Csomagolóanyag Termékdíj Bizottság

1. A Minisztérium 1996. augusztus 2-án 8 órára összehívta a szakbizottság ülését. A meghívóban az ülés napirendje nem szerepelt. Ennek megfelelõen a bizottsági tagok többségének a bizottsági ülésre felkészülni nem volt módja, a beérkezett pályázatokat nem tudták megtekinteni. Többségüknek, mert a szakmai szervezetek képviselõi közül többeknek volt elõzetes információja, sõt saját pályázatokkal is rendelkeztek. (Dunapack, HOE, Csaosz) A bizottsági ülés kezdetén a Minisztérium képviselõje tájékoztatta a megjelenteket, hogy 10 db beérkezett pályázatot kell elõminõsíteni 10 óráig, melyek 11 órakor már tárcaközi ülés elé kerülnek. A részünkre a helyszínen átadott pályázati összefoglaló és munkabizottsági elõterjesztés 21 gépelt oldalt tett ki.

A bizottság néhány tag tiltakozását és a munkában való részvétel megtagadását követõen a pályázatokat egyenként minõsítette és a munkabizottsági elõterjesztéshez képest 3 esetben eltérõ döntést hozott. A szakbizottsági ülés jegyzõkönyvét a mai napig nem kaptuk kézhez.

A HuMuSz elnöke a vadkan ellen kûzd

2. A Minisztérium a szakbizottság újabb ülését 1996. augusztus 9-re tûzte ki. A tárcaközi bizottság döntéseirõl a helyszínen értesültünk. Ez két pályázat esetében eltért a szakbizottság döntésétõl. A Zöld Lánc Rt. pályázatát a tárcaközi bizottság a szakbizottság döntésétõl eltérõen versenytárgyalásra javasolta. A Biokom Kft. pályázatát a tárcaközi bizottság a munkabizottság és a szakbizottság döntésétõl eltérõen szintén versenytárgyalásra javasolta. A Biokom Rt. pályázatáról a tárcaközi bizottsági ülés jegyzõkönyvében az alábbi kitételszerepel:

"A Tárcaközi Bizottság a szakbizottság javaslatát - 3 fõ támogatással, 2 fõ tartózkodással és 1 ellenszavazattal - támogatta." Emiatt hosszas szóváltás alakult ki a szakbizottsági ülést levezetõ Kovács Árpád helyettes államtitkár úr és köztem. Hivatkoztam arra, hogy a szakbizottság a munkabizottság elõterjesztését hagyta jóvá melynek szövege az alábbi volt: "A pályázat jelen állapotában a zártkörû versenyeztetésben való bevonásra nem javasolja. " Felhívtam a helyettes államtitkár úr figyelmét arra, hogy ezt a nyelvtanilag nem egyeztetett mondatot, valamint az összefoglaló lapon szereplõ "átdolgozásra javasolt" minõsítést a szakbizottság úgy értelmezte, hogy a pályázat jelen állapotában nem alkalmas a zártkörû versenytárgyalásban való részvételre és azt adatkiegészítésre vissza kell juttatni a pályázónak. Ennek megfelelõen a szakbizottság döntése, amely a munkabizottsági elõterjesztésnek valóban megfelelt, nem egyezik meg a tárcaközi bizottság jegyzõkönyvében szereplõ állítással. Helyettes államtitkár úr azt válaszolta, hogy a munkabizottsági elõterjesztésbe gépelési hiba csúszott és a munkabizottsági elõterjesztés helyesen úgy szólt volna, hogy a pályázatot "a zártkörû versenyeztetésben való részvételre alkalmasnak minõsítik egyedi feltételek teljesítése mellett."

A Zöld Lánc Rt. pályázatával kapcsolatban hasonló a helyzet. A tárcaközi bizottsági ülés jegyzõkönyve így szól: "A Tárcaközi Bizottság a szakbizottsági javaslatot egyhangúlag támogatta." Ebben az esetben még elírásról és az azzal kapcsolatos tájékoztatás elmaradásáról sem lehet szó, hiszen a Zöld Lánc Rt. pályázata volt az, ahol a szakbizottság a munkabizottság elõterjesztésével ellentétesen semmiképpen sem javasolta a pályázat versenytárgyalásra történõ behívását, hanem a pályázat súlyos szakmai hiányosságai miatt (pl. a pályázat egy "vegyes felhasználású hulladékdaráló gép" beszerzését javasolja a csomagolóanyag, gumiabroncs és akkumulátor i hulladék ledarálására) az átdolgozásra történõ visszaküldés mellett döntött.

