Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szelektálás és/vagy betétdíj?

Év: 
2007
Szám: 
Tavasz
Szerző: 
Szilágyi László

szilagyi_laszlo_120Nem gyûjt szelektíven? Szégyellje magát! Ezzel a címmel jelent meg a vg.hu tudósítása. Szégyellje magát a harapós ló! Az szégyellje magát, aki bepalizta az országot a lehetõ legdrágább és legkevésbé hatékony gyûjtögetésbe! Egyelõre jóval többet beszélnek a gyûjtésrõl, mint amennyit valójában ér. A hasznosításról persze ritkán van szó, de ez egy másik kérdés. Szilágyi László jegyzete.

 

Ha tényleg 4,5 millió ember használja a szigeteket (és kb. 45 ezer tonnát hord össze), akkor kb. 1 (egy!) kilót gyûjtenek fejenként évente. Az évi 500 kg/fõ szemétbõl. És fordítva: aki használja, az nyilván minden hasznosíthatót a szelektív edényekbe dobál, mondjuk 150 kilót. Így viszont mindössze 300 ezer honfitársunk vesz részt ebben a jó kis játékban... Ilyeneket már egyszer számoltunk a KukaBúvárban (ld. 2006. tavasz: Négy és fél millió szelektáló magyar?). Persze néhány éve még semmi sem volt, ahhoz képest léptünk elõre, de nem biztos, hogy a legjobb irányba...
Mindenesetre: „Kezd divatba jönni a szelektív hulladékgyûjtés az Öko-Pannon Kht. legfrissebb felmérése szerint”. Eszerint „az emberek közül többen állítják, hogy különválogatva kezelik háztartási hulladékukat, mint amit az adatok igazolnak. A megkérdezettek 46 százaléka vallotta azt, hogy rendszeresen látogatja a szelektíven kezelt hulladék lerakására kihelyezett színes kukákat. Ehhez képest a statisztikák ennél 10 százalékponttal kisebb lakossági körre utalnak. Ez arra utal, hogy egyre inkább a szégyellnivaló kategóriába tartozik, ha valaki nem környezettudatosan bánik szemetével” - hangoztatta Viszkei György. „Amíg jelenleg a lakosság mintegy felének lakókörnyezetében van már mód a különválogatott szemét begyûjtésére, addig a válaszadók 68 százaléka tudja úgy, hogy 100 méteres környezetben található színes kuka.” Ha ez így van, jó jel, bár nem a tudatosságról árulkodik, hanem a százmilliós nagyságrendû médiakampányok hatásáról. Arról nem is beszélve, hogy feltehetõen az emberek többsége ezzel meg is van elégedve, úgy érzi, meg is tett mindent, a lelkiismerete immár nyugodt...
Amirõl nem sok szó esik: a „szelektív gyûjtés” Magyarországon csak a csomagolóanyag hulladékok gyûjtögetését jelenti. A másik két problémás hulladékfajta (a szerves anyagok illetve a háztartási veszélyes hulladékok) begyûjtésével kevés szolgáltató törõdik.

Majdnem tökéletes!

Mármint a budapesti szelektív hulladékgyûjtés, olvashatjuk az uno.hu-n. Tavaly több mint 16 ezer tonna csomagolási hulladékot gyûjtöttek össze a 600 fõvárosi gyûjtõszigeten. Hagyó Miklós fõpolgármester-helyettes egy fórumon azt mondta, hogy 1 milliárd forintba került a rendszer üzemeltetése 2006-ban. Hát, ez egyelõre 62,5 Ft minden begyûjtött kiló után... És hol van még a hasznosítási költség? És hol hasznosul a hulladék? A PET Kínában, a kombidoboz Németországban, az aludoboz Angliában, az üveg Csehországban.
Ennél tökéletesebbet el lehet azért képzelni. És ezt majdnem tökéletesen a hulladékdíjból kell fedezni, hiszen a begyûjtési támogatás (amit az Öko-Pannon ad) elég csekély. Ahogy mi látjuk, heroikus küzdelmet folytat az Fkf Rt., mert nagyon sok a konténerek mellé dobált szemét, és rengeteg edényt megrongáltak vagy felgyújtottak. Persze, ha tökéletesebben lett volna megterezve a rendszer... Az elsõ pillanatban lehetett tudni, hogy kétszer (négyszer?) annyi mûanyagos kapacitásra volna szükség, mint üvegesre.

