Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szelektív gyűjtés Bázelben

Év: 
2008
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Balogh Emese

Igen, sajnos szemetet még a környezettudatosnak tekintett svájciak is termelnek. Nem is keveset. Csak a hazai viszonyokhoz képest kicsit jobban alájuk van szervezve a szelektív gyûjtés – külföldiként is jól el lehet igazodni abban, hogy mikor, hol, milyen szemetet és hová.

Mindezt a szolgáltató egy igen egyszerû módon éri el: egy évre elõre szóló menetrendet tartalmazó leporellót helyez el minden bázeli lakos postaládájában. Menetrendet? Milyen menetrendet? - kérdezhetné  a hazai szelektív gyûjtésen szocializálódott Kukabúvár Olvasó. Itt kezdõdik ugyanis az elsõ furfang: Bázelben a szigetes szelektív gyûjtés mellett házhoz menõ szelektív gyûjtés is mûködik. Ezt ott meg tudják oldani. Igaz, a város nem túl nagy és az emberek is  fegyelmezettebbek, a szolgáltató pedig logisztikai/kommunikációs szempontból felkészültebbnek tûnik, mint amit itthon megszoktunk.

Szelektálás a háztartásban
A kiadványban részletesen leírják, milyen típusú hulladékok elkülönített gyûjtésére és elszállítására van mód. Hulladékfajtánként komplett listákat közölnek arról, hogy mit igen, s mit nem. Ha valamit nem, akkor melléírják, hogy azt hol tudjuk leadni vagy elhelyezni.  Egy évre elõre pontosan megjelölik azokat a napokat, amikor egy-egy hulladékfajtát kikészíthetünk az utcára. A papírt és a kartont például havonta egyszer viszik el, a fémeket kéthavonta. A zöld javakat sajnos nem gyûjtik külön, elõzetes telefonhívásra viszont elszállítják a max. 1-2 napos, adott méretre vágott kerti hulladékot (de reméljük, hogy aki teheti, az inkább maga komposztálja).
Mindeközben mégsincs az a benyomásunk, hogy a város a begyûjtési napokon egyetlen hatalmas szemétkupaccá változna. Körzetenként más-más napokat jelölnek ki, így mindig csak egy kisebb területen láthatjuk a bázeliek mindennapi életének maradékait.

Szigetes gyûjtés
Amit nem lehet kirakni a házaknál, annak egy részét le lehet passzolni a hulladékgyûjtõ szigeteken. Ezek helyét egy térkép mutatja, szintén a leporellóban. Fehér üveg, barna üveg, zöld üveg, aludoboz, elem. Ezeket fogadják be a konténerek. Az aludobozos gyûjtõnél egy nagy kerék megtekerésével egybõl tömörítjük is a csomagolást. A depó mellett többnyelvû hirdetõtábla tájékoztat arról, hogy mi rakható le a szigeten, s mi nem.  A konténerekbe csak hétfõtõl-szombatig, reggel 7 és este 7 között lehet dobálgatni. A többi idõszak ugyanis a pihenésé, tehát olyankor nem zajongunk. 

A rendszeren kívül
Nem a városi hulladékos szolgáltató szervezi, de az eddigieket jól kiegészítik az alábbiak:
1. Áruházi visszagyûjtés. Amit a szigeteken sem lehet elsüllyeszteni, azzal még mindig megpróbálkozhatunk a nagyobb élelmiszerláncok üzleteiben: a Coop-ban és a Migros-ban PET-palackokat, tejes dobozokat, mûanyag tejes flakonokat (joghurtos és egyéb poharakat), elemeket, patronokat gyûjtenek. A Coop-ban visszaváltó automata mûködik. Kijelölt drogériákban gyógyszerhulladékokat vesznek át. Elektronikai cuccokat elvileg a vásárlás helyén lehet leadni, de ezt még nem próbáltam.
2. Újrahasználat. A megunt, de még jó állapotú ruhák sem kerülnek a szemétre. Egy segélyszervezet szervezésében pár havonta két darab nejlonzsák landol a postaládákban - egy a cipõknek, egy pedig a ruháknak. Ezeket a zsákon feltüntetett helyre és idõpontban kell kihelyezni.
A legnagyobb találmány mégis a Brockenstube. Tulajdonképpen a használt cikk boltokat nevezik így. Nagy hagyományuk van, állítólag 1904-ben nyílt az elsõ „Brocki”. Közhasznú szervezetek és magánszemélyek is mûködtethetik. Ide lehet bevinni (ingyen) a még használható állapotban lévõ mindenféléket. De tényleg mindent: bútort, biciklit, elektronikai eszközöket, bakelit lemezt, könyvet, ruhát, edényt, játékot. Ezeket a bolt olcsón árusítja, ebbõl fedezi a mûködési költségeket. Így a kispénzûek is hozzájuthatnak elég sok mindenhez, de az átmenetileg itt dolgozó külföldieknek (itt sok ilyen van) is jól jöhet az olcsó beszerzés, hazautazásuk esetén pedig van hol leadni a felszámolt lakás tárgyait.  
A városban szombatonként mûködik egy „ócskapiac” is, ami elsõ ránézésre inkább egy eklektikus giccsparádéra emlékeztet, de akadnak értékes darabok is, például használt biciklik.