Kérdésként merül fel, hogyan lehetséges, hogy ha a szakbizottság 1996. augusztus 2-i ülésének mind a mai napig nincs jegyzõkönyve, a tárcaközi bizottság milyen tájékoztatás alapján értesült a szakbizottság döntésérõl és miért volt ez a közlés valótlan ?

3. A szakbizottsági ülés befejezésekor meghívót kaptunk 1996. a pályázók nyilvános meghallgatására. A történtek után már jogos szkepticizmussal tekintettünk ennek elébe, hiszen kérdéses, hogy a Minisztérium bármilyen szinten is kíváncsi-e a szakbizottság véleményére. Az eddig történtek ugyanis a letudást és a Minisztérium számára kellemetlen döntések figyelmen kívül hagyását mutatták.

Érkezésemkor a jelen lévõ más bizottsági tagok arról tájékoztattak, hogy a 4 pályázat közül a Biokom Kft., a Zöld Lánc Rt. és a HOE meghallgatása, mivel azok más termékdij típusra is nyújtottak be pályázatot, összevonásra került és az korábbi idõpontban megtörtént.

Az eljárás valóban felháborító! A szakbizottság tagjai önkéntesen, dijazás nélkül látják el feladatukat. Többen, köztük én is, munkahelyi elfoglaltságuk terhére szakítanak idõt arra, hogy a napközben tartott bizottsági üléseken meg tudjanak jelenni.

Ha a Minisztérium a szakbizottság mûködését formálisnak tekinti, annak munkájára nem tart igényt, mert a pályázatokról szóló döntések úgy is, vagy ellenünkre is készen állnak, akkor errõl a bizottságot elõre tájékoztatni illene, hogy kár befáradnunk, hiszen a döntés nélkülünk is egyértelmû. Ez esetben volna módunk azt eldönteni, hogy a formális döntéshozatalhoz kívánunk-e asszisztálni avagy nem. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy idõközben, bár ezt elõzetesen senki nem tartotta szükségesnek, átnéztem a két érintett pályázat részletes anyagát és a szakbizottság spontán megfogalmazott fenntartásait ma még inkább indokoltnak látom, azonban kérdéseimet feltenni érdemben senkinek sem tudom. A dolgok, a Zöld Lánc Rt. 65 millió forintos és a Biokom Kft. 1.969 millió forintos ! pályázatai szépen mennek nélkülünk is a maguk útján a megvalósulás, azaz a pénz kiutalás felé.

A történtek miatt a szakbizottság munkájában való további részvételemet, ezáltal a döntések legalizálását a társadalmi környezetvédõ szervezetek részérõl nagyon aggályosnak találom. Panaszomat eljuttattam az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottságának, a szakbizottság és a tárcaközi bizottság minden tagjának.

Két szakbizottsági ülés után a tapasztalataim: az elsõn a társaság állásfoglalása szerint az energianyerés azaz cementgyári égetés volt az egyedül üdvözítõ megoldás. A második alkalommal az elsõ körben beérkezett pályázatokat értékeltük. Eredmény: az értékelhetõ pályázatok mind gumiörlemény készítésre szóltak (gumitégla, járólap és egyéb környezetbarát termékek) no meg szállításra, begyûjtésre. Az égetõk, bontók hatástanulmány hiánya miatt úgy néz ki, hogy kipontozódtak. De nem adják fel.

Viszont van egy olyan támogatási cél melyre nem érkezett pályázat. Az pedig a gumiabroncsokkal kapcsolatos környezetvédelmi tudatformálás, tájékoztatás és információs rendszer fejlesztésének támogatása. Erre a célra van vagy 26 milliója az alapnak. Gyerünk pályázni!

Akinek bárminemû segítségre van szüksége az megtalál a következõ telefonokon: (30)432.130, (42)402.107

Bakos Tamás Akkumulátor Termékdíj Bizottság

A bizottsági ülés vontatottan indult. Mindenki kereste a maga kis bizottságát, mivel egymáshoz elég közel voltak az ülések, és persze egyidõben. Volt olyan illetõ is, aki három helyre is hivatalos volt, ezért reklamált is, hogy egyidõbe tették ezeket az üléseket. Egyébként nálunk (és úgy láttam, talán mindenütt) elég vegyes volt a csapat, és alapvetõen mindegyik tag jószándékúnak tûnt.

