KukaBúvár: Miért kell ilyen nagy régiókban gondolkodni, amikor hulladékgazdálkodási beruházásokat terveznek?
Donáth Béla: Azért, mert az Európai Unió a koncentráció elvét követi, és ez azt jelenti, hogy összefogott regionális projekteket támogat, mind az előcsatlakozási alapokból, mind az azt követő kohéziós alapokból. Ezek a körzetek háromszor-ötször nagyobbak annál a természetes méretnél, például Debrecen esetében három vagy négy körzetet kellett összevonni, hogy az EU számára elfogadható legyen.

KB.: Ahol a konfliktusok kirobbantak, ott mindig egy kis település küzd egy szomszédságában található naggyal. Miért nem oda tervezik a lerakókat, ahol koncentráltan keletkezik a hulladék? Az üzemeltetést is könnyebb lenne megoldani.
DB.: A tervezés fázisában még nem voltam a hivatalban, de a Pest megyei helyzet eléggé speciális, mert nincs egy nagyváros, ami központja lehetne a körzetnek, viszont itt van az óriási főváros. Vácott nem lehetett helyet találni, a régi csörögi lerakót pedig be kell zárni. Először Püspökszilágy térségében találtak egy helyet, és minden híreszteléssel ellentétben a kapkodva elkészített pályázat beadása idején már volt előzetes környezeti hatástanulmány, de a természetvédelmi hatóság visszavonta a saját előzetes hozzájárulását, és ezzel indul el az a lavina, amely a sorozatos elutasító népszavazásokhoz vezetett. Én is annak híve vagyok, hogy kell találni egy nagyobb várost gesztornak, de ebben az esetben ez nem sikerült. Azt is sokat támadták, hogy miért nem változtatjuk meg az önkormányzatok konzorciális szerződését, hát azért, mert ebbe kívülről nem lehet belenyúlni.
A jelenlegi állapot szerint örülünk Gödöllő jelentkezésének, mert egy dinamikusan fejlődő és komoly managementtel bíró város alkalmas lehet a program központjának. Gödöllő vezetésével újra lehetne alakítani az önkormányzati társulást, és átláthatóvá lehetne tenni a folyamatot. Számos önkormányzat jelezte ugyanis, hogy majd akkor lépnek a társulásba, amikor már lehet tudni, hogy mibe lépnek bele.

KB.: Két másik példa is van arra, hogy egy nagy település rá akarja erőltetni az akaratát (és a hulladékát) egy kis falura: Szentgál esetében Veszprém és Kétpó esetében Szolnok.
DB.: Veszprém esetében ott hiúsult meg a dolog, hogy az új területfejlesztési törvény 500 méterről 1000 méterre emelte a védőtávolságot, sőt ? bár ez Veszprémet nem zárta volna ki ? a repülőterek 15 km-es körzetében sem lehet új szeméttelepet létesíteni, így további, egyébként szóba jöhető terület kiesett [a szentkirályszabadjai reptér közelsége miatt ? a szerk].

KB.: Szolnok esetében  mi úgy tudjuk  volt egy nagyon jó hatástanulmány, ami hat helyszín közül kiválasztott egy ideálisat, de valamilyen politikai ok miatt mégsem ezt választották, így maradt Kétpó, amit erőből vittek keresztül.
DB.: A szolnoki ügy előzményét nem ismerem, erről a régebben itt dolgozó kollégáktól kaphat felvilágosítást.

KB.: Ön szerint mi az oka annak, hogy a kistelepülések sorra elutasítják ezeket a beruházásokat?
DB.: Számos oka van, az egyik fő ok az, hogy az ISPA projekteknek megvan az a rossz sajátossága, hogy a PR részt csak akkor lehet indítani, amikor a projektet már megnyertük. Idejekorán fel kellene méretni, hogy a lakosságnak milyen fogadókészsége van a programra, a korábbi nehézségekből leszűrt tapasztalatok alapján megpróbálunk a megalapozó szakaszhoz is PR tevékenységet kapcsolni.

