Főszerkesztői vállalás: nyaralás önkéntesként

Érdekes tény, de turistaként hajlamosabbak vagyunk többet pazarolni, azaz többet fogyasztunk, több hulladékot termelünk. Talán azzal lehet összefüggésben, hogy ha végre sikerül kitörni a szürke hétköznapokból és elszabadulni, akkor úgy érezzük, nekünk áll a világ, eddig dolgoztunk, megérdemeljük a kikapcsolódást. Olyankor pedig jobban elengedjük magunkat. Holott a pazarlás elrontja a nyaralásunkat, ha jobban belegondolunk. Mikor volt utoljára, hogy sikerült úgy elmenni akár a tengerpartra, akár a Balaton partra vagy a hegyekbe, városokba, hogy nem volt minden tele szeméttel? Ugye, hogy a fotókon sem mutat olyan jól, a nyilvánvaló környezetvédelmi kérdésekre ki sem térve. Ezért nem mindegy számunkra, nyaralók számára sem, hogy milyen nyomot hagyunk magunk után. Jó hír viszont, hogy nem kőbe vésett tény a nyaralás és pazarlás kapcsolata, tehát van lehetőség úgy is kikapcsolódni, hogy azzal nem ártunk (a kelleténél többet) a környezetünknek. Arról nem is beszélve, hogy szabadidőnket fordíthatjuk arra is, hogy valamit adunk a világnak.

"Ringat a víz" - evezés a gyönyörű Tiszán

Bár egyre többen vállalnak már hazánkban is önkéntes munkát, azért ez még mindig kevesebb, mint a lakosság harmada, a környezet- és állatvédelem területén pedig még a 100.000 főt sem éri el (KSH, 2017). Az önkéntes munkát a legtöbben azért választják, mert fontosnak tartják más segítését vagy egy konkrét társadalmi ügyet, de az önkéntesség mellett szól az is, hogy ezáltal az ember jobbnak vagy fontosabbnak érzi magát. 

A legnagyobb probléma igazából az önkéntes munkával az, hogy benne van az a szó, hogy munka, és ezért már rögtön ellenszenvesnek hangzik. Szabadidőben dolgozni? Még mit nem, így is hulla fáradt vagyok a nap végén, van elég bajom! Ugyanakkor azt gondolom, hogy sok esetben az okozza a legtöbb lelki problémát, hogy az ember úgy érzi, nincs értelme a munkájának vagy egyenesen utálja is, amit napi (jó esetben) 8 órában kell végeznie. Az önkéntes munkában nem a munka a lényeg, hanem az önkéntesség: az, hogy az ember maga dönti el, hogy mikor, mennyi időt és milyen célra fordít. Arról nem is beszélve, hogy közben olyan társaságban töltheti az idejét, akik hasonló gondolkodásúak, és olyan ügyön dolgozhat, ami túlmutat önmagán, és mások hasznára válik. 

Taposom a palackot, hogy több férjen bele a zsákba. Egy idő után arra sem volt idő, annyi szemetet kellett begyűjteni. 

Visszakanyarodva arra, hogy én miért döntöttem úgy, hogy nyaralás címszóval szemetet fogok szedni. Először is, természetesen nem ez volt a fő motivációm. Én nagyon szeretek evezni, és a Tiszához is sok boldog emlék köt. Így, hogy őszinte legyek, elsősorban a tiszai kenuzás miatt mentem. Illetve a hangulat miatt is. Szerencsére egyre többet hallani a PET Kupáról a médiában is, és nagyon vagánynak tartottam mindig is a pillepalackokból és egyéb kreatív megoldásokból készült tutajokon való evezést. Biztos voltam benne, hogy nagyon jó társaságban fogom majd azt az egy hetet tölteni, és természetesen nem kellett csalódnom. Nálam csak másodlagos szempont volt a társadalmi hasznosság, jelen esetben a szemétszedés. Bár szélmalomharcnak tűnik a szemétszedés, és a fő problémát, a féktelen hulladéktermelést sem oldja meg, a 7 év alatt elég sok eredményt tud a PET Kupa csapata felmutatni az összegyűjtött hulladékmennyiségen kívül is (idén ez 8-10 tonnát tett ki). Nemrég adták át például a Felső-Tiszai hulladékmentesítési projekt keretében azt a gépláncot, ami a folyómeder tisztításáról fog gondoskodni hosszú távon. Az alulról jövő, civil kezdeményezéseknek tehát igenis van létjogosultsága, nem szabad a hatásukat lekicsinyíteni.

