Kissé meglepõ, hogy évek óta létezik egy magyar szabadalmaztatott eljárás az üveghulladékok feldolgozására, mégis folyton-folyvást azt tapasztaljuk, hogy ezzel az anyaggal nem igazán lehet mit kezdeni. Gyûjtés még hellyel-közzel van, de feldolgozás, újrahasznosítás nemigen. (Azt azért tegyük hozzá, hogy a gyûjtés is szinte csak az öblös üvegekre terjed ki!) A legtöbb hulladék, amit összegyûjtenek, távozik az országból, persze arról is hallottunk már, hogy kisebb üveghegyeket lerakóra küldtek. Természetesen mi sem felejtettük el a salgótarjáni Üveggyapot Rt-t és az orosházi öblösüveggyárat, ahol tisztára mosott, kupak-, címke- és szennyezõdésmentes fehér üveget olvasztanak újra. Persze az itt kezelt üvegek a hazai 180 ezer t/év mennyiségben keletkezõ üveghulladéknak csak töredék részét teszik ki.

A Geofil technológiájával a habosított üveggömbök méretétõl függõen akár hõszigetelõ vakolat vagy autópályák melletti zajárnyékoló fal is készíthetõ. Mivel a habüvegszemcsék jól tapadnak az ágyazó anyagként használt cementhez, gipszhez vagy szilikátgyantához, és fizikai tulajdonságaik széles skálán beállíthatóak, gyakorlatilag az építõipar minden igényét és vágyát ki tudják elégíteni. Így a géppel szivattyúzható betontól az "ökotetõk" alá rakható vízszigetelõ és vízmegtartó rétegen keresztül hang és hõszigetelõkön át a könnyûszerkezetû födémekig mindenhol megállja a helyét.

A tatabányai telepre bekerülõ üvegeket (palack, ablaküveg, tükör, szemüveglencse, üveggyapot vagy akár rossz monitor képcsöve) elõször ledarálják, majd lisztfinomságúra õrlik, adalékanyagként itt kerül hozzá néhány százalék agyagásvány, mészkõpor, stb. Az adalékanyagok mennyisége rendszerint 6% alatt marad. Ezután a már megfelelõ alapanyagból viszkozitást optimalizáló anyagot tartalmazó oldat hozzáadásával granulátumot készítenek, melyet szárítás után forgó csõkemencében hõkezelnek, majd hirtelen hûtenek le, s ezzel készen is van a habkavics. Az üveggyári újraolvasztással szemben itt gyakorlatilag minden üvegtartalmú hulladékot felhasználhatnak (!) függetlenül attól, milyen színû, formájú, fajtájú, szennyezettségû vagy üvegtartalmú hulladékról van szó. A szennyezések a technológiából adódóan egyes lépéseknél kiválnak a rendszerbõl. Az üveg minõsége a különbözõ fajták keverésével könnyedén beállítható.

A Geofil Kft. részben minisztériumi támogatásból létrehozott egy közel 200 t/év kapacitású próbaüzemet. Ez viszont ahhoz kevés, hogy egy nagyobb volumenû építkezésre beszállító lehessen. Pedig ez nagy továbblépést jelentene. Mint ahogy nagy lehetõséget láttak (volna) a januártól már teljes mellbedobással mûködõ Öko-Pannon Kht-val való együttmûködésben: a Kht. által koordinált csomagolóanyag-visszagyûjtésbõl származó üvegek újrahasznosításának lehetõségét. Ám a Kht. vezetõségét a technológia nem érdekelte, õk inkább az exportban (mint az újrahasznosításban) érdekeltek.

Szóval, van egy remek technológia, ami mellesleg vagy négy tekintélyes díjat is elnyert az elmúlt évek kiállításai során. Minimum 96% üveg- vagy üvegtartalmú hulladékból készült olyan termék állítható általa elõ, ami az építõiparban jelentõs újításokat hozhatna. A kérdés mindössze az, hogy ebben a "csak" szellemi tõkében bõvelkedõ országban valóban el kell-e adni külföldre egy találmányt ahhoz, hogy az sikeres lehessen?