KB.: PR-ban gondolkodnak?
DB.: Igen, egyrészt ezt kell erősíteni, másrészt már kormányelőterjesztés fázisában van az, hogy a jövőre induló Kohéziós Alapból finanszírozott projektek esetében még egyszer azokat a hibákat nem lehet elkövetni, amit az ISPA-programok esetében hibának értékelünk: nevezetesen csak olyan helyszín jöhet szóba, amit előzetesen egy társadalmi konszenzus népszavazással megerősít, és az eddigieknél szigorúbb támogatási szerződéseket kell kötnünk. Mert azt nem játszhatjuk tovább, hogy beadunk Brüsszel felé pályázatokat, és aztán utólag kiderül, hogy mégsem jó, hogy a lakosság ellenzi. Az előkészítésnek sokkal megalapozottabbnak kell lenni. Azt a gyakorlatot, hogy beadtuk a pályázatokat és aztán szaladunk a pénzünk után, nem lehet folytatni.

KB.: Említette a népszavazást. Ezt akkor lenne korrekt kiírni, amikor a lakosság megfelelő információval rendelkezik, már léteznek hatástanulmányok, stb.
DB.: Az egy másik népszavazás! Ha ekkora nagy az elégedetlenség, akkor két népszavazás kell. Először arról, hogy általában érdemes-e a beruházással foglalkozni az adott területen, mert egy környezeti hatástanulmány elkészítése sok tízmillió forintba kerül és sok hónapig eltart. Ha ezt minden falu esetében megcsináltuk volna ÉK-Pest megyében, évekig tartott volna, tehát én két lépcsőben oldanám meg. Először általában...

KB.: Ez nehéz döntés...
DB.: De garanciákat lehet adni. És nem maradhat el a második fázis, ami lehet, hogy egy public hearing (közmeghallgatás) vagy egy népszavazás, de nem maradhat el ? a tervek ismeretében ? a lakosság újbóli megszólíttatása. Különben sem időben, sem pénzben nem lehet bírni.

KB.: Az Unió komplex programokat támogat, tehát szelektálásról, komposztálásról is gondoskodni kell. Mégis a pénz nagy része az ártalmatlanításról szól és a nagy balhék is a lerakóberuházások körül folynak.
DB.: Az egyharmados szabály az irányadó, tehát szelekcióra és rekultivációra is ugyanannyi pénz jut. Általában három fő célkitűzés van, amit ezek a projektek megvalósítanak: az egyik a szelektivitás bevezetése, és én nagyon örülnék, ha pl. az Ökoszociális Mozgalom arról vitatkozna, hogy hogyan lehetne még jobban csinálni, nem csak a lerakók ellen tiltakozna. Nem jut el a beszélgetés egy olyan szintre, ahol ezek a környezetért aggódó szervezetek hozzá tudnának tenni valamit a vitához. Nem a rendszer tagadásával lehet előre vinni az ügyet, ez nekem hitvallásom, hanem abban társnak lenni, hogy hogyan kéne még jobban csinálni.

KB.: Egy komplex beruházás igazi munkahelyteremtő és helyi adót hozó részei a városokban maradnak, a maradék szemét ártalmatlanítása (az összes környezeti kockázattal együtt) pedig megy a kis falvakba. A szentgáliaknak legalábbis ez volt az egyik érve.
DB.: Szentgál esetében komposztáló is épül, ami munkahelyteremtéssel jár. Az ÉK-Pest megyei projekt esetében feldolgozó technológiának is keresünk helyet. A szelektálást ott kell elvégezni, ahol a hulladék keletkezik, nem éri meg nagy távolságokba szállítani, tehát ennek a logisztikai rendszerét is meg kell tervezni.

