Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 13 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Re:pohár a SZIN-en

Év: 
2009
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Szilágyi László

60-65 ezer látogató egy nyári zenei fesztiválon. Ha mindenki csak egy műanyagpohár sört/kólát iszik (persze nem egyet iszik, aki odamegy), akkor az 60-65 ezer db kidobott csomagolás, kb. 8-10 m3, 6-7 mázsa szemét keletkezik. De nem a Szegedi Ifjúsági Napokon! Tavaly elkezdődött, idén kiteljesedett a re:pohár program, ahol mosható és újratölthető műanyagpoharakat használtak. Az eredmény meggyőző: a Tankcsapda koncert után a  nagyszínpad előtt nem volt pohár a földön!

Re:

Ez végre nem REcycling (hasznosítás), hanem REuse (újrahasználat), igazi megelőzés, komoly lépés a nulla hulladék (mint ideális célállapot) felé. A Zöld Fesztivál címkét célozták meg, rengeteg környezetvédelemmel foglalkozó szervezet pakolt ki a Zöld Színtéren (persze tagszervezeteink is ott voltak a Nulla Hulladék sátorral).

12-14 ezer fiatal bulizott naponta, egy italnagykereskedő és 20-22 vendéglátós látta el őket étellel és itallal. 27 ezer darab re:pohár forgott a rendszerben. Tavalyról maradt 8 ezer, vettek hozzá 9 ezret, a minisztérium (KvVM) pedig 10 ezer poharat adományozott az Egy mozdulat program keretein belül. Szállítólevéllel ment körbe apohár a nagyker, a kocsmák és a mosó között. Közös döntéssel a csapolt sör árát úgy határozták meg, hogy olcsóbb legyen, minta csomagolt söré, így szinte mindenki re:pohárból fogyasztott. Informátorunk szerint szinte teljesen megállt a dobozos sörfogyás (amíg ezt elmondta, éppen egy decis aludobozos teákat próbáltak ránk tukmálni). Az ÁNTSZ nem engedi, hogy a saját korsódba töltsenek, pedig külföldön ez jól bevált gyakorlat. A SZIN-en kötelező volt a re:pohár használata, nem lehetett eldobóba tölteni. Az egyik megkérdezett csapos szerint néha bizony kevésnek bizonyult a pohár, különösen este, amikor a nagy bulik voltak. 

Három műszakban

A mosás sokkal nehezebb volt, mint várták. Miután triciklikkel beszállították a használtpoharakat a „Látványmosóba”, nyolc fiatal munkás ugrott neki (3 műszakban dolgozott a mosó!). 4-5 percet töltöttek a poharak a mosóberendezésekben, aztán tálcán csöpögtek egy darabig. Lassítja és bonyolítja a folyamatot, hogy a műanyag felületéről nem folyik le a víz. tizenötösével lefóliázták a poharakat (szintén az ÁNTSZ aggályai miatt), ládázták és küldték vissza a kocsmákba. Szűk hely, hőség, zaj. Dehát egy műanyagfeldolgozóban még rosszabb lehet dolgozni...

Közben Novák Péter is megjelent, természetesen egy re:pohárral a kezében (Ő vezette a nulla hulladékos beszélgetést a Zöld Színtér sátrában), és élesben tekintettünk meg egy tallér-visszaváltást. Egy SZINtallér nevű valutát vezettek be ugyanis, amit mindenhol beváltottak tiszta pohárra, két helyen pedig a pénzt is visszaadták érte. Egy re:pohár 200 Ft értékben forgott (nagyjából ennyibe kerül az előállítása is, de már van magyar gyártó). A világ összes pohara nem elég, mert az emberek gyűjtik a poharat, és viszik haza emlékbe! Háromféle emblémás pohár van a rendszerben (a tavalyi, az idei és a minisztériumé), ezért van, aki 3 pohárral megy haza. Nesze neked visszaváltás!

Siker

A sok plusz erőfeszítés meghozta az eredményeket: egy fókuszcsoportos vizsgálat szerint a fesztiválozók több mint 80%-a  „érti és szereti a rendszert”– mondta Mangel Koppány, a SZIN munkatársa, régi ismerősünk. Szinte teljes az elfogadottság, még a vendéglátósok (akiknek több a munkájuk és aköltségük ezzel) többsége is elismeri a rendszer előnyeit. Tavasszal írtunk egy osztrák életciklus-elemzésről, amely egyértelműen kimutatta az újratöltős poharak ökológiai előnyeit. Jó lenne kiszámolni a SZIN-re is, de komoly megérzésünk, hogy mosással, szárítgatással, minden macerával együtt sokkal inkább ezt kellene alkalmazni, mint a tengernyi eldobós poharat. A sör ugyanolyan a re:pohárból, de jobban esik. Nem a májnak, a lelkiismeretnek.

Szilágyi László

„Az a baj, gyerekek, egyébként” – kezdi egy meglehetősen vidám tájépítész hallgató, aki láthatóan aznap már többször kihasználta a rendszer előnyeit – „hogy 49 pohár van mindenkinek a sátrában”. „Igen, későn jönnek vissza” – bólogat Koppány. De komoly értéke van a pohárnak, tudjuk meg újdonsült barátunktól: „Reggel ötkor beugrottam egy seggest a medencébe, a nadrágom, meg a cipőm, meg a táskám mellett hagytam 5 poharat, és mire feljöttem a víz alól, már valaki visszaváltotta a őket!” Erre Novák: „De nem azt vállaltuk, hogy megjavul a világ. Most van re:pohár, de az emberiségnek vége attól még van.” Mellettünk frenetikus dobolás, alig hallok egy hangot. „Maga a kezdeményezés egyébként k. jó dolog, támogatandó.” – vonja le a mérleget a tájépítész, és kér még.