A múlt hónapban hirtelen felbukkantak Érd területén kicsiny kis szigetek. Egy sziget születése mindig örömteli hír, de ezúttal egyszerre 18 db született. Tervek szerint összesen 25 ponton lesznek majd a városban, a fennmaradó helyekről azonban még nem született döntés, de idővel mind megtalálja végleges helyét.
„Gyűjts szelektíven, vagy kitapossuk a beledet!” Avagy megelégeltük a szemetelést és a szemétkedést, nincs tovább! Varacskolunk a morális ingoványban, hogy alternatívákat találjunk a megoldásra. Te mit ajánlasz?
A zacskós, vagy a dobozos tejet vegyem le a polcról? Kapok- e mogyorót az Ökomatától, vagy még sokat kell okosodnom hozzá? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ a Nulla Hulladék roadshow-ban résztvevő iskolák 5-7. osztályos diákjai. A program szeptember óta sikeresen zajlik, január végéig országszerte 60 intézménybe látogatnak el a HuMuSz tagszervezetei. Eddig körülbelül 2800 gyerek játszott „nulla hulladékosat” országszerte.
Öt éve költöztünk a Balaton fővárosába, amely Budapest után nagyon élhető helynek bizonyult. A szocializmus ipari fejlesztései megkímélték a várost, a Festetics családnak köszönhető kastély, fasorok, parkok és persze a Georgikon pedig még mindig tündökölnek - bár fényük időközben kissé megkopott. A helyi társadalom tapinthatóbban emberibb a nagyvárosinál.
Kiürítették a kukánkat! Az előző számban beszámoltam
róla, hogy július óta kint állt az utcán a teli (60 literes)
kukánk. Az év utolsó ürítésén a szolgáltató elvitte a szemetet.
Hurrá! Gondolom, karácsonyi ajándék. Köszönjük
szépen, kedves szolgáltató
Csór és Várpalota a HuMuSz segítségével részt vesz a Nulla Hulladék Programban. A községben és a városban ugyanaz a cél: a hulladék mennyiségének érdemi csökkentése, és a lakosság érzékenységének növelése a témában. Összefoglalónkban bemutatjuk az eddigi eredményeket.
A HuMuSz műhelymunkát rendezett az italcsomagolásokkal kapcsolatos életciklus-elemzésekről (LCA*). A KvVM ugyanis a termékdíjas egyeztető folyamat során megrendelt egy ilyen tanulmányt az italcsomagolások gyártásáról, begyűjtési és feldolgozási módjairól. A vizsgálatot minden érdekcsoport örömmel fogadta. A tanulmány elkészült, de csak a bizottsági munka utolsó napján láthattuk egy prezentáció formájában, a háttértanulmány pedig azóta sem tették közzé. Nem volt róla érdemi vita, és ami nagyobb baj, egyáltalán nem vették figyelembe a vizsgálat tanulságait a termékdíj törvény módosításakor.
Több szempontból is érdekesek és jelentősek a tapasztalataid. A Copenhagen Resource Institute szenior tanácsadójaként közvetlen rálátásod van az európai hulladékkezelés kérdésére, Dániában élve pedig személyesen éled meg a külföldi gyakorlatot. Hogy látod, mi a helyzet a fenntartható fogyasztással a dánoknál?
Tavaly jól szolgáltak bennünket, fogyasztókat a legnagyobb kereskedőláncok. Egymással versengve keresték kegyeinket, hogy miután a pohár – vagy inkább PET-palack, aludoboz –fenekére nézve befejeztük fogyasztásunkat, a hulladékunkról is gondoskodjanak. Az italcsomagolási hulladék visszavételével úgy tűnik a fogyasztó jár jól, hiszen pénzt kap a szemetéért, a kereskedő pedig szolgáltatásával újabb tanúbizonyságot tesz környezettudatosságáról. És tényleg. Van abban valami pozitívum, hogy akcióikkal ráirányították a figyelmünket a hulladékunkra, és arra, hogy annak is van értéke. A visszavétel pedig kétségtelenül segíti azt a közérdekű zöld törekvést, hogy minél kevesebb hulladék kössön ki a lerakókban és az égetőkben. Le a kalappal, hogy egy új, és értelmes piaci rést találtak.