KB.: Olvastunk számokat a beruházások fajlagos költségeiről, amiből az jött ki, hogy minél nagyobb lerakót építünk, a beruházás annál olcsóbb. De vajon így van-e ez az üzemeltetés esetében is?
DB.: Az előzetes becslésekből (részletes számítás nincs) az derül ki, hogy pl. ÉK-Pest megye esetében semmiképpen sem lenne drágább az üzemeltetés, ha három helyre vinnék a hulladékot, mint ha egy központi helyre, sőt. Ugyanez a helyzet Hajdú-Bihar megyében, ahol olcsóbb lesz Hajdúböszörményben és Berettyóújfaluban is ártalmatlanítani, mint mindent Debrecenbe hordani. Elhangzott sok kritika, hogy minek 100 regionális lerakó, amikor, pl. Ausztriában csak 7 készül. Én azt hiszem, nem tudunk hirtelen akkorát ugrani a fejlődésben. Még a nulla szintről sem mozdultunk el: ez az lenne, hogy lerakóra hordjuk a hulladékunkat, nem az árokpartra. Ehhez képest az optimális szint az osztrák vagy svéd modell lenne, de ettől mi még nagyon messze vagyunk. Ekkorát hirtelen környezeti tudatosság szintjén sem tudunk ugrani.
Az ISPA program megfelelő lesz a továbbfejlődésre. Akik ma a rendszert alapjaiban támadják, eljutva odáig, hogy inkább ne legyen ISPA, és feljelentik Brüsszelben, azok nem a környezetvédelem ügyét szolgálják. Én nem hiszem, hogy ÉK-Pest megye hulladékos helyzete jobb lesz, ha nem történik semmi.

KB.: Mi volt a feljelentés hátterében?
DB.: A feljelentésben az állt, hogy 99 település nevében adták be a pályázatot, de nem írta alá mindegyik település. Ez nem is volt feltétel, de még egyszer így nem fogunk pályázatot benyújtani. Komoly konzorciális szerződéseket fogunk kötni, amiből kártalanítási kötelezettség mellett lehet csak kiszállni. A másik kifogást már említettük, hogy a püspökszilágyi helyszínre nem volt meg minden szükséges hatósági engedély, de akkor már késő volt visszavonni a pályázatot. A mai napig ebből adódnak a problémák, még mindig nincs helyszín.
Hogy mi a motiváció arra, hogy minden áron meghiúsítsák a programot, az külön elemzés tárgya, ebbe én nem szeretnék belemenni.

KB.: Kicsit mégis menjünk bele, mert ezeket már majdnem mindenki tudja. Az egyik az ASA, amely a lerakó építésében érdekelt, a másik az Ereco, amely minden eszközzel próbálja meghiúsítani a Pest megyei beruházást, mert a saját, csömöri lerakóját akarja bevonni az ISPA programba. Hogyan lehet eltűrni az állam részéről, hogy magáncégek ilyen szerepet vállaljanak abban a rendszerben, ahol az Unió önkormányzatokat támogat?
DB.: Az lenne a legszerencsésebb, és a minisztérium annak örülne a legjobban, feltételes módban, ha az önkormányzatoknak meglenne a saját forrásuk az előkészítésre (ez 6-8%) és a 10% saját rész a beruházáshoz, mert akkor nem lenne szükség olyan megoldásokra, hogy majdnem minden önkormányzati társulás maga mögé szervezett egy kft-t. Ezekben a kft-kben ott vannak a magáncégek, amelyek a fenti költségeket állják.

