Több szempontból is érdekesek és jelentősek a tapasztalataid. A Copenhagen Resource Institute szenior tanácsadójaként közvetlen rálátásod van az európai hulladékkezelés kérdésére, Dániában élve pedig személyesen éled meg a külföldi gyakorlatot. Hogy látod, mi a helyzet a fenntartható fogyasztással a dánoknál?
Tavaly jól szolgáltak bennünket, fogyasztókat a legnagyobb kereskedőláncok. Egymással versengve keresték kegyeinket, hogy miután a pohár – vagy inkább PET-palack, aludoboz –fenekére nézve befejeztük fogyasztásunkat, a hulladékunkról is gondoskodjanak. Az italcsomagolási hulladék visszavételével úgy tűnik a fogyasztó jár jól, hiszen pénzt kap a szemetéért, a kereskedő pedig szolgáltatásával újabb tanúbizonyságot tesz környezettudatosságáról. És tényleg. Van abban valami pozitívum, hogy akcióikkal ráirányították a figyelmünket a hulladékunkra, és arra, hogy annak is van értéke. A visszavétel pedig kétségtelenül segíti azt a közérdekű zöld törekvést, hogy minél kevesebb hulladék kössön ki a lerakókban és az égetőkben. Le a kalappal, hogy egy új, és értelmes piaci rést találtak.
2009 (!) januárjától lépne hatályba az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT), ehhez képest még el sem készült. Decemberben már legalább volt miről tárgyalni, gyorsan össze is hívtunk egy fórumot, amire szép számmal összejöttek a hulladékos szakma képviselői. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk értékelésünket a terv vázlatáról.
Hatalmas előrelépés. Félsiker. Teljes csőd. Ezen a skálán mozogtak a koppenhágai klímatalálkozó eredményességének értékelései. Miközben viszont a politikusok zárt ajtók mögött próbáltak egyezkedni, mintha a híradások elfeledkeztek volna a tömegekről, akik kívül rekedve ugyan, de nagyon is hallatták hangjukat.
Hát, a boltokban. Olvasóink ezzel teljesen tisztában vannak. Sőt, mára mindenki számára nyilvánvaló ez, de a kormányzat gyáva, a kereskedelem szabotál, a szelektív gyűjtők pedig védik a saját állásaikat. 436 szavazó 68%-a úgy ítéli meg, hogy a betétdíjas begyűjtés lenne a legjobb. Mindenkinek: a fogyasztóknak és a környezetnek egyaránt. Mire várunk tehát?
Mint az utóbbi időszak válságai is megmutatták, a gazdasági folyamatokat fenntarthatatlan spirálba kényszerítő erők közül az egyik legjelentősebb a globális pénzügyi világ berendezkedése. Egy, a fenntarthatóság elveihez idomuló gazdaság kialakításához fontos lenne a fenntarthatóság alapelveinek integrálása a banki gyakorlatba (pl. a befektetési célpontok kiválasztásában ne csak a profit maximalizálása játssza a szerepet, hanem társadalmi, környezeti szempontok is), valamint szükséges lenne a helyi pénzügyi körfolyamatok erősítése. Az Ökobank projekt zárókonferenciája a TFF (Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért) szervezésében.
Konferenciánkon a bevezetőben feltett kérdésre keressük a választ/válaszokat. Kezdeményezésünk túlmegy a probléma megfogalmazásán, és az Ökobank projekt keretében egy megoldási modellt is javasol. Amennyiben szívesen részt venne a szakmai vitában vagy kíváncsi az Ökobank projektünk eredményeire, várjuk a 2010. január 22-i rendezvényünkön.
Ennyi mindent teszünk a hulladékcsökkentésért.