Nulla hulladék program Új-Zélandon
A nulla hulladék kampány 1997-ben vette kezdetét az Új-Zélandi Nulla Hulladék Szövetség megalakulásával. 2002-re országos szintû nulla hulladék stratégia készült. Ezzel a kormány elismerte a nulla hulladék elképzelés érvényességét és megtette az elsõ lépést a hulladékkezeléstõl a megelõzés felé. A program három szektor aktív bevonására épült.
A civil szektor
Új-Zélandon aktív civil szektor mûködik, gyakorlatias, hosszú távon gondolkodó vezetõkkel, akik tisztában vannak azzal, hogy az újrahasznosítás önmagában véve nem elegendõ egy hulladék nélkül mûködõ társadalom kialakításához. A nem újrahasznosítható anyagok növekvõ áradata világossá tette számukra, hogy a megoldásban a terméktervezésnek és a gyártói felelõsség kiterjesztésének is szerepet kell kapnia. De azt is tudják, hogy vissza kell nyerni a még használható, hasznosítható anyagokat, és hogy minden településnek helyi szinten kell kiépítenie a fenntartható anyaggazdálkodáshoz szükséges infrastruktúrát.
A múltban ezek a kezdeményezõ emberek kevés forráshoz jutottak, gyakran szélsõségesnek titulálták õket, s legyintettek rájuk. A program során azonban technikai háttérhez, mentorálási segítséghez, ösztöndíjakhoz jutottak. Országos hálózat és kampány segítette õket munkájuk értékelésében, bátorítást nyújtottak nekik a gyakran elszigetelt és ellenséges környezetben. Növekvõ hitelességük végül az önkormányzatokat és a többi érintett csoportot is arra késztette, hogy elismerjék munkájukat. 2003-ban több mint 40 civil csoport dolgozott a programban, és ezáltal a hulladékcsökkentés jelentõs tényezõjévé váltak Új-Zélandon.
A helyi önkormányzatok
A nulla hulladék elképzelést a helyi döntéshozók körében is népszerûsíteni kellett. A kampány hatására városi és megyei közgyûlések is nulla hulladék stratégiákat fogadtak el. Az elsõ 10 csatlakozó önkormányzat technikai, hálózati és pénzügyi támogatást kapott a munkához. 2003-ra a települések 51%-a kapcsolódott be a programba. Ezeknek az önkormányzatoknak a közgyûlésükön kellett elfogadtatniuk a stratégiát, így biztosítva a döntéshozói szintû támogatást hosszú távra is (az elfogadott stratégia érvényes marad akkor is, ha az önkormányzati dolgozók idõközben lecserélõdnének).
Kormányzati lobbitevékenység
A harmadik fontos elem a kormányzati lobbizás. Az évek során ez sokféle tevékenységet foglalt magába, köztük például az alábbiakat:
• Szakmai dokumentumok összeállítása az országos stratégia vázlatához.
• Részvétel a kormány által felállított munkacsoportban.
• Nemzetközi jó gyakorlatok és példák bemutatása a munkacsoport számára.
• Munkacsoport megalakítása a “nulla hulladék”-ot elfogadó önkormányzatok, civil csoportok és újrahasznosító cégek részvételével. Ennek célja, hogy adatokkal és visszjelzésekkel támogassa a minisztériumi munkacsoportot.
Eredmények 1997 óta
Az új-zélandi önkormányzatok 70%-a fogalmazta meg középtávú célként, hogy nem visznek lerakóra hulladékot. Egyes települések igen nagy utat tettek meg: stratégiát írtak, bevonták a közösséget, kifejlesztették az infrastruktúrát, erejükhöz és lehetõségeikhez mérten mindent megtettek a cél elérése érdekében. Más települések viszont nem voltak ennyire elkötelezettek, náluk minden maradt a régiben. Akadtak olyan közösségek is, amelyek jól indultak, de miután a kormány prioritási listájáról lekerült a nulla hulladék stratégia, elvesztették lelkesedésüket.
A stratégiai tervek persze csak „kívánságlisták” maradnak, ha nincs mögöttük valódi politikai akarat, nemcsak helyi, hanem országos szinten is. Új-Zélandon sok civil munkájának eredményét vetette vissza, hogy a kormánytól várt jogi és gazdasági ösztönzõk évek múltán sem kerültek napirendre. A csalódás és a kifáradás ellenére néhány közösség kimagasló sikereket ért el. A legelszántabb körzetben (Opotiki) 90%-os lerakóról való eltérítést sikerült megvalósítani.
A nehézségek ellenére a Nulla Hulladék Szövetség jelenleg is mûködik. Információs honlapot indítottak, oktatási program kidolgozását kezdeményezték. Legalább 350 civil csoport, iskola és önkormányzat kapott tõlük támogatást nulla hulladék tervük megvalósításához. A Szövetség szakértõit Malajziába, Írországba és Argentínába hívták elõadni.
Az õ érdemük is, hogy 2008-ban végül a kormány új hulladéktörvényt és cselekvési tervet fogadott el a hulladékcsökkentésre. Ebben olyan termékkezelési minták támogatását ígérik, amelyek a visszagyûjtésre és újrahasznosításra törekednek a szimpla lerakás helyett. A terv a piacra hagyja, hogy ezeket a módokat kitalálja. A minisztérium csak támogatást nyújt a jó megoldásokhoz. 2009 júliusától hulladékadót vezetnek be, amelynek 50% a helyi településeket fogja illetni.
Szerkesztés: Balogh Emese
Forrás: Getting there!
The road to zero waste (Envision New Zealand Ltd, August 2003)
A Nulla Hulladék Terv elfogadásának hatásai
Új gondolkodásmód
Nincs univerzális megoldás
Idõre van szükség
Megváltozó szerepek
A hulladékkezelés közös üggyé válik
Innováció
Új munkahelyek
Újfajta beruházások |