Addig, amíg Önnek Kedves Olvasó, gondot jelenthet egyetlen, néhány gramm festéket tartalmazó üres festékesdoboz elhelyezése, tudván-tudva, hogy a benne található festék veszélyes hulladék, addig a kemencerakatnyi fél tonna, naponta elégetendõ festék csupán ipari anyag, jogi megítélés szempontjából nem veszélyessége számít, hanem a vastag festékréteg mögött rejtõzõ festõüzemi szerszám fémanyaga. Jó trükk! Figyelmébe ajánlom a veszélyes folyékony hulladékot is termelõ üzemeinknek: tárolják a folyadékot megfelelõ edényekben, ejtsenek mindegyikbe egy-egy kavicsot, majd létesítsenek egy betonkeverõ üzemet. A kiöntött veszélyes hulladékkal a hatóság nem fog törõdni, a lényeg a kavics visszanyerése, s visszavezetése a termelési folyamatba. E szabadalomért befolyó összeget ígérem, a megmérgezettek családtagjainak megsegítésére fogom felhasználni.

Kissé komolyabbra fordítva a szót: ezen kis ügynek annyi ága-boga van, hogy tömör összefoglalása is többszörösen meghaladná a szerkesztõ által megszabott terjedelmet. Két polgári per, mindkettõt az üzem indította a környezetvédõk képviselõivel szemben, egy közigazgatási per, melyet üdítõ kivételként a környezetvédõk indítottak. Nagy részük lezáratlan, hosszú ideje a Legfelsõbb Bíróság munkáját gyarapítják. Az ügy 27 dossziéjában több mint 200 irat lapul, melyekbõl évfolyam- és szakdolgozatok készülnek, s az üzem idõközben, illetve mint a kronológiából láthatjuk idõ elõtt elkészült, s teljes kapacitással mûködik, igyekezvén behozni a környezetvédõk "akadékoskodása" által okozott "károkat", akár külföldi beszállítások árán is. Az ügy elõzményeirõl és legfontosabb eseményeirõl rövid kronológiát állítottam össze, így a továbbiakban a téma szempontjából legfontosabb - a környezetvédelmet és a hulladékgazdálkodást egyaránt érintõ kérdésre, a beérkezõ szennyezett festõüzemi szerszámok, hibásan festett vagy tisztítandó egyéb fémszerkezetek festékanyagának környezetjogi megítélésére térek ki.

Környezetjogi háttér

A veszélyes hulladékok körébe tartozó anyagoknak két alapvetõ kritériumot kell kielégíteniük: egyrészt hulladéknak kell lenniük, másrészt ez a hulladék vagy annak bármely bomlásterméke veszélyes kell legyen az élõvilágra vagy a környezet bármely elemére. A magyar környezetvédelmi jog hulladék definíciója az idõk folyamán változott, korszerûsödött, igyekezett kiküszöbölni azokat a kibúvókat, melyeket a kérdésben érdekeltek elõszeretettel használnak ki. Az ügy kipattanásakor még a többször módosított 56/1981 (XI. 18.) számú Minisztertanácsi rendelet volt érvényben a veszélyes hulladékok keletkezésének ellenõrzésérõl és azok ártalmatlanításával kapcsolatos tevékenységekrõl. A rendelet 20. paragrafusa megalkotásakor (1981-ben) a következõket mondta ki: a) veszélyes hulladék mindaz a termelési vagy egyéb tevékenység során visszamaradt anyag, amely, vagy amelynek bármelyik bomlásterméke az emberi életre, egészségre, illetõleg az élõvilágra közvetlenül vagy közvetve, azonnal vagy késleltetetten károsító hatást fejthet ki (mérgezhet vagy fertõzhet) és amelyet a termelõ nem képes felhasználni vagy értékesíteni;"

A definíciót késõbb pontosítani kellett, így megjelennek benne azok az ismérvek, melyek alapján esetünkben egyértelmûen megítélhetõ a festékmaradványok minõsítése (hatályosult 1992. II. 7-tel):

"E rendelet alkalmazásában

a) veszélyes hulladék a termelõ vagy szolgáltató tevékenység során keletkezõ olyan anyag - ideértve a tisztítási mûveletek során leválasztott anyagokat is - amelyet annak tulajdonosa keletkezése folyamatában vagy eredeti célja szerint nem használ fel és amely vagy amelynek bármely bomlásterméke - anyagi tulajdonságával, mennyiségével, koncentrációjával vagy akkumulációjával - az élõvilágra, az emberi életre és egészségre, a környezet bármely elemére potenciális vagy tényleges károsító hatást fejt ki;"

