A skandinávok titkos fegyvere a betétdíj
Skandináviában az italcsomagolások 85-90%-át visszagyûjtik lakosságtól, de nem úgy, hogy az emberek önkéntesen színes ufókba dobálják a palackokat, hanem visszaviszik a boltba, ahol pénzt kapnak érte. Hallottak már ilyet?
A betétdíj-rendszereket a skandináv kormányok 1984 és 2002 között fokozatosan vezették be, úgy hogy közben folyamatosan párbeszédet folytattak az iparral. Begyûjtési arányokat állapítottak meg az egyutas italcsomagolásokra, és elõírták a betétdíj mértékét. A rendszer egy „Zöld Pont" típusú hasznosító szervezetre épül, az ipari résztvevõk egy non-profit szervezetnek fizetnek a csomagolás begyûjtéséért. A fogyasztók az összes begyûjtési ponton vissza tudják váltani a csomagolást, és teljes egészében, készpénzben visszakapják a betétdíjat. Mindezek eredményeképpen 2005-re imponáló begyûjtési eredményeket értek el: a fémdobozok 93%-át, a PET-palackok 80%-át gyûjtik vissza.
A skandináv betétdíj-rendszerek a legfejlettebbek a világon: nagyon magas a begyûjtõ-pont sûrûség (minden kereskedelmi egységben van ilyen), emellett a forgalmazó érdekelt a hasznosításban. A betétdíj rendszerben begyûjtött anyag sok pénzt ér a termékpiacon. Tonnánként mintegy € 250 a PET-palackok, kb. € 1800 az alumínium ára. Ha a megcélzott begyûjtési arány teljesül, a vissza nem fizetett betétdíjat a koordináló szervezet megtarthatja a betétdíj-rendszer fenntartásának finanszírozására. A rendszerben áramló betétdíjakból származó kamat is bevételi forrást jelent a rendszer mûködtetõjének.
A kötelezetteknek hozzá kell járulniuk a betétdíj-rendszer költségeinek fedezéséhez, amennyiben a bevételek nem fedezik a mûködés összköltségét. Norvégiában alapadót vetettek ki a fémdobozokra: (0,91 norvég korona = 11 €uroCent), és változó adót a begyûjtési arányhoz igazítva (fémdoboz: 4,46 norvég korona = 54 €c --> 0,00 Nkr, PET: 2,69Nkr = 32 €c --> 0,00 Nkr). Magyarán ez az adó nullára csökken, ha a begyûjtési cél teljesül! Nem ezt hívják gazdasági ösztönzésnek?
Norvégiáról köztudott, hogy a népsûrûség rendkívül kicsi, a szállítási távolságok nagyok, az árszínvonal Európában a legmagasabbak közé tartozik. Ilyen piaci körülmények között a begyûjtési rendszer „nettó költségei" a következõk:
Nagy PET (> 0.5 l) HUF 0,00 !!!!
Kis PET (< 0.5 l) HUF 3,03
Alumínium doboz HUF 0,60
Fémdoboz HUF 6,66
A „nettó költség" figyelembe veszi a vissza nem fizetett betétdíjakat, az anyagköltséget és a nyersanyagért kapott bevételt, ezért az elvárt „díjnak" felel meg, amit az iparnak kell fizetni annak érdekében, hogy a begyûjtési kötelezettségek teljesüljenek.
És nálunk mi a helyzet?
Mint a hivatalos propagandából tudjuk, „az emberek felének" van „lehetõsége" a szelektív gyûjtésre. Ez arra elég, hogy begyûjtsék a csomagolások mintegy 10%-át. A szolgáltatóknak évente több mint 1 milliárd forint a vesztesége. A fogyasztókkal elõször megfizettetik a csomagolást, aztán a szemét elszállítását. Ez a magyar hulladékforradalom.
Az elõzõ környezetvédelmi miniszter felvetette, hogy hazánkban is be kéne vezetni egy kötelezõ betétdíjas rendszert. Ezután munkacsoport alakult az összes érintett ágazat részvételével, ahol elég meddõ vita zajlott. Az ipar, a kereskedelem és a hasznosító szektor hallani sem akar a betétdíjról, ezzel szemben az önkormányzati szféra (a hulladékos közszolgáltatókkal együtt!) és a civil szervezetek képviselõi szerint ez sokkal hatékonyabb és igazságosabb rendszer lenne, mint a mostani. Izgalmas kérdés: mit gondol errõl az új miniszter?