 A tiszaadonyi lapályról viszi át a Petényi hajó az összegyűjtött zsákokat válogatásra.

Mivel a PET Kupa önmagában is egy környezetvédelmi kezdeményezés, a kihívásom további elemeit, azaz a környezettudatos nyaralást könnyen tudtam teljesíteni. A Tivadarba való lejutásomhoz a szervezők segítettek telekocsit találni, hazafelé Záhonyból már könnyedén tudtam vonatozni. Az, hogy ne vigyek magammal sok fölösleges dolgot olyan szempontból nem volt nehéz kivitelezni, hogy amúgy is úgy próbáltam pakolni, hogy minél mobilisabb legyek. Utólag persze kiderült, hogy így is sikerült túlterveznem magam, elvégre nem tudtam, milyen táborozási körülményekre számítsak. Például mosogató felszerelést is vittem magammal, de örömmel konstatáltam, hogy minden táborhelyen került kialakításra mosogatórészleg, ahol ráadásul környezetbarát mosogatószer és eszközök álltak rendelkezésre. Bár nekem már alapnak számít, pozitívumnak vettem azt is, hogy az indulás előtt e-mailben kaptunk egy listát arról, milyen eszközöket vigyünk magunkkal az étkezésekhez, tehát hogy mindenképpen legyen nálunk csajka, étkészlet, bögre, kulacs. Nem meglepő módon, a legtöbb ember hozott is magával, ezzel rengeteg hulladékot megelőzve. 

Környezetbarát mosogató szett a táborban. 

A másik nagy könnyebbség az volt, hogy minden táborhelyen voltak kihelyezve szelektív kukák, így ha keletkezett is valamilyen hulladék, azt jó esetben volt lehetőségünk szelektíven gyűjteni (szerves hulladékot is!). Az más kérdés, hogy azt is nekünk, önkénteseknek kellett utána átválogatni. :) A legnagyobb érdeme véleményem szerint a PET Kupának az, hogy nem csak abban az értelemben tér el a legtöbb hulladékgyűjtő akciótól, hogy egy jópofa hajós versennyel köti össze, hanem abban is, hogy nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minél nagyobb arányban lehessen az összegyűjtött hulladékot még anyagában újrahasznosítani. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden egyes zsákot, amit a csapatok összegyűjtöttek, egyesével átválogattunk: a PET palackokat szín szerint 4 felé, külön a lecsavart kupakokat, az egyéb hasznosítható műanyagokat és fémeket. Önkéntesként ez volt a fő feladatom, és volt, hogy azért kellett reggel (nekem inkább hajnali) 6-kor felkelni, hogy az előző napi hulladékokat még időben le tudjuk válogatni, bálázni, és utána útra kelhessünk további szemeteszsákokat megtölteni. Egyébként maga a hulladékválogatás is jó buli volt, sokat tanul közben az ember a hulladékokról, de azért az utolsó napra már én is elfáradtam annyira, hogy már nem bírtam se a kupakokat lecsavarni a palackokról, se a bigbag-ekbe betalálni. 

Bigbag zsákokba válogatják az önkéntesek frakció szerint a hulladékot, háttérben folyik a bálázás. 

Nem állítom, hogy nem volt melós az egy hét, nem fáradtam el benne, és csupa móka és kacagás volt, mert ez ilyen formában nem lenne igaz. A rengeteg hulladék látványa is terhelő lelkileg, a sárban, pókhálókban való hajlongás pedig egy idő után különösen. Azonban úgy érzem, hogy abszolút megérte ebben a kalandban részt venni, mert sok olyan jó élményt, új ismeretet és ismeretséget szereztem, ami mellett eltörpül minden negatívum. Ezért buzdítok mindenkit arra, hogy keressen olyan kezdeményezést, civil szervezetet, amelynek céljával egyetért, és szívesen fordítja arra idejét, hogy segítse azt elérni egy kellemes közösségben. Legyen szó pár óráról, napról vagy akár egy hétről is, a befektetett idő mindenképpen hasznosan térül meg, és ki tudja, akár még új barátokra is szert lehet tenni. Ha pedig „klasszikus” nyaralásra vágysz, igyekezz ott is környezettudatos megoldásokat választani.

Forrás: Urbán Csilla/Humusz Szövetség
Kiemelt forrása: Pixabay
További képek forrása: Urbán Csilla
A cikk a Zöldunió - dm Partnersége keretén belül készült