KB.: Ezek aztán úgy viselkednek, mintha majd biztosan ők nyernék a beruházási vagy az üzemeltetési tendert...
DB.: A beruházást nem nyerhetik meg, azt nyílt építési tenderen nyeri meg majd valaki. Később a begyűjtő hálózatok működtetése és a lerakó üzemeltetése lesz kérdés. Gyűjteni több cég fog, ahogy eddig. De annak fejében, hogy pl. az ASA beszáll az előkészítésbe és az önrészbe, a lerakót akarja üzemeltetni, mint 49%-os tulajdonosa a kft-nek. A jogszabály azt mondja, hogy vagy ki kell írni pályázatot vagy önkormányzati többségű vállalatnak kell végezni az üzemeltetést. Az egyetlen kifogásolni való ebben, hogy miért van az ASA-nak 76%-os szavazati joga. Megvizsgáltattuk, de jogilag nem támadható meg, mert nem ütközik jogszabályba.
A társulás egyébként most tetszhalott állapotban van, amíg nem találunk helyszínt a beruházásnak. Lehet Gödöllő, lehet Csömör, lehet Valkó, még Verseg is lehet, bár ott égetőt akarnak építeni, és ezt az EU kevésbé fogja elfogadni, mivel nem szerepelt az eredeti tervben.

KB.: Csömör tényleg szóba jöhet? Azzal, hogy az Ereco át akarja adni a lerakóját önkormányzati tulajdonba, máris része lehet a beruházásnak?
DB.: Mi is sajtótájékoztatón értesültünk az egészről, és rögtön írtunk a csömöri polgármesternek, hogy tegye meg javaslatát. Erre még nem kaptunk választ. Addig ez csak érdekes újsághír.

KB.: De racionális okát látják, hogy Csömör részt vegyen az ISPA programban?
DB.: Ha több lehetőségből is választhatunk, pl. ha Valkó megszavazza, akkor hamar elvégzünk egy gazdaságossági számítást, hogy új lerakót kell-e építeni Valkón vagy a gödöllőit és a nógrádmarcalit bővíteni, esetleg a csömörit is bevonni. Ki kell számolni a beruházási és üzemeltetési költségeket (szállítás, lerakás, stb.) minden esetre. Az ISPA pénzt felhasználjuk így is, úgy is, ha olcsóbb lesz a lerakó, több jut a szelekcióra. Pl. ha Gödöllő bekerül a programba, akkor az egész városban egy komplett szelektív gyűjtő rendszert építünk ki.
A gazdasági számítások után az önkormányzati társulás döntése lesz, hogy melyiket választják, persze mi is elmondjuk a szakmai véleményünket. Ezután adjuk be a módosítást Brüsszelnek, mert az Unió nem kíván opciók közül választani, ez a magyar fél felelőssége.

KB.: De ha Valkó igent mond, akkor nem kérdés, hogy a konzorcium melyiket fogja választani...
DB.: Én még legalábbis kétesélyesnek tartom a dolgot, mert a gödöllői-nógrádmarcali alternatívát is meg kell fontolni. Verseggel is meg kell vívni a csatát, mert az ottani polgármester abban hisz, hogy égetéssel kell megoldani a problémát, mert a depóniából felszabaduló metán nagy környezeti károkat okoz. Erre mondjuk mi, hogy a metán elvezetésére és felhasználására megvan a technológia, de egy égetőt elfogadtatni a lakossággal rendkívül nagy feladat.
Az utóbbi hónapokban mindenféle légből kapott ötletekkel kell szembenézni, de arra nem vállalkozik senki, hogy pontosan leírja, mit akar. A valkói testület is ajánlott egy területet, de pontos leírást kértünk, hogy milyen föld, kié, milyen távolságra van lakott helytől, stb, nehogy belefussunk még egyszer egy kartali problémába, hogy a lakossági fórumon derült ki, hogy egy gyümölcsösről van szó.
Másik kérdés, hogy mennyibe kerül a lerakás. A csömöri gödör például 6800 forintot kér, a ASA 10 évre vállalt ára (a majdani lerakón) 4500 forint.

