PET-palackjaink sorsa Kínában

Egy hetet töltöttem abban a nagy országban (az idő jó részét repülőn és buszban). Nyilván nem lehet teljes képet kapni ennyi idő alatt még az ottani hulladékhasznosításról sem, hát még magáról Kínáról. Többezer éves kultúra és államkapitalizmusba fulladt népköztársaság, nyomor és felhőkarcolók, buddhizmus és biznisz. Egymilliárd embertársunk jelenti be mostanában igényét a nyugati típusú jólétre. Ebben magunk is segítünk: hulladékot (értsd: nyersanyagot) és munkát adunk nekik. Meg a hozzá tapadó összes környezeti kárt.

(Olcsó és hatékony megoldás egy problémás hulladékfrakció lakossági kezelésére)
Ezután másként lesz, akárki meglátja.
A környezetvédelmi tárca kiadta a Hazánk környezeti állapota 2005 című könyvet. "A környezeti adatok gyűjtése elsőrendű fontosságú a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából" - szögezi le rögtön az előszó, és ezzel nem győzünk egyetérteni, sőt "az állampolgár is kíváncsi arra, milyen minőségű környezetben él", de hát ezt mondjuk mi is évek óta! Ezek után a hulladékgazdálkodásról szóló rész olyan mértékben kiábrándító és felháborító, hogy kénytelenek vagyunk vele bővebben foglalkozni. A hulladékforradalomra kihegyezett retorika most "becsült" és elhallgatott adatokkal lett alátámasztva.
Nemrég a szlovákiai Kassán jártunk, ahol meglátogattuk a Priatelia Zeme (Föld Barátai) civil szervezetet. Egyeztettünk a Miskolcon és Kassán zajló hulladékos civil programokról, illetve az együttműködés lehetőségeiről. Tanulságos volt a találkozó, hiszen kicsit beleláthattunk egy Szlovákiában működő zöld szervezet mindennapjaiba, illetve képet kaphattunk egy más környezetben zajló munka eredményeiről is. Demeter Zoltán (Zöld Akció) riportja.