Látszólag szakmai kérdésről van szó. Látszólag a fogyasztók érdekeit védi. Látszólag a biztonságos, az egészséges, az ellenőrzött minőségű lakások, munkahelyek, iskolák építése a cél. Valójában az összes valóban környezetbarát építési módszert teszi alkalmazhatatlanná. Valójában nem lehet az évszázadokon át bizonyított vályogépítési technológiákat alkalmazni. Valójában tilos a bontott építőanyagokat újra felhasználni!
Az őszi időben a lehulló levelek eltüntetése sok bosszúságot okoz a családiház- ill. kiskerttulajdonosnak. A tiltás ellenére sokan elégetik a leveleket. A nyirkos levelek meggyújtását, elégetését sokszor gázolajjal segítik. Az égetés során a fű kipusztul, hogy a keletkező mérges gázokról ne is beszéljünk. A pedánsabbja kukába vagy nejlonzsákba tömi az összegyűjtött levelet, amit a szemétszállítás során a kommunális hulladékkal összekeverve visznek el. Az ökologikusan gondolkodó embereket mérhetetlenül bántja, hogy micsoda pazarlás és környezetszennyezés folyik ennek az értékes biomasszának az eltávolítása során.
Mindig örömmel adunk hírt egy hazánkba költözött új technológiáról. Pláne így van ez, ha a dolog szorosan kötődik a környezetvédelemhez, mint az InterMetál Recycling Kft. által vásárolt képcsőbontó berendezés. A 30 milliós beruházás három hete kezdte meg áldásos szétválasztó tevékenységét, amelynek napi 100 képcső bontási kapacitása egyelőre messze nincs lefedve.
Szentlőrincen (a főváros jelenlegi XVIII. kerületében) olyan hulladékfeldolgozó üzem működött már a 20. század fordulóján, amely mintatelepnek számított az egész világon. Az érdeklődő szakemberek még az Egyesült Államokból is eljöttek, hogy saját szemükkel láthassák az akkori technológiai színvonalon épült komposztáló létesítményt. Ma már csak rom és borzalmas bűzt eregető rothadó hulladékhalmaz áll a Cséry-telepen. Az önkormányzat komposztálótelepként szeretné hasznosítani a területet, ám érdekes módon a meghirdetett lakossági fórum elmaradt