E megfogalmazás ugyan a veszélyes hulladék fogalmat határozza meg, de elsõ lépésben a hulladék definíciót adja, majd hatása alapján minõsíti azt veszélyesnek. Laikusnak és szakembernek egyaránt világos, hogy a festõüzemi szerszámra tapadó festék nem célja szerint felhasznált, a szerszámon nem a korrózióvédelmet szolgálja, de felrakódása a festési mûvelet során elkerülhetetlen. Mindezek alapján a festékgacs hulladék, s veszélyessége folytán nevesített veszélyes hulladék. A festett tárgyakról (karosszérialemezek, radiátorok, öntött dombormûvek, kerítéselemek) leválasztandó, elégetendõ festék pedig tisztítási mûvelet során leválasztott anyag, s mint ilyen ugyancsak veszélyes hulladék. Nem tévedünk nagyot, ha ide (is) soroljuk a festõkampókról, állványokról, lábrácsokról eltávolítandó festéket is.

Talán nem véletlen, hogy az üzem létesítésekor tévedésbõl benyújtott elõzetes környezeti hatásvizsgálat anyaga veszélyes hulladékot nem említ, csak nehezen kezelhetõ anyagot. Ögy azután el is kerüli az engedélyezõ hatóság képzett szakembereinek figyelmét, olyannyira, hogy a készülõ üzemet termikus ipari technológiaként bírálják el, kivonva ezzel a hatásvizsgálat kötelezettsége alól is. Érdekes ugyanakkor, hogy a tervezési technológiai határértékek tekintetében a veszélyes hulladék égetõ mûvekre alkalmazott határértékeket írják elõ. Ez a kis átkeresztelés nem téveszti meg Veszprém város környezetvédelmi szakreferensét, így ide nem is települhet az üzem. Még egy éber szakhatóság mutat rá a tevékenység veszélyes hulladék kezelés jellegére: az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Mindez azonban süket fülekre talál, így kerülhet az üzem Zircre, annak hidrogeológiai védõterületére.

A ma érvényes hulladék és veszélyes hulladék definíció sem hagy kétséget a szóban forgó festékmaradványok megítélését illetõen (102/1996. (VII. 12.) Kormányrendelet):

E rendelet alkalmazásában:

a) hulladék: a termelõ, szolgáltató vagy fogyasztói tevékenységek során, vagy ezek következtében keletkezõ - tulajdonosa által rendeltetése szerint fel nem használt, illetve a keletkezés folyamatába vissza nem vezetett, vagy adott formájában arra alkalmatlan - maradékanyag, elhasználódott, illetve selejtté vált termék;

b) veszélyes hulladék: az a hulladék, amely vagy amelynek bármely összetevõje, illetve átalakulásterméke az e rendeletben meghatározott veszélyességi jellemzõk valamelyikével rendelkezik és a veszélyes összetevõ olyan koncentrációban van jelen, hogy ezáltal az élõvilágra, az emberi életre és egészségre, a környezet bármely elemére veszélyt jelent, illetve nem megfelelõ tárolása és kezelése esetében károsító hatást fejt ki;"

A vitában és a bírósági ítélkezésben perdöntõ tehát az üzembe bekerülõ anyagok minõsítése. A cégbírósági iratok szerint az üzem 14 féle tevékenységi kört jelölt meg alapító okiratában, melyek között szerepel a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenység is.

