Előzetesen láttunk néhány diát egy prezentációból kinyomtatva, de azt is csak messziről. Később egy előzetes szöveget elolvashattunk, de csak azért, mert az OKT-nak elküldték. Csalárd módon erről alakítottunk ki véleményt, és a honlapunkon ezt közzé is tettük: Stratégia a hulladék „elhelyezésére” (http://www.humusz.hu/hirek/1738). Az „elhelyezés” szót az illetékesek kicsit mellre szívták, hiszen az eredeti címben „fejlesztés” szerepel. Pardon!
Szóval fejlesztés. Megint egy szöveg, ami csak a megtermelt hulladék ártalmatlanítására koncentrál, megelőzés sehol. Szívesen olvasnánk már egy stratégiát, ami a folyamat elején kezd el kaparászni, elemezni és tervezni. Írtunk is hozzá két éve sok ötletet*. A minisztérium anyagának nem titkolt célja, hogy a már kitalált és tervezés alatt álló Kohéziós Alap beruházásokat megalapozza, Brüsszel felé érthetővé tegye, miért kell itt mindenáron (az Unió pénzéből) ártalmatlanító berendezéseket építeni.
A stratégia végleges verziója egyébként sokkal jobb, mint az előzetes. Az elejére fűzött összefoglaló így fogalmaz: „A hulladék képződés megelőzését szolgáló intézkedések várható eredményei alapján a képződő TSZH mennyiségének nulla növekedését tűztük ki célul.” Hozsánna! Ezt követeltük heteken át: a nulla növekedést! De mielőtt önelégülten hátradőlnénk, és felszámolnánk okafogyottá vált civil tevékenységünket, folytassuk az olvasást: „Ugyanakkor az elkerülhetetlenül képződő mennyiséget kezelő kapacitási igényeket az alultervezés elkerülése érdekében a pesszimista forgatókönyv, azaz évi 1-2% növekedési ütem alapul vételével határozzuk meg.” Ügyes.
A dokumentum legnagyobb fogyatékossága, hogy adottnak feltételezi a TSZH növekedését, hiányzik belőle a folyamatok befolyásolására irányuló stratégiai szándék. Megítélésünk szerint nagyon nagy a bizonytalanság a növekedési adatokban, ezért több forgatókönyvet kellene modellezni, elemezve a közeljövő világpiaci és belföldi gazdasági tendenciáit (olajár, csomagolóanyagok nyersanyagainak ára, másodnyersanyagok ára, fogyasztás, fogyasztói indexek, a környezeti tudatosság várható fejlődése, stb.), és mindegyikre fel kellene készülni a stratégiának. A növekedési cél elfogadható a következő 2-3 évre, de a növekedést ezután hatékony eszközökkel vissza kell fogni! Tudjuk, hogy a TSZH mennyisége szinte mindenhol nő, de azt is tudjuk, hogy sehol nem hoznak érdemi intézkedéseket ennek megakadályozására. Magyarországon az elmúlt 15 évben egyetlen hulladékmegelőzési intézkedés sem történt! A HuMuSz szerint 2009 után rá kell állni a nulla növekedési pályára (a TSZH termelés tekintetében)!
Megítélésünk szerint nem elég csupán a kötelezettségek teljesítése. A hasznosításban és a komposztálásban is sokkal nagyobb lehetőségek vannak, erre kell az uniós támogatásokat felhasználni. Sok belföldi hasznosító kapacitás kiépítésére van szükség, ezzel párhuzamosan segíteni kell a másodnyersanyagok piacát is. Érthető és elfogadható a lerakási arány csökkentése, de ha helyette égetünk, akkor komoly előrelépés nem történik.
„A felzárkózás fő célpontja: a települési szilárd hulladék (TSZH) biztonságos gyűjtése és kezelése” Nem! Az EU Recycling Society-ről beszél, tehát nem a kezelés az elsődleges cél, hanem a megelőzés, majd az anyaghasznosítás! Nekünk is ehhez kell igazodnunk, erre kell fókuszálni a stratégiát, erre kell a beruházásokat kitalálni és méretezni.