De a lényegre térve: érkezett egy KTM-kisfõnök(nõ) és nagyon kedvesen és röviden elmondta, hogy õ most cseppent az egészbe, és még délelõtt döntenünk kell arról, hogy melyik pályázatot engedjük tovább.

Nekiláttunk a pályázatok és az elõzetes értékelõ anyagok átnézésének, ami nem volt könnyû, mivel itt találkoztunk elõször kb. 40 cm(!) magasságú dossziéhalmazzal és az elõzetes értékeléssel is (amit a KGI munkatársa készített számunkra). Õ rendesen megdolgozott a pályázatokkal - ellentétben a környezetvédelmi felügyelõségekkel, melyek csupán egy kötelezõ (egyoldalas és általában semmitmondó) véleményt csatoltak a beérkezett anyagokhoz.

Elõször nagy vita folyt arról, hogy egyáltalán kiszûrjük-e bármely pályázatot, s végül az R.SZ. Contakt Kft. pályázatát dobtuk vissza egyhangúan és a Szászakku Kft. pályázatát egy ellenszavazattal (egyébként akku feldolgozásra ez volt a szakmailag leginkább megalapozott anyag, csak a begyûjtõhálózata volt teljesen komolytalan, tehát egy országos gyûjtõ mellé társulva a következõ körben komoly esélyekkel indulhat).

A többi pályázót (szám szerint tizet) továbbengedtük a következõ fordulóra, azzal indokolva döntésünket, hogy még minden bejáratás alatt, vagyis kezdeti állapotban van, és ne vegyük el a jó, de hiányos anyagot benyújtó pályázók kedvét.

Gerzsány Róbert

Hûtõközeg Termékdíj Bizottság

Az ülés elõkészítése a megszokott módon történt. A megbeszélés elõtt néhány nappal kaptam meg az értesítést az ülés idõpontjáról és a témájáról néhány sor terjedelemben. Sajnos ennél több információ nem állt rendelkezésemre, felkészülni így nem igazán állt módomban.

Maga az ülés meglehetõsen konstruktív hangulatban folyt. A beérkezett pályázatok értékelése gördülékenyen zajlott le, szerintem az általunk készített elõterjesztés végül teljesen korrektre sikerült. (Ezt csak azért merem így kijelenteni, mert kutyafuttában sikerült végigolvasnom a pályázatokat, és mint néhány nappal késõbb kiderült, a tárcaközi bizottság is elfogadta a javaslatunkat.)

A hét (vagy nyolc) pályázó közül kettõ felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyek egy ilyen nagy horderejû feladat lebonyolításához szükségesek. A többi pályázóval szemben általában az a kifogás merült fel, hogy szervezeti felépítése, pénzügyi háttere, vagy gazdasági mutatói nem felelnek meg az elvárásoknak. A két gyõztes, a Lehel és a Mecseki Bányavagyon Hasznosító Rt. lett, õk vehetnek részt a most már zártkörû pályázaton.

Az ülés során a következõ dolgok derültek ki:

• az elõre kalkulált és bevezetett termékdíj a várható költségekhez képest túl kevésnek tûnik. Ezt nem csak a pályázók említették meg, de a minisztérium is elismerte.
• Ebben az évben 30 000 darab hûtõszekrény bontására van pénz. Az összegyûjtött CFC 12 most értékesíthetõ, a CFC 11-et viszont úgy tûnik a dorogi égetõben kell megsemmisíteni. A Lehel ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy ez utóbbit egy-másfél évig megpróbálják tárolni, hátha a nemrégiben beindított kutatások hoznak valami eredményt és mód nyílik a felhasználására.
• A jónép igyekszik a még eladhatónak ítélt alkatrészeket kiszerelni a berendezésekbol (rézhuzalok, kompresszor, stb.) de ennek az a következménye, hogy a freon eltávozik a masinából. A bontótelepre beérkezõ hûtõszekrényeknek csak 30-40%-a sértetlen, a többibõl sajnos a gázok már kiszöktek!!!

  Munkácsy Béla

  Tovább