Játék a joggal

A közigazgatási perben, amely az építési engedély megadásával kapcsolatos, a bíróság igazságügyi szakértõt rendelt ki, költségeit a felperes környezetvédõ szervezet fizette. A szakértõ a bíróság által feltett kérdésekre többnyire dodonai válaszokat adott. Arra a kérdésre, hogy veszélyes hulladékok-e a lakktalanítandó tárgyak, a következõket válaszolta:" A lakktalanítandó tárgyakat termelõik általában nem sorolják be a veszélyes hulladékok közé... A lakkmaradékokkal szennyezett tárgyak ugyanis nem lakk-, ill. festékmaradékok". Játék a magyar nyelvvel, a joggal és környezetünkkel. Ha egy kalapáccsal leverem a festékgacsot s elégetem, úgy az veszélyes hulladék égetés, ha a fém maggal együtt teszem: termikus ipari technológia. Ezt a szakértõ is észleli, s a következõket írja: "A lakk- és festékeltávolítás - majd az azt követõ légtéri szennyezõanyag-kibocsátás - szempontjából azonban annak nincs érdemi szerepe, hogy a festékes tárgyat veszélyes hulladékként nyilvántartották-e, azaz rendeltetésszerû, vagy nem rendeltetésszerû a tárgyon a festék jelenléte. A lényeg az eltávolítandó anyag minõsége". Márpedig az eltávolítandó anyag festék, ami hulladékként kezelve nevesített veszélyes hulladék. Arra a kérdésre, hogy "Veszélyes hulladék-e az üzembe bemenõ anyag?" válasza a következõ: "A kezelésre tervezett betétanyagok között vannak veszélyes hulladékokkal szennyezettek: pl. festõszerszámok ráragadt festékkel,..." Végül egy olyan kijelentés, amely támogatja a korábbi rossz gyakorlatot: ha már szabálytalanul ugyan de megépült, hadd üzemeljen: "Mivel a létesítmény megvalósult és a várakozások szerint hasznos tevékenységet fog végezni, ma már arra kell törekedni, hogy a berendezésnél minél hatékonyabb mûszaki védelem legyen kiépítve".

A szakértõi véleményt felhasználó elsõ és másodfokú bíróság kiragadva egyes szakértõi állításokat, megállapítja, hogy az üzembe bekerülõ anyagok nem veszélyes hulladékok, csak veszélyes hulladékkal szennyezettek, a rakatonkénti fél tonnányi festékrészt nem azért égetik le, hogy a hulladékot elõkezeljék, hanem a fém szerszám, alkatrész stb. visszanyerése miatt. Azt már nem veszik észre, hogy a folyamat valójában a festékre irányul, kémiai változást csak az szenved. A képzeletbeli példánál maradva a lényeg a kavics visszanyerése és felhasználása, hogy milyen áron az nem érdekes. Idézet az I. fokú ítélet indoklásából: ".. a bíróság álláspontja szerint az egyes tevékenységeknek a környezeti hatásvizsgálati kötelezettség, ill. környezetvédelmi engedélyhez kötöttsége szempontjából az a meghatározó, hogy a tervezet tevékenység a folyamat végeredményét tekintve mire irányul. Perbeli esetben a beavatkozó nem azért távolítja el termikus úton a feldolgozandó betéteken meglévõ lakk és festékbevonatot, hogy azokat mint környezetre veszélyessé válható anyagokat ártalmatlanítsa, hanem azért, hogy visszanyerje a - potenciálisan környezetre veszélyes anyagok nélkül - kezelt, valamint festékmentesített anyagokat." Hölgyeim és Uraim! Szabad a vásár! Ennek alapján behozható Nyugat-Európa összes roncsautója. A mûanyag alkatrészeket különösebb bonyodalom, komplikált berendezés nélkül leégetjük, a visszamaradó fémet hasznosítjuk. Mert célunk a fém hasznosítása, s ez minden ezzel kapcsolatosan fellépõ környezetszennyezõ gondunkat megoldja. És ezért a nemes cselekedetünkért még komoly pénzt is kapunk gazdagabb partnereinktõl.

Veszélyes hulladék nyugatról

A beérkezõ anyag ilyetén megítélése utat nyitott a nyugati beszállításoknak is. A felperes környezetvédõk által ügyfélként folytatott építési engedéllyel kapcsolatos per másodfokon, jogerõsen csak 1997. március 6-án zárult. Az üzemet azonban 1996 augusztus 28-án, lengyel fúvószenekar közremûködésével avatták. Példás gyorsaság, amely még a jogot is megelõzte! Ekkor hangzott el a következõ párbeszéd a helyi televízió riportere és a német tulajdonos között (a beszélgetés tolmács közremûködésével történt):

"Riporter: Kérdezze meg még Tõle legyen szíves, hogy Magyarországról várnak szállítókat, vagy várnak külföldrõl is? Tehát számítanak külföldi szállítókra is?

Tulajdonos: Fõként magyar ügyfeleknek szeretnénk dolgozni, de a grazi, tehát az ausztráliai (sic!) szállításokat eddig Németországba vittük, de mivelhogy ez közelebb van, ide szeretnénk hozni, és ez segítene az anyagiakban is schillingben vagy márkában."

