A téma bizonyára számos olvasónak ismerõs, hiszen a KukaBúvár már többször foglalkozott a kicsik popsijának tájával. Tekintettel a probléma erõsen ismétlõdõ jellegére, úgy véltük, nem árt újfent elõszedni, már csak azért sem, mert a közelmúltban a KukaBúvár Egyesület levelezõ listáján számos hozzászólás érkezett az egyik jövendõ apuka által feltett kérdésekre.
1. December 1. és 24. között hányszor tart karácsonyi nagybevásárlást a hiper- és szupermarketekben?
Egyszer? Többször? Még többször?
2. Hajlandó ideges emberek közt hosszú sorban ácsorogni, csak hogy megvehesse az aktuális akciós újságból kinézett kütyüt ajándékba?
Igen? Ugye, nem?
3. Küld elemmel mûködõ, zenélõ képeslapot ismerõseinek?
Igen? Nem? És ha olcsóbb lenne?
4. Örül, ha bejárati ajtó díszítésére szolgáló, angol karácsonyi dalocskát angolul éneklõ, mûanyag adventi koszorút kap ajándékba tengerentúli rokonaitól?
Persze? Vagy mégse? És használja is?
5. Zavarja, ha az ünnepi vacsorát követõen konyhája környékén hegyekben tornyosulnak az egyszer használatos italcsomagolások?
Igen? Nem? Miért is zavarná, ha aztán kidobhatja?
6. Hány kört kell mennie a karácsonyfa és a kuka között, míg az összes ajándékcsomagolást ki tudja hordani a lakásból?
Egyet? Néhányat? De mégis mennyit?
7. Tudja még hova tenni a „semmire sem jó” vagy „porfogó” kategóriába sorolható ajándékait?
Igen? Ön is gyakran lepi meg ilyesmivel szeretteit? És mondja, látja ennek értelmét?
A Greenpeace Argentína az eldobható Coca-Cola italcsomagolások újratölthetõre való cserélését követeli! Argentínában sem kérnek az eldobható csomagolásokból.
Az idei „Ne vásárolj semmit!” Nap nem csak az aktuális, karácsony elõtti fogyasztáskritika megfogalmazására volt jó alkalom, hanem az Energia Klub, a HuMuSz, az Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület, a Reflex, a Védegylet, a Zöld Fiatalok és a Tudatos Vásárlók Egyesülete részvételével frissen alakult ökológiai fogyasztóvédelmi munkacsoport bemutatkozására is.
Többféle aksi is kapható, ezek közül két típus a legelterjedtebb. A régóta használt NiCd (nikkel-kadmium) és az újabb, nagyobb kapacitású NiMH (nikkel-metálhidrid) aksik. A különféle aksik eltérõ kezelést igényelnek, ezért nem egyszerû dolog a ceruza-, baby- és egyéb aksik kiváltása.
Bár eddig búzatáblában vagy egyéb stílusosnak mondható helyszínen landolt és környezetvédelem iránt érdeklõdõ UFO-ról és ufonautájáról nem szereztünk tudomást, azért - ahogy azt elõzõ számunkban ígértük – ezennel közkinccsé teszünk a tavalyi ötletbörze pályázatunkra érkezett tippek közül néhányat. Ha legszebb álmaink valóra válnak, akkor talán néhány olvasó, pedagógus vagy éppen diák átültet majd a mindennapok rutinjába egyet-egyet a felmerült ötletek közül, esetleg saját környezetében terjeszti is azokat. Akkor aztán akár jöhet is a kortárs ûrtárs körül nézni kis hazánk háza táján...
Mi ez a zöldség már megint?! Hogy lenne már az esküvõ – mint családi, baráti, rosszabb esetben társadalmi esemény – a zöld és nem zöld felfogás bármiféle színtere?
A Rügyecskék Alapítvány és a HuMuSz 1998-ban rendezte meg az elsõ visszaváltható fenyõfa akciót. Minden bizonnyal sokan várják majd ezt a Rügyektõl és tõlünk ezen a télen is. A HuMuSz azonban idén már nem ad bérbe visszaváltható fenyõket, mert elsõsorban a fenyõt helyettesítõ lehetõségeket kívánja bemutatni. Az alábbiakban indokoljuk lépésünket.
Úgy alakult, hogy az utóbbi idõben több olyan külföldi anyagot olvastam, amelyek európai városok gyakorlati hulladékcsökkentõ ill. -megelõzõ próbálkozásairól szóltak. Sajnos ezek többsége még valóban csak próbálkozás, egy-egy tétova lépés egy (távolinak tûnõ) átfogó változtatás irányába. A kezdetlegesnek tekinthetõ lépések azonban nem feltétlenül ezen városok vezetõinek bénaságát tükrözik, sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon nehéz egy – a megelõzés logikájának teljesen ellentmondó – rendszerben helyi szinten a hulladékmegelõzést valóban elõsegítõ intézkedéseket hozni.
Nyilvánvaló, hogy a fent említett anyagok összeállítói szintén szembesültek ezzel a problémával, ezen azonban sajnos úgy próbálták segíteni, hogy olyan intézkedéseket is a hulladékmegelõzés témakörébe soroltak, amelyek tulajdonképpen nem oda tartoznak. Az általam átnézett összeállítások nagyobb része ugyanis rafináltan a „hulladékmegelõzés” szót használja a címében, a beszámolók azonban néhány fogyasztáscsökkentõ intézkedés megemlítése mellett leginkább az újrahasznosítás vagy az égetés arányának növelését elõsegítõ döntésekrõl szólnak. Merthogy a megelõzés nekik a hulladékok lerakóra kerülésének megelõzését jelenti.
Ezért hát a kérdõjel ennek a cikknek az alcímében.
Mindazonáltal természetesen nagyon örülünk annak, hogy vannak már olyan városok Európában, ahol a vezetõk és a lakosok kezdenek – legalább gondolatban – túllépni a szelektív gyûjtés „mindenhatóságán” és megfogalmazódott bennük, hogy a hulladékok mennyiségének csökkenését csak fogyasztáscsökkentéssel és „ökológiailag felelõs fogyasztással” lehet elérni.
A KukaBúvárban az elkövetkezõkben szeretnénk minél több ilyen példát bemutatni.
Az alábbiakban elsõként egy olyan kezdeményezésrõl adunk hírt, amely leginkább el tudott rugaszkodni a legtöbbször használatos „szigorítsunk a szelektív gyûjtésen és adjunk ki brosúrát a környezettudatos vásárlásról” típusú megoldásoktól.
