Kedves Szerkesztõ Úr!

Már vagy egy hete, hogy gyûjtöm ezeket az aloménom dobozokat, de mindenhonnan elhajtanak vele. Pedig hogy kitaláltam! Tele van a szemét ezekkel a nyûves aloménomokkal, mondom, összeszedem oszt eladom. Pláne, hogy azt olvastam a Kukás Búlvárban, hogy vagy 30-ért adják a SPÓROLba', tõlem meg nem veszi meg senki se! Olcsóért adnám pedig...

Néha úgy elfáradok guberálás közben, hát lekushadok a szuper markecoló elé a lócára és csodálkozom erõsen, hogy hogy bírják kiinni azt a ragacsos lónyálat a fiatalok abból az aloménomból. Bele se fér az orruk abba a kis szusszanó résbe, a felét mindíg magukra csurgatják. Kérdezem tõlük, mennyi az üvegbetét azokra, oszt csak röhögnek, hogy semmi, különben is aloménom. Adják nekem, mondom, majd visszaváltom én, ezen is röhögnek, nesze Vera, váltsd vissza, ha bírod. Ne röhögjetek hülyék, én hallottam, hogy Amerikába' vannak nagy aloménomevõ gépek, amik pénzt dobnak ki! Nekem meg kell a pénz, mer' elõ akarom fizetni a KukaBukát. Az se olcsó, de megéri.

Lényeg a lényeg, megyek a visszaváltóba, hogy adjanak pénzt azér a jó kis aloménomért, de mondja a kis hölgy, vörösre van festve körme, de már kopik, hogy Vera mama már lassan az üveget se veszem vissza, megszûnt már az a jó kis rendszer. Hogy tegyek egy próbát az aloménom gyárba.

Majd leszakad a két karom, ahogy cipekedek a teli nájlon szatyor aloménommal, de már messzirõl morog engem a a piti buldog õrzõvédõ káefté, egy pasi meg, alighanem ez lehet a bakter, már kiabál, hogy Vera vidd innen azokat az aloménomomokat, a francnak se kell, mink csak timföldbõl tudunk aloménomot csinálni. Nézek körbe, hát ezek jó sok villanyszámlát fizetnek, ha jön a díjbeszedõ, biztos azér' olyan drága az aloménom a boltba. Nem vagyok egy teknikás mérnök, de csak jól rá kéne taposni azokra az aloménomokra, oszt megolvasztani, mint a libazsírt és kész. Minek ehhez annyi timsó?

Megyek a dögnehéz szatyraimmal a timföldgyárba, látom már leverték a Vörös Csillagot, csak a Vörös Iszap maradt, de az jó sok. Randa egy gyár, sok vizet elfogyaszt, ezeknek a víz se drága úgy látszik. Aztán sok levet ki is eresztenek, de az már nem ugyan olyan tiszta. Mit akarsz itt Vera azokkal az aloménomomokkal, nekünk nem kell, mondja az igazató úr, a szemüvege is aloménomból volt pedig. Bauxit kell csak, vagy mi, ez egy ronda piros kõ. A földbõl ássák ki a Bakonyba'.

Megyek oda is. Valami õsfenyves volt itt, mesélik a gyerekek, most meg ménkû nagy luk van a helyén, csak úgy porzik. Meddõt is hányik a bánya, mondja egy szaki, bukósisak volt a fején. Hát itt se kell az aloménom senkinek. Akkor minek gyártják, hogy csak menjen a szemétre?

Most már tök zabos vagyok, megyek még a miniszterhez is. Hát a Feri igen mosolygott, amikor meglátott, mondtam neki, hogy egész megõszültél, mióta KISZgyerek voltál. Az aloménom után adót kell majd fizetni, aztán majd abból a pénzbõl megvesszük Vera nénitõl az aloménomot, jó lesz? Aztán micsináltok vele, Ferike? Majd erre is keresünk megoldást, mint eddig mindenre, mondta az ügyes kis miniszter, aztán szaladt, mer' válták a multik. Ezek idegen országból jött urak, a Feri meg szeret velük jóba lenni.

Ja, én meg az aloménomot bedobtam az elsõ kukába, mer' igen beborultam az agyamba. Nem kerestem pénzt, mibõl fogok elõfizetni a KukaBúvárra?!