„A hulladékkeletkezés megelőzése – mint a hulladékgazdálkodási prioritások közül az első – alapvetően a termelés, gyártás technológiájának függvénye, ezért ezzel a kérdéssel alapvetően a KEOP** más fejezete foglalkozik” [ti. Fenntartható termelés és fogyasztás prioritás intézkedései] Ez ügyes, de nem lehet a KEOP más fejezeteire mutogatni. Könnyű dolog csak a megtermelt hulladék kezelésére koncentrálni, de ez szorosan összefügg a megelőzési intézkedésekkel.
A megelőzésről egyébként nagyon zavarosak az elképzelések. Egy oldalon belül(!) lehet olvasni az anyagban ilyeneket: „A TSZH keletkezésének csökkentésére irányuló megelőzési intézkedések hatására várhatóan a keletkező TSZH mennyisége nem fog növekedni.” és hogy „A TSZH képződésének megelőzésére tervezett erőfeszítések ellenére, a keletkező hulladék mennyiség folyamatos növekedésére kell számítanunk” (23 o.). De melyek ezek az intézkedések?! Később: „A lakosság környezeti tudatának fokozását, fogyasztási szokásainak környezetbarát módon történő megváltoztatását célzó PR tevékenységre épülhet, amelyre a projektek költségvetésének 5%-át tervezzük, lehetőség szerint civil szervezetek bevonásával.” Bonyolultra sikerült mondat, de koncentráljunk a tartalomra! Rossz előjel, hogy az ISPA programok keretében a PR-tendereket (néhány esettől eltekintve) reklámcégek nyerték el. Az erre elkülönített 5% egyrészt kevés, másrészt nyilvánvalóan az egész projekt alátámasztására (megmagyarázásárára) szolgál. Megítélésünk szerint külön programokat kellene indítani a szemléletformálásra.
A fő csapás a „Multi-regionális hulladékégetők létesítése.” A meglévő rákospalotai szemétégető mellé 2-3 „multi-regionális” építését tervezik, ezekbe a Mechanikai Biológiai Hulladékkezelés*** (MBH) által előkezelt hulladékot fogják hordani. Emellett a Mátrai Hőerőműnek „mintegy 200 ezer tonna előkészített hulladék égetésére van lehetősége és ismereteink szerint szándéka is”. A tárca szerint csak így érhető el a lerakott hulladék 50%-ra való csökkentése. Az MBH valóban komoly tömeg-  és térfogatcsökkentést eredményez, és valóban duplájára növeli a hulladék fűtőértékét, de beruházási és üzemeltetési költségei igen nagyok. A hulladékégetők építési költségeiről nem is beszélve! Az égetőműveket teljes vagy a teljeshez közeli kihasználtsággal kell működtetni, hogy az anyagi ráfordítás megtérüljön. Ehhez állandó és folyamatos hulladékellátásra van szükség – ami hulladékcsökkentésre a legkevésbé sem ösztönöz.
Látjuk, hogy a végső cél az uniós források leggyorsabb és legnagyobb mértékű lehívása, de ez a HuMuSz szerint nem jelenti azt, hogy mindenképpen nagy ártalmatlanító műveket kellene építeni. Egy decentralizált hulladékgazdálkodási rendszer (szelektálás, feldolgozás, komposztálás) kiépítéséhez is rengeteg támogatást „le lehetne hívni”, és ami nagy előnye, az üzemeltetése valószínűleg jóval olcsóbb lenne. A minisztérium érve az, hogy most kell 2016-ig megtervezni a kapacitásokat, mert később nem lesz uniós segítség. Kérdésünk, hogy baj-e, ha alultervezzük az ártalmatlanító kapacitásokat? Szerintünk nem végzetesen nagy baj. Ha sok hulladék keletkezik, a piac érzékenyen fog reagálni, és egyrészt gyorsabban kiépülnek a hasznosító kapacitások, másrészt piaci alapon épülhetnek ártalmatlanító telepek is. Viszont baj-e, ha túltervezzük az ártalmatlanító kapacitásokat? Nagy baj. A kihasználatlan kapacitás üzemeltetése a legdrágább. Ugyanakkor törvényszerű, hogy visszafogja a hasznosítást és a komposztálást, és a társadalmat semmi nem ösztönzi a hulladékok kibocsátásának csökkentésére.
Márpedig ez a végső cél. Ha meg lehet állítani a TSZH növekedését, ha többet hasznosítunk és többet komposztálunk, mint a „kötelezettség”, nem lesz szükség égetésre!