektet be milliókat úgy, hogy ne tudja a település döntését előre". Persze ez fordítva is érthető lenne, hogy a település nem fekteti be a település jövőjét, úgy hogy nem tudja mi épül a határában. Ám ezt a gondolkodásmódot a svájci-magyar üzletember nem érti.

Kezdjük a történetet az elejéről! Egy ácsi lakos kereste meg a HuMuSz-t és segítségünket kérte, mert ismeretei szerint valaki a városban hulladékégetőt akar építeni. A héten a beruházó tájékoztatót is tartott a városban, így hát felkerekedtünk, hogy mi is részt vegyünk a fórumon. Az esti órákban a vártnál többen, mintegy ötven ember hallgatta meg az üzletember előadását az „Unió hulladékgazdálkodásáról" és mellékesen a tervezett égetőről. A tervezett diadalmenetet alighanem sikerült megállítanunk. A jól felépített előadás végén, mintegy ellenpontként elmondtunk azokat a dolgokat, amit az égetős ipar szeret elhallgatni: a kibocsátott szennyező anyagok hatásait, a regisztrált egészségügyi problémákat, a felmerülő üzemeltetési problémákat, és így tovább. És persze felvetettük, hogy miért várja el a beruházó, hogy érdemi információk hiányában (hatástanulmány és ellenérvek meghallgatása nélkül) a város előre döntést hozzon az ügyben. Ezt követően felbolydult a fórum. Megszólalt a csendes többség, akik aggályaikat fejezték ki az ügyben. Úgy tűnik nem csak a fórum napirendje változott, de a Molnár úr által a következő időszakra felépített menetrend is felborult. Úgy tervezte, hogy két nappal a lakossági fórum után a képviselő-testület már döntést hoz az ügyben, de erre a lakosság reagálása után a napokban aligha kerül sor. Az önkormányzat döntése után Molnár úr - állítása szerint - elkezdte volna a hatástanulmány elkészíttetését, de ez nehezen hihető, hiszen a tervezett égető kapacitását éppen úgy határozta meg, hogy a hatályos jogszabályok szerint még előzetes dokumentációt sem kell róla készítenie. Feltettük Molnár úrnak azt a kérdést is, hogy hol tervezi a további öt égetőt, erre azonban nem kívánt válaszolni. Talán nincs is több település? Hivatkozott arra, hogy Illés Zoltán környezetpolitikussal személyesen egyeztetett, és teljes mellszélességgel támogatta az ügyet. Sikerült elérnünk Illés Zoltánt, aki elmondta, hogy sohasem találkozott Molnár úrral... Nem ez az egyetlen gyanús elem Molnár úr körül. Még nem láttam olyan befektetőt, aki 70 milliárdot hozna kis hazánkban, és előadására egy titkárnő sem kíséri el. Az egyszerűség fontos erény, na de ennyire... Reméljük, hogy hamarosan kiderül, hogy az ácsi égető ügye nem más, mint egy újabb megalapozatlan próbálkozás. Ezek a próbálkozások azonban szaporodnak. Nem véletlenül. Az állam a megújulókhoz hasonlóan a hulladékból előállított energiát is támogatja. Közel egymilliárd forinttal. Ha tehát sikerül felépíteni egy égetőt, az tuti üzlet. A sajóbábonyi égető 3 éves megtérülési idővel számol! Ki tudna ennek ellenállni? Nem rég derült ki, hogy Gyöngyösön és Nyíregyházán egy-egy 300 ezer tonnás pirolízises égetőt kívánnak felépíteni, Tatabányán és Inotán 100-100 ezer tonnás, Hajdúböszörményben 150 ezres, Visontán 200 ezres, Nyergesújfalun 75 ezres kapacitással számolnak, Molnár úr mintegy 120 ezer tonna hulladék égetésében gondolkodik... Soroljuk még? Ha nem változik hamarosan a jogi szabályozás, akkor annyi égető lesz az országban, hogy lassan importálnunk kell majd a hulladékot. De hát miért is ne? Végül is tuti üzlet, nem? És hatástanulmányokkal se bajlódjunk! Legyünk az ezer égető országa!