A Tiszai Vegyi Kombinát Rt. sajtótájékoztatón mutatta be új műanyaghulladék-feldolgozó technológiáját. A több mint 10 évi kutatómunkával kidolgozott eljárás újból hasznosítható ipari alapanyaggá alakítja azt a vegyes műanyag-hulladékot, amelyet eddig csak elégetni vagy lerakni lehetett. Az újrafeldolgozás végterméke egy új anyag: a Syntumen.
A KukaBúvár tavaly téli számában számoltunk be a "Belefulladunk?! Mindennapi SZEMÉT-ségek" című hulladékos kiállításunk sikeréről. Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke kérésére bemutattuk az anyagot a képviselőknek is. A hulladéktörvény parlamenti vitájának idején tekinthették meg a Fehér Házban, ahol a kiállítást kiegészítettük a törvényhez fűződő módosító javaslatainkkal illetve azok szemléletes bemutatásával. A legnagyobb hangsúlyt a megelőzésre fektettük, emellett felhívtuk a figyelmet az illegális lerakók problémájára is.
A Parlament előtt lévő hulladékgazdálkodási törvény sem a megelőzésről szól.
A HuMuSz lényegében egyetért a környezetvédelmi minisztérium megállapításával: Magyarországon hulladék-katasztrófa helyzet van. A megoldási megközelítésünk azonban annyiban sajátos, hogy mi nem a már meglévő hulladékokra, hanem -- hosszú távú megoldást keresve - elsődlegesen a hulladék keletkezésének megelőzésére koncentrálunk. A hulladékprobléma lényegét egyébként csak a fogyasztói társadalom logikájának tanulmányozásával, a reklám-fogyasztás-hulladék kapcsolódási pontjainak feltárásával lehet megérteni. Kizárólag így tehető világossá, hogy hol kezdődik a hulladékprobléma, és hogy mely ponton lehet és érdemes hatékony megelőzési intézkedéseket foganatosítani. A reklám-fogyasztás-hulladék alapvető összefüggéseinek feltárása után logikusan jutunk arra a következtetésre, hogy kevesebb hulladékhoz másmilyen fogyasztási szokásokra -- és kevesebb reklámra - lenne szükség. Nem véletlen tehát, hogy az ökológiailag orientált (hulladék megelőzésre összpontosító) hulladékgazdálkodásokban a többutas (betétes) csomagolási rendszerek megmentése illetve fejlesztése központi szerepet kap.
Egyes jóslatok szerint a hulladéktömeg problematikája az ezredfordulóra végleg megoldódik, ennek azonban korai nagyon megörülni, mivel egyéb kellemetlen következményekkel is járhat az esemény (pl. drasztikus egyedszámcsökkenés elsősorban a gyenge ellenálló-képességű fajoknál, infrastrukturális felszámolódások, "klímaváltozás", stb.). Inkább nem festem az ördögöt a falra s egy barátságosabb "végső megoldást" ismertetnék, fenntartva a megelőzés, mint legtisztább és legelőnyösebb módszer elsőbbségét, de kételkedve ennek hatékonyságában a jelen "globális média demokratúrában".
Hogy-hogy nem, a HuMuSz gondolt egyet magában, hogy jó lenne már nagy feneket kerekíteni ennek az egész áldatlan hulladékos ügynek. Hiszen, miről beszélnek az emberek: szemetes az utca, sok a kutyagumi, meg ilyesmi. De rögtön elakad a szavuk, ha azt kérdezzük tőlük, hogy tudja-e Ön, mi történik a szeméttel, miután a kukások elviszik, vagy hogy azt tudja-e egyáltalán, hogy mennyi szemetet termelünk, és hogy ez milyen problémát jelent nemcsak a környezet, hanem az ország számára? Na, hát, erre - és még sok minden másra - kaphattak választ azok a lelkes tanárok és diákok, akik eljöttek az országos vándorkiállítás egy-egy helyszínére.
A termékdíj-törvény hatályba lépésével 1996. január 1. óta termékdíjjal terheltek bizonyos fogyasztási cikkek. Ez a rendelkezés a díjfizetés útján mindenkit érint, hiszen termékdíjas termékeket, mint csomagolóeszközöket, hűtőberendezést mindenki, míg gumiabroncsot és akkumulátort nagyon sok ember használ, de a közúti fuvarozás miatt közvetve mindenki fizeti a díjat.