Mennyire tudatos választás ez részetekrõl?
Körülbelül 15 éve volt egy Trabantunk, de a kocsi fenntartásával kapcsolatos macera és kiadások nem nagyon vonzották  a férjemet, így eladtuk. Azután nem vettünk másikat, s azóta is jól mûködik enélkül az életünk. Néha számolgatjuk, hogy az autó vagy a vonat érné-e meg jobban, de egyelõre a vonat gyõz. Az is szempont, hogy bár az autóval sok esetben idõt lehet spórolni, ugyanakkor sok idõ kell az autó tisztán- és karbantartásához, egyéb ügyintézésekhez. Ha a magyarországi tömegközlekedés valamivel jobb lenne, még ekkora dilemmát sem okozna a kérdés. Persze jó érzés a környezet kisebb terhelése is. Tehát több tényezõs a dolog.
Mik a legfõbb gondjaid a vonattal?
A tömegközlekedést semmivel, még könnyen hozzáférhetõ információval sem támogatják. Friss élményem, hogy a MÁV nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy az adott vonaton lesz-e kerékpárszállító kocsi. Szeretném felhozni a biciklimet vidékrõl Pestre, de nem akarok külön utazni a családomtól. Végül a helyi forgalmistáktól tudtam meg, hogy lesz ilyen kocsi.
Amikor a gyerekek kicsik voltak, mennyire tudtatok vonattal utazni, kirándulni?
Úgy egy éves korukig nehézkes a vonatozás, de mindig volt olyan autós barátunk, aki kisegített, ha kellett. Azóta a fiam már megjárta vonattal a Müncheni Állatkertet.
A városban biciklizel. Errõl mik a tapasztalataid?
Sokáig úgy figyeltem a bicikliutakat, útvonalakat (például a Nyugatitól az Örs vezér teréig), hogy gyerekekkel járhatóak-e. A végeredmény sajnos lehangoló: egyik sem elég biztonságos. Talán, ha egyszer végig gurulna ezeken biciklivel az, aki kijelölte...
Említetted, hogy a városban, ha lenne autótok, akkor sem használnátok.
Az autó nélküliség nem kizárólag lemondás. A belvárosban eleve nem is ülnénk autóba. Ha valaki felajánlja, hogy elvisz minket, akkor is igyekszünk kitáncolni belõle, mert általában  dugó lesz a vége.
A gyerekekkel hogyan közlekedtek óvodába, iskolába?
A gyaloglás a gyerekeinknél normális életfunkció. Az iskola itt van nálunk a sarkon, az óvoda negyedórás séta. Így naponta gyalogolunk fél órát, meg is van a napi mozgás.  
A vegetarianizmusotok sem hétköznapi. Ennek választását mi befolyásolta, hogyan alakult?
Amikor a férjemmel megismerkedtünk, már mindketten vegetáriánusok voltunk. Õ, mint biológia tanár, egyszerûen nem akarta megenni az állatokat, késõbb pedig Angliában a gyakorlatban is látta, hogy ez megoldható, sok finom hús nélküli étel létezik. Nálam talán a legmeghatározóbb az a fél év volt, amit Indiában töltöttem, ráadásul egy olyan helyen, ahol gyakorlatilag nem lehetett húst kapni.
Mióta étkeztek így?
Körülbelül 15 éve.
A napi bevásárlás, beszerzés, fõzés jelent-e gondot?
Ma már nem. Bármilyen zöldséget meg tudunk venni egész évben. Rengeteg ilyen témájú szakácskönyv van, és a legtöbb hagyományos étel hús nélkül is elkészíthetõ. A vegetáriánus éttermekbõl nincsen túl sok, de a nemzeti konyhák – az indiai, török, és részben a kínai-, sok hús nélküli fogást kínálnak.
A gyerekek esznek-e húst, illetve a fehérje szükségleteteket hogyan elégítitek ki?
A gyerekek elvileg esznek húst, de sokszor felfalják a magunknak beszerzett veggie finomságokat is. Mivel a húst, annak ízét nem keressük, nem hiányoljuk, a szójás paték, húspótlók nálunk beváltak. Itt persze bejön a GMO-kérdés, ezért most próbálkozunk a szeitan-nal, vagyis búzahússal (ez sikérbõl készül, tiszta fehérje). Egyszerre többféle szempontot próbálunk figyelembe venni a vásárlásnál, keressük a húsmentes, de nem génkezelt termékeket, több-kevesebb sikerrel.
A háztartás egyéb területein vannak-e környezettudatos szokásaitok, elképzeléseitek?
Próbáljuk megvalósítani a szokásos dolgokat: szelektíven gyûjtjük a szemetet, letekerjük a konvektort, de az õrlángot például nem szoktuk kikapcsolni. Most vezetjük össze a lakásban lévõ elektromos hosszabbítókat, elosztókat, s az azon lévõ kapcsolóval amit lehet, áramtalanítunk éjszakára, vagy ha elmegyünk otthonról. Sok használt gyerekruhát kapunk és adunk tovább, ennek Ti is tanúi vagytok. A környezetbarát takarító- és mosószereket sajnos nem éreztük elég hatékonynak, a ruhák nem lettek tõlük elég tiszták, puhák.
A szelektív gyûjtéssel a férjed iskolájában is próbálkoztak.
Igen, részben az õ javaslatára, de nem mûködött. A gyerekek még csak-csak külön gyûjtötték a hulladékokat, de a takarítók elszabotálták a dolgot. Egyébként a tantestület sem feltétlen híve az intézményen belüli gyûjtésnek, mióta a gyûjtõsziget az iskola elõtt van. A zajos ürítés mindig ugyanabban az idõpontban,  ugyanannak a tanárnak  ugyanazt az óráját zavarja jó tíz percen át. Pedig hihetetlen mennyiségû PET-palack gyûlik össze egyetlen nap alatt is.
Lehet, hogy visszaváltható üveges üdítõt kellene árulni a büfében? Esetleg ivókutakat felszerelni? A jó példáért még Németországba sem kell menni, a 80-as években Újpalotán az egyik lakótelepi iskolában már voltak ivókutak.
Továbbítom a javaslatot!