Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mi bűzlik Dániában?

Év: 
2008
Szám: 
Tél
Szerző: 
Horváth Sarolta

dania1_k_120Dánia, több kutatás szerint, a világ legboldogabb országa. Kíváncsi voltam erre a boldogságra, ezért amikor lehetõségem nyílt rá, Dániát választottam Erasmus ösztöndíjam célországának. Kíváncsi voltam a Skandináv országok közismerten erõteljes környezetvédelmi politikájára is, különösen a hulladékkezelés terén betöltött legendás vezetõ szerepük érdekelt.

 

Sajnos a lelkesedésemet már az elsõ napon megtörte Hans, a szállásadóm. Amikor az otthoni szelektív gyûjtõt kerestem, flegmán közölte: „Nincs, minek, úgyis az egészet elégetik!”. Laikus, nem ért a témához - gondoltam meggyõzõdéssel, és azonnal utánanéztem az Eurostat adatbázisban. Meg is találtam, hogy Dánia hulladékának 55%-át tényleg elégeti (Svédország 46-50%), és ez az arány 2002-óta nem változott. Az égetéssel elektromos áramot állítanak elõ, ami a sok s

zélerõmûvel együtt lehetõvé teszi Dánia lakosságának az olcsó áramhoz jutását.

dania1_400

Északi szeméthelyzet
Kiutazásomnak további céljai közé tartozott szakdolgozatom megírása a hulladékmegelõzés témakörébõl, melyhez anyagot az e téren fejlett Skandináv kutatóktól reméltem, és találtam is kellõ mennyiségben. Ezért is okozott megdöbbenést, amikor olvastam (Eurostat), hogy a dánok 40%-al több szemetet termelnek, mint mi magyarok, és ez növekvõ tendenciát mutat. Mivel egy szigorú dán törvény tiltja az égetésre alkalmas hulladék lerakását, az egyre gyarapodó szeméthegyek 2003-ban egy újabb égetõerõmû munkába állítását eredményezték Esbjergben (Nyugat Dánia).
Nem tudtam elképzelni, hogyan lehetséges ez, hiszen teljesen környezettudatosan élnek. Rengeteg zöldterület van a városokban (Aarhus, Koppenhága, stb.), és a fiatalok szinte kivétel nélkül biciklivel közlekednek. Sajnos idõvel választ kaptam erre a kérdésre is. Mivel nem engedhettük meg magunknak, hogy rendszeresen étteremben együnk, többnyire otthon fõztünk. Ennek eredményeként meglepõen sûrûn kellett üríteni a szemetes ládát. Próbáltam ott is betartani a „minél kevesebb csomagoló anyaggal vásároljak” elvet, de nagyon nehezen ment. A dánok az „egyenként-mindent-becsomagolni” mesterei. Annyi mûanyagtálcát és nejlonborítást még soha életemben nem láttam. Így hát az ebéd elkészítéséhez szükséges anyagok kicsomagolása igény bevette a fél kukát. Ezt már csak a karácsonyi készülõdés múlta felül, amikor még tovább nõtt a már illõ díszítéssel is bíró csomagolóanyagok mennyisége. Aki még nem látott Mikulással díszített sörös dobozt, vagy mandarint, ki ne hagyja Dániát karácsonykor!

dania2_400Kellemes meglepetés is ért persze, amikor egyik újdonsült ismerõsöm felhívta figyelmemet az üres sörös dobozok „értékére”. A „pant” jelzéssel ellátott üvegeket, palackokat, alumínium dobozokat ugyanis betétdíj ellenében visszavették a speciális, minden boltban megtalálható visszaváltó automaták. A már Németországból ismert módszert könnyû volt megszoknom, sajnos azonban csak az italos csomagolóanyagok 50%-a volt visszaváltható és az értékük sem volt több 30 forintnál (a dánok fizetése a 10-szerese a magyar átlagnak). Így az Erasmusos diákokon kívül másoknak nem jelenthetett komoly motivációs erõt.

Merre tovább?
Tervem, hogy a hulladékmegelõzés követendõ módját Dániában találom meg, kudarcot vallott. Úgy tûnik, a helyi környezetpolitika nem lépett túl a 30 évvel ezelõtt felvázolt hulladékcsökkentési elveken. Még most is a hasznosítás - legyen az anyagában, vagy energetikailag – az elsõdleges cél, és komoly erõfeszítésekre lesz szükség a kialakult nézetek megváltoztatásához.
Nem biztos, hogy követnünk kellene Skandináviát. Változtatásra szükség van, de kövessük inkább az új Hulladék Keretirányelv hierarchiáját, ami legfontosabb hulladékkezelési módszerként a megelõzést nevezi meg, és egyben stratégiákat irányoz elõ a mielõbbi meghonosítására.

 

Az olcsó az igazán drága

inceneritore_400Ugyan az említett módszer most már az új Hulladék Keretirányelvnek is köszönhetõen legálisan hasznosításnak minõsül (ami a megelõzés és az anyagában történõ újrahasználat után a hulladékkezelés egyik módja), a szakemberek egyre inkább kétségbe vonják az egészségre és a klímára gyakorolt semleges hatását. Sõt, a Friends of the Earth nevezetû világszervezet az egyik tanulmányában éppen a hulladékégetést teszi a klímaváltozás egyik felelõsévé. A tanulmány arra is rámutat, hogy a hulladékégetésbõl származó villanyáram elõállítása 33%-kal több CO2 légkörbe jutását eredményezi, mint ugyanannyi áram elõállítása egy gáztüzelésû erõmûben. Nem elhanyagolható az égetéssel a levegõbe kerülõ veszélyes anyagok, például a NOx, SO2 és dioxinok egészségre káros hatása sem. Az ilyen tevékenység végzéséhez megfelelõ és rendszeresen karbantartott, szûrõkkel felszerelt égetõkre van szükség, bár a kutatók továbbra is óvatosságra intenek az új égetõerõmûvek építésével kapcsolatban. A legnagyobb gondot az új erõmû helyének meghatározása okozza. A 21. század betegségeként tartják számon a NIMBY szindrómát, mely az angol „csak ne az én hátsó kertembe” (not in my backyard) kifejezés rövidítése és a lakosság valós kétségeit fejezi ki az ilyen jellegû erõmûvekkel kapcsolatban.
Komoly problémákat okoz az égetés után hátramaradó salak biztonságos lerakása is, ami az elégetett mennyiség 10-20%-a, és a hulladék legveszélyesebb összetevõit tartalmazza koncentrált formában. Több helyen divattá vált az így keletkezett salak felhasználása utak, játszóterek építéséhez, amirõl idõvel kiderült, hogy óriási hiba volt.
A hulladékégetés legkockázatosabb tényezõjének azonban a visszavonhatatlanságát tartják. A többnyire nem megújuló energiából jelentõs emberi munkával készített termékeket gyorsan elhasználható elektromos árammá alakítják át. Ha elégetjük a még sokszor felhasználható anyagokat, úgy új termékek gyártásához ismét nyersanyagot és jelentõs emberi erõt kell befektetnünk. Mivel a termékekhez szükséges alapanyag elõállítása nagyobb energiabevitelt igényel, mintha elektromos áramot szokásos módon (gázerõmûben) állítanánk elõ, a hulladék ez utóbbi célra történõ felhasználása energiapazarlás.