Gyõzött a házhoz menõ szelektív gyûjtés

Ahol a helyiek csak a gyûjtõszigetek konténereit vehetik igénybe, ott a lakosságnak csak a környezetvédelem iránt legelkötelezettebb része kapcsolódik be a szelektálásba. A kényelmes házhoz menõ gyûjtéssel ennél jóval szélesebb réteget lehet bevonni – derült ki az Italos Karton Környezetvédelmi Egyesülés által kiírt verseny során.
A szelektív gyûjtés eredményessége leginkább a közszolgáltatók hozzáállásán múlik. A díjátadón olyan településekre – Turára és Szegedre – kerültek a trófeák, amelyeken régóta és jól szervezetten zajlik a szelektív gyûjtés - márpedig mindkét tényezõ alapvetõen a helyi közszolgáltatók hatáskörébe tartozik. Mindkét helyen a leghatékonyabbnak számító házhoz menõ különgyûjtés is mûködik (azaz a lakosság nem csak a gyûjtõszigetekre hagyatkozhat). A versenyt a tejes és gyümölcslés dobozok kategóriájában hirdették meg, de feltehetõen általában is igaz: sokkal jobb a házhoz menõ rendszer, mint a gyûjtõszigetes. Máshol is olvashattuk, hogy az országos átlagnak számító 5-7%-ot bõven felülmúlva kb. 25%-os hatékonyságot is el lehet érni. Miért nem így csinálják mindenhol?

Permanens hulladékforradalom?

Persányi Miklós három évig hulladékforradalomról beszélt, ami azt jelentette, hogy „robbanásszerûen terjed” majd a szelektív gyûjtés (szigetes) gyakorlata. Most itt a következõ forradalom: a kötelezõ betétdíjrendszer. Bármennyire is kedves ez a mi szívünknek (kb. 350 találat a ‚betétdíj’ szóra a KukaBúvár archívumban), ez a forradalom némiképp felülírja az elõzõ forradalmat (ld. még a forradalom felfalja saját gyermekeit). Ha megvalósul (és reméljük, megvalósul!), könnyen lehet, hogy jelen formájában szükségtelen lesz az a 8-10 milliárd értékû eszköz, amit az állam pályázaton kiosztott az elmúlt 5 évben, sõt azonnal le kéne állítani a készülõ nagy uniós pályázatokat, mert azok tele vannak újabb szigetekkel! Teljesen másra kell majd a támogatás: visszaváltó gépekre, tömörítõ, aprító masinákra, nyilvántartási rendszerre. És feldolgozó kapacitásokra! Hiszen a gyûjtés önmagában kevés... Nem beszélve az újratöltõ gépsorokról. Bizonyos településtípusokon hatékonnyá tehetõ a szigetes rendszer is, így a kettõ egymás mellett is mûködhet.
A betétdíj teljesen más világ. Jó a Fogyasztónak, mert visszakapja a csomagolás árát. És milyen jó lenne, ha szemétdíjban is érezné a különbséget! Jó a Hasznosítónak, mert megjósolható mennyiségû és jó minõségû alapanyagot kap. Jó lehetne a Koordináló Szervezeteknek is (bár egyáltalán nem úgy viselkednek), mert nem kellene finanszírozniuk a legdrágább fázist: a lakossági begyûjtést, nyomhatnák a licenszdíjból befolyt forintokat a hasznosításra. Jó lenne az Önkormányzati szférának, mert megszabadulnának a totálisan veszteséges szelekciótól, és így alacsonyabban lehetne tartani a szemétdíjat. Hogy a Kereskedõknek jó lenne-e, azt nem tudjuk, de látjuk, hogy úgy hiányzik nekik, mint egy púp a hátukra. Egy-két púpot persze viselhetnének már õk is, hiszen (a nagyok) kicsit túlnyerték magukat a rendszerválás óta. Kétségtelen, hogy macerás a begyûjtés, és többletköltségekkel jár. De nõne a forgalmuk, kereskedhetnének a másodnyersanyagokkal, pályázhatnának beruházásokra, munkahelyeket teremthetnének (támogatással). És jó lenne az Államnak: hiszen ha ennyi szereplõnek jó... Arról nem beszélve, hogy simán teljesíteni tudná az uniós hasznosítási elvárásokat, míg a „bedobálós” szelektív gyûjtéssel ez némiképp kétséges. Sõt, túl is lehetne (kellene) teljesíteni, így aztán nem kéne a szemétégetõket erõltetni. Már csak azt kéne megérteni, miért nem jó ez a gyártóknak és a palackozóknak, teszem fel az álnaív kérdést. Késõbb talán lesz válasz.