Európa elõrébb jár - de miben is?
Úgy alakult, hogy az utóbbi idõben több olyan külföldi anyagot olvastam, amelyek európai városok gyakorlati hulladékcsökkentõ ill. -megelõzõ próbálkozásairól szóltak. Sajnos ezek többsége még valóban csak próbálkozás, egy-egy tétova lépés egy (távolinak tûnõ) átfogó változtatás irányába. A kezdetlegesnek tekinthetõ lépések azonban nem feltétlenül ezen városok vezetõinek bénaságát tükrözik, sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon nehéz egy – a megelõzés logikájának teljesen ellentmondó – rendszerben helyi szinten a hulladékmegelõzést valóban elõsegítõ intézkedéseket hozni.
Nyilvánvaló, hogy a fent említett anyagok összeállítói szintén szembesültek ezzel a problémával, ezen azonban sajnos úgy próbálták segíteni, hogy olyan intézkedéseket is a hulladékmegelõzés témakörébe soroltak, amelyek tulajdonképpen nem oda tartoznak. Az általam átnézett összeállítások nagyobb része ugyanis rafináltan a „hulladékmegelõzés” szót használja a címében, a beszámolók azonban néhány fogyasztáscsökkentõ intézkedés megemlítése mellett leginkább az újrahasznosítás vagy az égetés arányának növelését elõsegítõ döntésekrõl szólnak. Merthogy a megelõzés nekik a hulladékok lerakóra kerülésének megelõzését jelenti.
Ezért hát a kérdõjel ennek a cikknek az alcímében.
Mindazonáltal természetesen nagyon örülünk annak, hogy vannak már olyan városok Európában, ahol a vezetõk és a lakosok kezdenek – legalább gondolatban – túllépni a szelektív gyûjtés „mindenhatóságán” és megfogalmazódott bennük, hogy a hulladékok mennyiségének csökkenését csak fogyasztáscsökkentéssel és „ökológiailag felelõs fogyasztással” lehet elérni.
A KukaBúvárban az elkövetkezõkben szeretnénk minél több ilyen példát bemutatni.
Az alábbiakban elsõként egy olyan kezdeményezésrõl adunk hírt, amely leginkább el tudott rugaszkodni a legtöbbször használatos „szigorítsunk a szelektív gyûjtésen és adjunk ki brosúrát a környezettudatos vásárlásról” típusú megoldásoktól.
ROTTERDAM
A 6 millió lakosú város vezetése – mielõtt nekikezdett új stratégiájának kidolgozásághoz – több fontos megállapítást tett:
Ezek után kidolgozták és kísérleti jelleggel 2002. májusában bevezették a városban az „ökokártya” („carte nu”) rendszert. Az „ökokártya” egy elektronikus kártya, amelyre egy megadott zöld listán szereplõ környezetbarát termékek vásárlásával pontokat lehet gyûjteni. Az összegyûjtött pontok lehetõvé teszik, hogy tulajdonosaik csökkentett áron vegyenek igénybe bizonyos környezetbarát szolgáltatásokat (pl. a tömegközlekedést) vagy hogy más környezetbarát termékeket olcsóbban vásárolhassanak.
A zöld listán nem csak a hivatalos zöld logót viselõ termékek szerepelhetnek, hanem felkerülhetnek rá például a csomagolásszegény, energiatakarékos vagy az adalékanyag-mentes termékek is. E termékek vásárlásán kívül pontot lehet szerezni többek között a helyes szelektív gyûjtésért, az energiafelhasználás csökkentéséért. Egy költséglista mutatja meg a kártyatulajdonosnak, hogy milyen szolgáltatások igénybevételére vagy mely termékek megvásárlásához elegendõ az aktuálisan összegyûjtött pontszáma.
Ez lehet a már említett kedvezményes árú tömegközlekedés használatán kívül például kerékpárbérlés, bizonyos szabadidõ és kulturális helyek (állatkert, uszoda, múzeum, könyvtár, mozi…) meglátogatása, javító-szolgáltatások igénybevétele ill. használt termékek beszerzése.
2003 májusában 11 000 háztartás használt ilyen kártyát, illetve valamivel több, mint 100 üzlet (elsõsorban független kereskedõk) és az egyik legjelentõsebb holland magánbank, a Rabobank vett részt a programban. A programot egy LIFE-programból és a Dél-Holland tartomány támogatásával finanszírozták.
Rotterdam folytatni ill. bõvíteni kívánta ezt a rendszert, valamint európai partnereket keresett zöld listája bõvítéséhez, a program azonban 2004. január 1-én – támogatás hiányában – leállt.
