(...) A rákospataki Hulladékhasznosító Müvel kapcsolatos cikk - a lap egészét tekintve-még viszonylag objektívnek tekinthetõ, bár a 12.oldal elsõ hasábjában az arész, hogy a "tökéletlen égést elõmelegített levegõvel segítik" gondolom, hogy szándékos elírás, ami valahogy nem illik a cikkhez.

Összességében szomorúan konstatálom, hogy a Hulladék Munkaszövetség kevésbé a hulladékgazdálkodás valós problémáinak távlatilag is megfelelõ megoldásaival foglalkozik, hanem mozgalmi harcossággal párosuló "vallási fanatizmussal" igyekszik mindent elkövetni a termikus hulladékhasznosítás lejáratására, abszolut figyelmen kívül hagyva az idõközben végbe ment változásokat, fejlõdéseket, vagy úgy is mondhatnám tényeket.

Nem akarok kitérni a részletekre, csak példákat említek: így a 10. oldalon írják, hogy "Svédországban 1985-ben 2 éves moratóriumot hírdettek az égetõk létesítése ellen", azt azonban már nem említik meg, hogy azt a moratóriumot egy év után feloldották miután teljessen világossá vált, hogy szakmailag indokolatlan az újságírók által gerjesztett pánikkeltés és azóta is szorgalmasan építik és fejlesztik a szemétégetõmüveket Svédországban.

Nem értem azt a megállapítást sem, hogy a hulladékégetés inkább fogyasztásra ösztönöz".Miért ösztönözne az égetés jobban fogyasztásra, mint mondjuk a lerakás? Erre semmiféle magyarázat nincs, mivel az önkormányzatnak mind a két fajta ártalmatlanítás igen jelentõs költséget okoz.

Félrevezetõ a hulladékégetést, mintüvegházhatás fokozót feltüntetni, hiszen köztudott, hogy a szemétlerakásnál keletkezõ metán több mint 30-szor nagyobb mértékben járul hozzá az üvegházhatáshoz, mint az égetésnél keletkezõ széndioxid.

A dioxinokkal kapcsolatban javasolom, hogy olvassák el a Francia Tudományos Akadémia 1994.szeptemberében kiadott "Dioxin and its analogues" címû füzetét(4.számú Joint report), valamint tanulmányozásra javaslom a VDI Verlag 15. sorozat 95. számát (kiadva 1992-ben Düsseldorfban) és úgy gondolom, hogy ezeknek, valamint a mérési eredményeknek ismeretében nem jutnának arra a következtetésre, hogy a korszerû szemétégetõ müvek dioxin emissziója bármiféle veszélyt jelentene a környezet számára.

Nem tudom, hogy a 13. oldalon "Garbage incineration" címû cikk hol és mikor jelent meg (ezt illett volna feltüntetni), mert az abban foglaltakma már nem felelnek meg a valóságnak, így Svédországban az ország összes dioxin kibocsátásának töredéke származik a hulladékégetõkbõl és a német és dán felmérések pedig semmiféle olyan összefüggést nem állapítottak meg, mint amire az idézet utal.

Nem igaz továbbá az sem, hogy a dioxinok és furánok legnagyobb forrásai a szemétégetõk és a papírgyártás. Az acélgyártást, a kohászatot, a mûanyaghasznosítást stb-stb. elfelejtették megemlíteni.

Az Érvek a hulladékégetõk ellen címû pamfletrõl pedig úgy gondolom nem érdemes szót ejteni, mivel az rendkívûl sok hasonlóságot mutat elfogultságában és ideológiájában a legkülönbözõbb társadalmi elõítéletekkel, melyeket nem kívánok most részletezni, de a lényegük az, hogy csak azokat az érveket hajlandóak elfogadni - függetlenül a tényektõl - ami beleillik a saját maguk által kialakított és bebetonozott képbe, illetve elképzelésbe.

Félreértések elkerülése végett én személy szerint is nyitott vagyok, és készen állok minden olyan vitára, véleménycserére, melynek a célja az ország hulladékgazdálkodásának javítása, és a környezetszennyezõ hatások csökkentése, de nem hiszem, hogy az elfogult szakmai gyûlölködés célhoz vezetne ezen az úton. A kis füzetrõl nekem a német Kautzky egy mondása jut eszembe: "a cél semmi, a mozgalom minden". Nem lenne jó, ha a mozgalom kizárólag az égrtõmûvek teljesen indokolatlan kiátkozásában élné ki magát.

Remélem, hogy lesz módom a jövõben Önökkel további szakmai eszmecserére vagy együttmûködésre, de az érzelemmentes szakmai objektivitás talaján.