A maradék
Ami még ezután is megmarad, az megy a Bebbi zsákba, azaz a vegyes háztartási hulladékba. Ezeket a zsákokat kijelölt helyeken lehet csak megvásásrolni, a szolgáltató csak a hivatalos – egyébként szép világoskék – zsákokat viszi el. Többféle méret közül is válogathatunk, ezek ára a méret függvényében: 17liter=1 SFr, 35liter=1,90 SFr, 60liter=2,80 SFr.   Minden körzetben hetente két napon kerülhetnek ki a zsákok az utcára.
A kisebb égethetõ hulladékokat, például széket, koffert, hungarocellt a maradék hulladék mellé lehet kihelyezni, a nagyobb méretû égethetõ hulladékot (pl. bútor) elõzetes bejelentésre viszik el. Elszállításukért mindkét esetben matricás rendszerben kell fizetni, azaz csak azt viszik el, amin ott van az elõzetesen megvásárolt hivatalos vinyetta. Mindebben az a rossz hír, hogy a hulladékok ezen részét égetik.

Kevesebb lett-e a szemét?
A zsákos rendszer elõnye, hogy csak akkor fizetünk a maradék szemétért (azaz akkor veszünk Bebbi zsákot), ha termelünk ilyet, illetve a zsákot csak akkor tesszük  ki, amikor betelt. Tehát a szolgáltató nem fizetteti meg velünk a szeméttermelés szempontjából ‚improduktív’ idõszakainkat. Mint láttuk, a szelektíven gyûjtött  hulladékokat ingyen adhatjuk le, több csatornán keresztül is. Ez egyrészt jó, mert szelektálásra ösztönöz, másrészt viszont éppen az ingyenesség miatt a szelektálható anyagok „megvásárlását” nem fogja vissza semmi. Ráadásul a zsákos szemétdíj sem tûnik elég magasnak ahhoz, hogy jelentõsen visszaszorítsa a maradék, azaz nem hasznosítható hulladék termelését. Az Eurostat adatai szerint Svájcban az elmúlt években folyamatosan emelkedett a megtermelt lakossági szilárd hulladék mennyisége,  2006-ban 715 kilogrammnál tartottak. Per fõ, per év. Ugyanezen adatbázis szerint nálunk ebben az évben minden egyes lakos 468 kilogrammnyi anyagot helyezett a kukába.
Tehát önmagában a szelektálás ennyit tud: több hulladék hasznosul. A szeméttermelés azonban ettõl még nem csökken. Ehhez egyéb ösztönzõkre is szükség lenne, nemcsak fogyasztói, de termelõi oldalról is. Ám addig is, amíg nem ösztönöz minket senki, szimplán magunktól is megtehetünk ezt-azt. A Kukabúvár Egyesület hardcore tagjainak már bizonyára sok ötletük van ehhez, hiszen õk azok, akik már egy ideje vidám ökológiai játéknak próbálják tekinteni saját háztartásuk mûködtetését. Akik viszont még  csak most gyúrnak erre a szép feladatra, azok számára pár ötletet összegyûjtöttünk a http://megelozes.humusz.hu oldalon. Ide várunk további egyéni javaslatokat, és már megvalósított jó példákat is.