Bár a szeptemberi évkezdés számos kötelezettséget és feladatot ró pedagógusokra és gyerekekre egyaránt, de egyben lehetőséget is teremt arra, hogy ezek a közösségek kisebb-nagyobb mértékben zöldítsék az iskolákat, óvodákat és az ott töltött hétköznapokat.
Amikor a jelenlegi hulladékhierarchia megszületett [1], a hulladékgazdálkodás arról szólt, hogy az egészségre illetve a környezetre legkevésbé káros módon ártalmatlanítsuk a hulladékot. Annak ellenére, hogy jogilag nem kötelező érvényű, jó eszköznek bizonyult a modern hulladékgazdálkodás felé vezető úton. Azonban a hulladékhierarchia korlátozott és korlátozó is, mert csak és kizárólag környezeti szempontból közelíti meg a helyzetet, azaz nem veszi figyelembe a körforgásos gazdaság felé vezető átmenethez szükséges társadalmi, gazdasági és logisztikai megfontolásokat.
Célunk, hogy Európa elmozduljon egy körforgásos, hulladékmentes (zero waste) gazdaság irányába, ahol a legfőbb értéket az anyagok újrahasználata jelenti, az újrahasznosításra pedig csupán végső megoldásként tekintenek, biztosítva ezáltal, hogy nem kerül hulladék a környezetbe. A betétdíjas rendszer (angolul Deposit return system (DRS)) bizonyítottan a leghatásosabb és legfenntarthatóbb útja annak, hogy ez megvalósuljon.
Ha már környezettudatosság és család, nem fura, hogy milyen ritkán hallunk férfiakat megszólalni a témában? A hétköznapok fenntarthatósága tényleg csak női illatban kapható? Mivel férfiszemszög nélkül koránt sem teljes a kép, május 29-én, a Zöld Kalandozások 4. előadásán Kozma Gergely, az Eco Punk Találkozó alapító főszervezőjének kezébe adjuk a mikrofont, hogy megtudjuk, létezik-e tudatosság szatyorvarrás, szappanfőzés és jóga nélkül.
A SzóKiMondóka és a Humusz Szövetség nevében fordulunk hozzátok. Eléggé nyilvánvaló, hogy ahogyan jelenleg használjuk erőforrásainkat, az nem fenntartható és hatalmas terhet ró a bolygóra, a saját és az utánunk jövő generációkra. Fontos felismernünk, hogy a mi generációnk mennyire érintett annak érdekében, hogy ne háríthassuk el magunktól a megoldásra való törekvést sem.
A műanyag egy összefoglaló név, több száz féle anyagot tartalmaz. A műanyagböjt keretében most annak nézünk utána, mely típusokkal találkozhatunk a leggyakrabban, és mit érdemes róluk tudni.
“Passzold vissza, Tesó!” - kéri a Jane Goodall Intézet mobiltelefon-újrahasznosítást kérő plakátján a gorilla. Az Intézet számai alapján az emberiség több, mint felének van már hordozható telefonja, a szám pedig folyamatosan növekszik. Az elhasznált készülékek begyűjtése és újrahasznosítása viszont sehol a világon nincs még elég jól megoldva. Pedig a fiókban porosodó, régi készülékeknek is van ára. Csak ezt nem a felhasználók, hanem az esőerdő gorillái fizetik meg. Most már a Humusz Házban is elérhető olyan gyűjtődoboz, ahova bedobhatod régi, használaton kívüli telefonjaidat.
Felismerve felelősségünket az élővilág és benne az ember jövője iránt nem mehetünk el szó nélkül korunk egyik legnagyobb szennyezőanyagát jelentő műanyagok mellett. Az élet számos területén bizonyultak hasznos anyagnak, de mértéktelen fogyasztói szokásaink következtében mindennapjainkban szinte megkerülhetetlenné vált a hulladékunk nagy részét kitevő műanyag. Nagyböjti kampányunkkal arra bíztatjuk embertársainkat, hogy szorítsuk vissza a műanyagok használatát, előzzük meg a pazarlást.
Évről évre egyre több elektromos és elektronikus eszközt vásárolunk, használunk és dobunk el. Sokszor úgy, hogy még javítható és újrahasználható lenne. Az e-hulladék mennyisége drasztikusan nő, de Barcelona városa egy remek összefogással igyekszik megelőzni ezt a trendet. A Zero Waste Europe februári webináriumán megismerhettük a barcelonai gyökerű ereuse.org digitális platformot, amely amellett, hogy ösztönzi az újrahasználatot, a helyi gazdaságot is támogatja.