Kuka blues

Nem illene itt egyéni problémával előállni, de naponta
kapunk leveleket hasonló esetekről. Július 22-e óta
az utcán álldogál a 60 literes kukánk, 6(!) heti hulladék
várakozik benne. A szolgáltató azóta nem üríti ki, mert
nincs rajta matrica. Azért nincs rajta matrica, mert nem
írtuk alá a kiküldött szerződést. Nagy fennakadást eddig
nem okozott a dolog, mert mindössze 130 liter hulladékot
termeltünk azóta, amit zsákba tettünk. A zsákot
a szolgáltató elvitte, a kukát otthagyta. Kikötöttem a
villanyoszlophoz, hogy a kutyák ne borítsák fel, közben
meg szépen komposztálunk és szelektálunk.
60-65 ezer látogató egy nyári zenei fesztiválon. Ha mindenki csak egy műanyagpohár sört/kólát iszik (persze nem egyet iszik, aki odamegy), akkor az 60-65 ezer db kidobott csomagolás, kb. 8-10 m3, 6-7 mázsa szemét keletkezik. De nem a Szegedi Ifjúsági Napokon! Tavaly elkezdődött, idén kiteljesedett a re:pohár program, ahol mosható és újratölthető műanyagpoharakat használtak. Az eredmény meggyőző: a Tankcsapda koncert után a nagyszínpad előtt nem volt pohár a földön!
Akkor kezdjük az ismétléssel. A hulladékgazdálkodási törvény értelmében új települési hulladéklerakó kizárólag térségi célokra építhető. Nem egy nagy ötlet, de ezt most hagyjuk. A térségi hulladéklerakók telepítési feltételeit az OTrT.* szabályozza. Eredetileg úgy rendelkezett, hogy ezek a (nagykapacitású) lerakók nem jelölhetők ki a települések belterületének 1000 méteres körzetében, valamint a repülőterek 15 km-es övezetén belül. Alig fél év múlva, 2004-ben két nagy tudású parlamenti képviselő kezdeményezte, hogy a „szükségtelenül szigorú” védő övezeteket 500 méterre illetve 13 kilométerre csökkentsék le (ld. KukaBúvár, 2004. nyár). A HuMuSz kezdeményezésére az Alkotmánybíróság (AB) megszüntette a módosítást (ld. KukaBúvár, 2004. ősz). Mivel az AB határozata mindenkire nézve kötelező– itt akár be is fejeződhetett volna. De nem.