Kormányzat

Ráférne már a környezetvédelemre is egy jó kis 100 napos program.

Hosszan sorolhatnánk, mi mindent kellene tenni a hulladékgazdálkodás területén, hogy sok-sok vállalat átálljon tisztább és takarékosabb termelésre; hogy ne a hajléktalan kukabúvárok legyenek kénytelenek a mocsokból kigyűjteni a még hasznosíthatót; hogy biztosak legyünk abban, hogy az országban keletkező veszélyes hulladék szabályosan lett ártalmatlanítva; hogy elmondhassuk, az erdő, a mező és a patak mentesül végre az illegálisan szétdobált szeméttől, és így tovább.

Megint új miniszter

Pepó Pál botrányos tevékenysége után öt hónapig sokkal békésebb idõszak köszöntött be a környezetvédelem irányításában. Ligetvári Ferencet elfogadta a környezetvédõ mozgalom, de erõsen beletenyerelt egyes kisgazda körök érdekeibe. A Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) háza táján "túlzásba vitte a rendcsinálást" (lehet ilyet?!), ezért távoznia kellett. Az új miniszter, Turi-Kovács Béla, alapvetõen szimpatikusan lépett fel, azóta a HuMuSz-vezérkart személyesen is fogadta. Várjuk a további vizsgálatot, de még jobban a szakmai munkát!

A nyeretlen kétéves

Kétéves költségvetés készül, aminek politikai, gazdasági jelentõségét nem a mi dolgunk latolgatni. Ami ránk tartozik az az, hogy a környezetvédelem nem kap annyi forrást a következõ két évben, mint 2000-ben. Egy darabig még a kormányfõ azt nyilatkozta, hogy minden tárca költségvetése nõ (legalább 14.5%-kal), mára a Környezetvédelmi Minisztérium mínusz 6%-nál tart (hangsúlyozzuk, nominálértékben), így kormányon belül az utolsó.

Kazahsztán

Néhány hét múlva nemzeti delegációk utaznak Kazahsztánba egy konferenciára, hogy számot adjanak arról, hogy mit tud országuk felmutatni az Aarhusi Egyezmény végrehajtása terén. Állítólag egyedül Magyarország visz két párhuzamos jelentést az egyezményt aláíró nemzetek közül, egy hivatalos államit és egy alternatív civilt. Ez utóbbit a zöld mozgalmak szövegezték.

Oldalak