KB.: És hogy adja át az Ereco a lerakóját az önkormányzatnak?
DB.: Ezt én kérdezem! Megmondtam a Ker-Hu Kft. képviselőjének [az Ereco cége, amely a csömöri lerakót üzemelteti ? a szerk.], hogy elnézést kérek, Ön nekem nem tárgyaló partner, csak az önkormányzat. Az ASA-val sem tárgyalok, de a Börzsöny-Cserhát Kft-vel igen, mert az 51%-ban önkormányzati cég, más kérdés, hogy abban az ASA a meghatározó. Hiába kérdezi Illés Zoltán képviselő a parlamentben, hogy miért ülök egy asztal mögött az ASA képviselőjével egy lakossági fórumon, hát ezért. Az más kérdés, hogy miután kifütyültek, több lakógyűlésre nem mentem el. Nem is megyek.

KB.: Azt nagyon nehéz elképzelni, hogy az állam ennyire másodlagos szereplő ebben az egész folyamatban. Az állam végzi a projektmanagement részét, miért nem szerepel keményebben?
DB.: Ez önkormányzati beruházás. Az EU csak önkormányzatokat támogat. Ez nem állami nagyberuházás, mi csak felügyeljük a folyamatokat. Nem arról van már szó, hogy a tanácsi rendszerben az állam megmondja felülről, hogy mit kell csinálni.

KB.: De az állam csinálja a hulladékpolitikát. Készült egy lerakókataszter, abból nem derül ki, hogy mennyi kapacitás kell és nagyjából hova?
DB.: De igen, de a törvény pedig azt mondja, hogy a hulladékgazdálkodás önkormányzati feladat.

KB.: Igen, de az állam a beruházáshoz hozzátesz 30%-ot. Ez több, mint amit az önkormányzati konzorcium hoz a ?szakmai befektető? által...
DB.: Jogilag ez a konstrukció nem támadható meg. Ezek után mit tud csinálni az állam? Jó lenne a cégek nélkül beruházni, de az állam több pénzt nem tud beletenni. Nem tudjuk 108%-ban finanszírozni a projekteket (8% az előkészítés).

KB.: Elegendőek-e a garanciák arra, hogy a teljes, komplex beruházás megvalósuljon? Sok jelzés van arra ugyanis, hogy ahogy húzódik, késik a megvalósulás, úgy egyre drágább lesz a kivitelezés, és ezáltal éppen a szelektív rendszer vagy éppen a rekultiváció marad el.
DB.: Az EU azt a követelményt támasztja felénk, hogy a programot teljes egészében meg kell valósítani. A félelem jogos, mert ezek a projektek az idők folyamán tényleg elszálltak, a tetejében a kormányzati társfinanszírozást teljesen a környezetvédelmi tárcára terhelték. A készülő kormányelőterjesztésünkben benne lesz, hogy a majdani kohéziós projektek saját részét nem képes a szakminisztérium előteremteni, mert nem tudunk egyéb fejlesztési feladatokat elhalasztani csak azért, hogy minden rekultiváció megvalósuljon. Ehhez kormányzati plusz források kellenek.

***

A Másik Oldal  Ökoszociális Mozgalom követeli, hogy távolítsák el posztjáról Donáth Bélát (aki a fenti interjúban nyilatkozik), mert többek között a Népszabadságban lenyilatkozta, hogy a valkói és a versegi helyszín nem alkalmas a szeméttelep befogadására, de nem tett semmit az ellen, hogy a két település több ezer lakójából bohócot csináljanak. ill. mert Brüsszelben nem állt ki a program alternatívájáért. Azzal érvelnek, hogy a régió hulladékproblémáját a gödöllői hulladéklerakó bővítésével és a ma kihasználatlan, korszerű nógrádmarcali lerakó bevonásával kellene megoldani.

A Másik Oldal válaszlevelet kapott Jean-Marie Seylertől, az Európai Bizottság Regionális Politikáért felelős Igazgatóságának területi vezetőjétől, miszerint az EU ?kész finanszírozni a projekt alternatív megvalósítását, azzal a feltétellel, hogy gyorsan elkészül annak megvalósíthatósági tanulmánya?.