Szelektív gyűjtés

Gyõr önkormányzata úgy döntött, hogy 2001. évben az egész városra kiterjeszti a lakossági szelektív hulladékgyûjtést. A gyûjtõszigetek kialakítására 9 M Ft-ot, a gyûjtõedényzet beszerzésére 35 M Ft-ot szavaztak meg -- a rendszer üzemeltetése pedig évi 16 M Ft-ot jelent majd. A gyûjtéshez kapcsolódó lakossági ismeretterjesztés fedezetét (9 M Ft) állítólag az Öko-Pannon Kht. (lásd keretes írásunkat) biztosítja. A REFLEX Környezetvédõ Egyesület a tervezet véleményezésekor, a Környezetvédelmi Bizottságnál (KB) próbálta érvényesíteni a szándékkal kapcsolatos szakmai álláspontját, javaslatait. A beadványt a bizottság szó nélkül "lenyelte". Ezután a REFLEX és a HuMuSz közvetlenül a képviselõkhöz fordult, ahol -- hálátlan feladatként -- felhívta a figyelmet a tervezett rendszer súlyos szakmai tévedéseire.

A wageningeni egyetemen megpróbáltam felderíteni, miként néz ki egy átlagos holland város hulladékának összegyûjtése, elszállítása és kezelése. Az eredmény meglepõen jó, a módszer pedig példaértékû hazai településeink számára is. Az önkormányzat felelõs munkatársa készséggel válaszolt kérdéseimre.

Ez év novemberében volt szerencsém megtekinteni egy immáron öt éve mûködõ és folyamatosan bõvülõ szelektív hulladékgyûjtési rendszert a magyar-szlovák határ közelében. Sajnos nem hazánk keblein belül, hanem a szlovákiai Hornád (nálunk Hernád) régió községeiben. (Egyébként tipikus közép-európai történet, hogy a Magyarországgal határos falvakban magyar ajkú lakost elvétve találni, sõt az egyik község teljes lakossága betelepített cseh.)

A HuMuSz vecsési szelektív hulladékgyûjtési programja (KukaBúvár 2000. nyár) komoly veszélyben van. Az edényekbe tett papírhulladék sajnos nemcsak nekünk, hanem a településen lakó munkanélkülieknek is kell, és bizony - helyzeti elõnyüknél fogva õk-gyorsabban ürítik az edényeket, mint mi. A hazai viszonyok egyik különös érdekessége, hogy a szelektív gyûjtéssel kísérletezõnek meg kell küzdeni a nagy nehezen szelektíven gyûjtött hulladékért is.

Kétmilliós fõvárosunkban évente közel 4 millió m3 szilárd hulladék keletkezik, ez -- 155 kg/m3-es értékkel számolva -- több mint 600 ezer tonnát tesz ki. Bár a város vezetése támogatja a szelektív hulladékgyûjtés elterjesztését (Budapest Fõváros Közgyûlése által hozott 39/1998. (VII. 16.) számú rendelet), egyenlõre a teljes mennyiségnek még csak elenyészõ százaléka kerül szelektív gyûjtés útján újrahasznosításra. Az alábbiakban azt a néhány - jobbára egymástól elszigetelt - programot mutatjuk be, melyek a fõvárosban a szelektív hulladékgyûjtéssel küszködnek.

Egyik szemem sír, a másik nevet, amikor arról kell tájékoztatnom az Olvasót, hogy a KukaBúvár elõzõ számában közölt írásom már a megjelenés idõpontjában eléggé elavult volt és azóta sok más forrásból is tájékozódhattak a pénzosztási munka viselt dolgairól. (pl. "Kifizetõdik", HVG 1996. november 9. és "A zöld kassza kliensei", 168 óra 1996. november 19.) Örûlni azért nincs okom, mert a sajtó számára nem a környezet és az erõforrások megóvása, hanem a személyi összefûggéseken való csámcsogás tûnik igazán fontos témának. Nem volt ugyanis olyan lap, amelyik a visszásságokon túlmenõen arról írt volna, miért nincs tulajdonképpen Magyarországon hulladékmegelõzés, miért nem kaphat támogatást az újrahasználati rendszerek mûködtetése. Az sem érdekel senkit hogy nem készûl betétdíjas jogszabály, nincs anyagjelölés a mûanyagoknál, nincs választékbantartási kötelezettség a visszaváltható csomagolásokra, hogy a jelenlegi "ökoszabályozás" éppen csak a kibocsátás szerkezetére és mennyiségére nem hat.

Híre ment egy iskolának, ahol sajátos módon ösztönzik a szelektív gyûjtést. Meg is kerestem Patkó Imrét, az ötletgazdát, hogy avasson be a rendszer rejtelmeibe.

Az Öko-Pannon és még néhány cég roadshow-t szervezett a fehérvári úti mûvelõdési házba. Mivel volt a dolognak némi környezetvédelmi beütése, úgy gondoltam, megnézem, mi zajlik egy ilyen helyen.