Megelőzés

Az idei „Ne vásárolj semmit!” Nap nem csak az aktuális, karácsony elõtti fogyasztáskritika megfogalmazására volt jó alkalom, hanem az Energia Klub, a HuMuSz, az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület, a Reflex, a Védegylet, a Zöld Fiatalok és a Tudatos Vásárlók Egyesülete részvételével frissen alakult ökológiai fogyasztóvédelmi munkacsoport bemutatkozására is.

Többféle aksi is kapható, ezek közül két típus a legelterjedtebb. A régóta használt NiCd (nikkel-kadmium) és az újabb, nagyobb kapacitású NiMH (nikkel-metálhidrid) aksik. A különféle aksik eltérõ kezelést igényelnek, ezért nem egyszerû dolog a ceruza-, baby- és egyéb aksik kiváltása.

Bár eddig búzatáblában vagy egyéb stílusosnak mondható helyszínen landolt és környezetvédelem iránt érdeklõdõ UFO-ról és ufonautájáról nem szereztünk tudomást, azért - ahogy azt elõzõ számunkban ígértük – ezennel közkinccsé teszünk a tavalyi ötletbörze pályázatunkra érkezett tippek közül néhányat. Ha legszebb álmaink valóra válnak, akkor talán néhány olvasó, pedagógus vagy éppen diák átültet majd a mindennapok rutinjába egyet-egyet a felmerült ötletek közül, esetleg saját környezetében terjeszti is azokat. Akkor aztán akár jöhet is a kortárs ûrtárs körül nézni kis hazánk háza táján...

Mi ez a zöldség már megint?! Hogy lenne már az esküvõ – mint családi, baráti, rosszabb esetben társadalmi esemény – a zöld és nem zöld felfogás bármiféle színtere?

A Rügyecskék Alapítvány és a HuMuSz 1998-ban rendezte meg az elsõ visszaváltható fenyõfa akciót. Minden bizonnyal sokan várják majd ezt a Rügyektõl és tõlünk ezen a télen is. A HuMuSz azonban idén már nem ad bérbe visszaváltható fenyõket, mert elsõsorban a fenyõt helyettesítõ lehetõségeket kívánja bemutatni. Az alábbiakban indokoljuk lépésünket.

Úgy alakult, hogy az utóbbi idõben több olyan külföldi anyagot olvastam, amelyek európai városok gyakorlati hulladékcsökkentõ ill. -megelõzõ próbálkozásairól szóltak. Sajnos ezek többsége még valóban csak próbálkozás, egy-egy tétova lépés egy (távolinak tûnõ) átfogó változtatás irányába. A kezdetlegesnek tekinthetõ lépések azonban nem feltétlenül ezen városok vezetõinek bénaságát tükrözik, sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon nehéz egy – a megelõzés logikájának teljesen ellentmondó – rendszerben helyi szinten a hulladékmegelõzést valóban elõsegítõ intézkedéseket hozni.

Nyilvánvaló, hogy a fent említett anyagok összeállítói szintén szembesültek ezzel a problémával, ezen azonban sajnos úgy próbálták segíteni, hogy olyan intézkedéseket is a hulladékmegelõzés témakörébe soroltak, amelyek tulajdonképpen nem oda tartoznak. Az általam átnézett összeállítások nagyobb része ugyanis rafináltan a „hulladékmegelõzés” szót használja a címében, a beszámolók azonban néhány fogyasztáscsökkentõ intézkedés megemlítése mellett leginkább az újrahasznosítás vagy az égetés arányának növelését elõsegítõ döntésekrõl szólnak. Merthogy a megelõzés nekik a hulladékok lerakóra kerülésének megelõzését jelenti.

Ezért hát a kérdõjel ennek a cikknek az alcímében.

Mindazonáltal természetesen nagyon örülünk annak, hogy vannak már olyan városok Európában, ahol a vezetõk és a lakosok kezdenek – legalább gondolatban – túllépni a szelektív gyûjtés „mindenhatóságán” és megfogalmazódott bennük, hogy a hulladékok mennyiségének csökkenését csak fogyasztáscsökkentéssel és „ökológiailag felelõs fogyasztással” lehet elérni.

A KukaBúvárban az elkövetkezõkben szeretnénk minél több ilyen példát bemutatni.

Az alábbiakban elsõként egy olyan kezdeményezésrõl adunk hírt, amely leginkább el tudott rugaszkodni a legtöbbször használatos „szigorítsunk a szelektív gyûjtésen és adjunk ki brosúrát a környezettudatos vásárlásról” típusú megoldásoktól.

Az egyik tavalyi Élőfalu Hálózatban olvastam Zaja Péter hírét a Csiperke Vásárlói Kör megalakulásáról és alapelveiről. Nagyon megtetszett az ötlet. A tudatos vásárlás, a közös(ségi) részvétel és persze az elvek.