Fogyasztóvédelem

Megközelítõleg 10000 tonna veszélyes hulladékot helyezett el a Magyarországon egyedülálló, I. és II. osztályú veszélyes hulladékok kezelésére és tárolására kialakított aszód-galgamácsai lerakójában a Pyrus-Rumpold Rt. A galgamácsai önkormányzat jegyzõje, mint I. fokú építési hatóság idén februárban visszavonta a lerakótelep II. számú medencesorára 1999. novemberében kiadott használatbavételi engedélyt, de a cég a tevékenységet azután is folytatta. A szabálysértés tényét Fóris Sándor, a Pyrus Rt. elnök-igazgatója nyilatkozatában elismerte. Mi is utánajártunk a dolognak, tapasztalataink az alábbiak.

A nyári KukaBúvár lapzártája után az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség hatósági engedélyt adott ki a Gyõri Hulladékégetõ Kft-nek, mely alapján a gyõri veszélyeshulladék-égetõ ismét megkezdhette mûködését. Az engedély tartalma, kiadásának körülményei miatt a Hulladék Munkaszövetség a Felügyelõség határozatát megfellebbezte. Az Égetõ júliusban demonstratív mintaégetést tartott saját tökéletessége igazolására, miközben a helyi lakosság továbbra is a végleges bezárást követeli.

Az ezredvég rendszerváltó Magyarországán a privatizálással egyidejûleg folyó eredeti tõkefelhalmozás vadkapitalista módszerei és a formálódó demokratikus intézményrendszer sajátos jelenségeket eredményez a környezetvédelem területén is. A szereplõk gyakori identitászavara, az állam politikai, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményrendszerének mûködésében is megnyilvánul. Ennek egyik iskolapéldája egy helyi környezetvédelmi konfliktus: a zirci festékmaradvány égetõ ügye. A német tulajdonú üzemben egy mûszak alatt fél tonnányi hazai és külföldi eredetû festékmaradvány ég le a festõüzemi szerszámokról és hibásan festett vagy felújítandó fémtárgyak felületérõl. Mindez rendben is lenne, ha nem egy medencehelyzetû, kis alapterületû városban, oktatási intézmények, beépített lakóterületek árnyékában történne, olyan módon, hogy a külföldrõl is érkezõ szennyezett szerszámokat feldolgozandó ipari köztesanyagként kezelik, lehetõvé téve ezáltal az e helyen be nem tartható kötelezõ védõtávolságok figyelmen kívül hagyását, kikerülve a környezetvédelmi hatásvizsgálat kényszerét, elhagyva a környezet védelmét szolgáló füstgázkezelés nagy részét, teret nyitva a külföldrõl történõ beszállításnak.

Beremend. Festõi táj és kietlen pusztaság. Idegenforgalmi vonzerõ és aknazár. Természetvédelem és kisróka hullák robbantás után. Beremend sorsát a Cementmû és az országhatár szabja meg. Mindkettõ huszadik századi találmány. A cementgyártás 1910-ben indult, a határ 1921-ben keletkezett. Az egykori gyár 200 ezer tonna cementet gyártott évente. 1972-ben új gyár épült a korábbihoz képest ötszörös, évi 1 millió tonnás kapacitással, a határ 5 éve háború és következményei miatt zárva.

Egy veszélyes hulladékot kezelõ cégnél dolgozó környezetvédõ szemével...

Székesfehérvár és térségének hulladékpiaca január 1-tõl alaposan átrendezõdött, mivel az önkormányzat az addig 23 településen szolgáltató Székesfehérvári Kommunális Rt. (Székom) helyett 10 évre a Depónia Kft-t bízta meg a hulladék begyûjtésével és ártalmatlanításával. Ezt a HVG-bõl tudtuk meg (2002. szeptember), és mivel érdekeltek minket a további részletek, levelet írtunk a két cégnek, amelyben számos kérdést tettünk fel. Legnagyobb meglepetésünkre mindkét cég nevében(!) Maráczy Endre, a Terszol Szövetkezet frontembere válaszolt. Röviden és barátságtalanul elmondta, hogy a két cég azonos tulajdonosi körbe tartozik, nincs semmiféle probléma, mindkét cég prosperál, levelünk okafogyott, fáziskésésben vagyunk, a továbbiak pedig üzleti titkot képeznek. Ettõl még izgalmasabb lett az ügy, és mostanra egy szép, kerek vadkapitalista történet látszik kirajzolódni, ami azt bizonyítja, hogy még mindig elég labilis a hulladékpiac, ill. hogy politikai hátszéllel bármi lehetséges.

Vele vagy nélküle? – merül fel az egyre sürgetõbb, s már tán nem is annyira költõi kérdés. A globális szinten érvényes kérdõjelre az olasz csizma lakói közül egyre többen az utóbbi  mellett teszik le a voksot. Cappuccinojuk utánozhatatlan, pastajuk remek, s egyik legutóbbi „vállalkozásukhoz” is csak drukkolni lehet nekik: az áru kicsomagolva jó!

Mi, kávéimádók ódákat tudnánk zengeni a kávéról. Sokunk szerint egy csésze fekete – lehetõleg fair trade, hogy még hátba is tudjuk veregetni magunkat – jó társaságban elfogyasztva feldobja a napunkat. Bár sokszor csak futtában, indulás elõtt dobjuk be a mindennapi eszpresszót. Persze vannak a kávézósok meg a nemkávézósok, de beülni valahova, egy kedves kávéházba beszélgetni, tanulni vagy csak olvasgatni mindenki szeret.