E kicsiny helyi környezetvédelmi konfliktus így válik országos jelentõségû üggyé. Ezt követõen bármely termelõ hivatkozhat az ítéletre, egyre-másra állíthatják fel "betonkeverõ üzemeiket", szállíthatják külföldrõl a veszélyes hulladékba ágyazott kavicsokat. Mindehhez segítséget nyújtanak a környezetvédelmi hatóságok, fõ- és szakhatóságok, ügyészségek, közigazgatási hivatalok, helyi önkormányzatok. Ez az évezred forduló magyar valósága.

Krónika

1994. április 20.: A Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõség elutasítja a lakktalanító üzem veszprémi létesítésének környezetvédelmi engedélykérelmét. Fõ hivatkozási alap a veszprémi önkormányzat elutasító határozata.

1994. július 1. Zirci üzemcsarnok bérbeadása a kft. számára.

1994. július 12. Elõzetes környezeti hatástanulmány benyújtása a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelõséghez a zirci telephely tárgyában.

1994. december eleje: Megkezdik egy kemence építését az üzemcsarnokban. Késõbbi nyilatkozat szerint a kemencét megrendelésre készítik, s külföldre fogják szállítani. Az ügyészség ezt az indoklást elfogadja, mert a kemence lábai nincsenek a talajhoz rögzítve. A megrendelõ - aki a cég német tulajdonosa - késõbb visszamondja a szállítást, így a kemence érdekes módon a lakktalanító kemencéje lesz.

1994. december 18. Zirci környezetvédõk megkezdik az aláírásgyûjtést, tiltakozva a csendben folyó beruházás ellen.

1995. január 2. Az aláírásgyûjtés kezdeményezõit hitelrontás címén beperelik.

1994. január 11. Lakossági fórum kb. 600 fõ részvételével. Az ügyvezetõ igazgató ígéretet tesz: ha a helyi önkormányzat kinyilvánítja azt, hogy az üzem Zircen nem kívánatos, úgy eláll létesítési szándékától.

1995. január 16. A helyi önkormányzat igennel szavaz arra, hogy az üzem letelepedése nem kívánatos. Az ülésen csak az ügyvezetõ igazgató kap szót - a környezetvédõk nem - aki bejelenti, hogy minden körülmények között beadja az építési engedély kérelmet.

1995. augusztus 15. A zirci Önkormányzat úgy dönt, hogy az építési engedély ügyében - melyet elfogultság miatt Várpalota ad ki - tartva a kártérítéstõl nem fellebbez. Az önkormányzat telekszomszédként ügyféli státuszban van, így eme félelme légbõl kapott, amint ezt képzett jogászok tudják is.

1995. augusztus 23. Tüntetés cca. 400 fõ részvételével az üzem létesítése és az önkormányzat döntése ellen.

1995. augusztus 25. A kft. beperli a tüntetés szervezõit; 200 zirci lakos fellebbezést nyújt be az építkezési engedély ellen.

1995. november 15. Az 1994. év végi aláírásgyûjtés szervezõit az I. fokú bíróság elmarasztalja.

1995. november 27. Az idõközben ügyfélként elismert lakosság fellebbezésének elutasítása; Fellebbezés benyújtása az aláírásgyûjtéssel kapcsolatos perben.

1995. december 19. Közigazgatási per indítása az építési engedéllyel kapcsolatban.

1996. március 5. Az aláírásgyûjtõ per másodfokú tárgyalásának lezárása. Az aláírásgyûjtést a bíróság a szabad véleményalkotás körébe sorolja, az építési engedély nélkül megkezdett kemenceépítés tényét nem ismeri el. Megjegyzendõ: a cégbírósági bejegyzés szerint a tevékenységi körben kemenceépítés is szerepel. Ha külföldre gyártják, úgy építési engedély nélkül üzemszerû termelést kezdtek meg. Törvényességi óvás a Legfelsõbb Bíróságnál folyamatban.

1996. március Az 1995. augusztusi tüntetéssel kapcsolatos per ítélethirdetése. A szervezõket felmentik. Az ügy fellebbezés hiányában lezárul.

1996. augusztus 28. Az üzem kvázi avatása országgyûlési képviselõk, lengyel fúvószenekar jelenlétében.

1996. november 19. A közigazgatási per I. fokának ítélethirdetése. A keresetet elutasítják.

1996. december 2. A közigazgatási per fellebbezésének elküldése.