Lopakodó lerakók!

Az Országos Területrendezési Tervről szóló törvény módosítása után a regionális hulladéklerakók 1000 méter helyett már 500 méterre is lehetnek a települések határától, illetve a korábbi 15 helyett 13 kilométerre a repülőterektől.
Az Országos Területrendezési Tervről szóló törvény módosítása után a regionális hulladéklerakók 1000 méter helyett már 500 méterre is lehetnek a települések határától, illetve a korábbi 15 helyett 13 kilométerre a repülőterektől.
A hulladékégetés minden szigorú technikai szabályozás ellenére az EU tagállamaiban is problémát okozhat. Nem véletlen, hogy a hulladékégetők ellen a franciaországi zöldek is (pl. a CNIID) erőteljesen kampányolnak. Franciaországban a dioxin* kibocsátásért elsősorban az égetők felelősek. Évente kb. 1800-5200 haláleset vezethető vissza a dioxinok miatt kialakult rákos megbetegedésekre.
Tavaly decemberben néhány hajdúböszörményi lakos bejelentést tett egy, a város egyik kertvárosi részében lévő veszélyeshulladék-tárolóról. A családi házak között lévő telepen 174 db 220 literes hordóban összesen 26 tonna galvániszapot, 7 hordóban pedig összesen kb. 1 tonna transzformátorolajat tároltak, melyeket egy, azóta jogutód nélkül megszűnt cégnek kellett volna elszállítania megsemmisítésre. A böszörményi illetőségű vállalkozó a veszélyes anyagokat 8 éve (!) tárolta a lakókörnyezetben. A Greenpeace-szel együttműködő Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédő Kör nyomására ez év elején felszámolták a tárolót. Tagszervezetünk beszámolója a történtekről.
"Amióta létezik az üdítőital, létezik az italcsomagoló-anyagok felhalmozásának problémája is. Az ásványvíz népszerűsége pedig csak tovább rontott az amúgy sem rózsás helyzeten." A Tudatos Vásárló írása.
A HuMuSz műhelymunkát rendezett az italcsomagolásokkal kapcsolatos életciklus-elemzésekről (LCA*). A KvVM ugyanis a termékdíjas egyeztető folyamat során megrendelt egy ilyen tanulmányt az italcsomagolások gyártásáról, begyűjtési és feldolgozási módjairól. A vizsgálatot minden érdekcsoport örömmel fogadta. A tanulmány elkészült, de csak a bizottsági munka utolsó napján láthattuk egy prezentáció formájában, a háttértanulmány pedig azóta sem tették közzé. Nem volt róla érdemi vita, és ami nagyobb baj, egyáltalán nem vették figyelembe a vizsgálat tanulságait a termékdíj törvény módosításakor.
Több szempontból is érdekesek és jelentősek a tapasztalataid. A Copenhagen Resource Institute szenior tanácsadójaként közvetlen rálátásod van az európai hulladékkezelés kérdésére, Dániában élve pedig személyesen éled meg a külföldi gyakorlatot. Hogy látod, mi a helyzet a fenntartható fogyasztással a dánoknál?
Tavaly jól szolgáltak bennünket, fogyasztókat a legnagyobb kereskedőláncok. Egymással versengve keresték kegyeinket, hogy miután a pohár – vagy inkább PET-palack, aludoboz –fenekére nézve befejeztük fogyasztásunkat, a hulladékunkról is gondoskodjanak. Az italcsomagolási hulladék visszavételével úgy tűnik a fogyasztó jár jól, hiszen pénzt kap a szemetéért, a kereskedő pedig szolgáltatásával újabb tanúbizonyságot tesz környezettudatosságáról. És tényleg. Van abban valami pozitívum, hogy akcióikkal ráirányították a figyelmünket a hulladékunkra, és arra, hogy annak is van értéke. A visszavétel pedig kétségtelenül segíti azt a közérdekű zöld törekvést, hogy minél kevesebb hulladék kössön ki a lerakókban és az égetőkben. Le a kalappal, hogy egy új, és értelmes piaci rést találtak.
2009 (!) januárjától lépne hatályba az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT), ehhez képest még el sem készült. Decemberben már legalább volt miről tárgyalni, gyorsan össze is hívtunk egy fórumot, amire szép számmal összejöttek a hulladékos szakma képviselői. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk értékelésünket a terv vázlatáról.