Jelenlegi hely

Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 15 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Karácsonyi kvíz magyaroknak

Év:

2004

Szám:

Tél

Szerző:

Lugosi Bea

[email protected]

1. December 1. és 24. között hányszor tart karácsonyi nagybevásárlást a hiper- és szupermarketekben?
Egyszer? Többször? Még többször?
2. Hajlandó ideges emberek közt hosszú sorban ácsorogni, csak hogy megvehesse az aktuális akciós újságból kinézett kütyüt ajándékba?
Igen? Ugye, nem?
3. Küld elemmel mûködõ, zenélõ képeslapot ismerõseinek?
Igen? Nem? És ha olcsóbb lenne?
4. Örül, ha bejárati ajtó díszítésére szolgáló, angol karácsonyi dalocskát angolul éneklõ, mûanyag adventi koszorút kap ajándékba tengerentúli rokonaitól?
Persze? Vagy mégse? És használja is?
5. Zavarja, ha az ünnepi vacsorát követõen konyhája környékén hegyekben tornyosulnak az egyszer használatos italcsomagolások?
Igen? Nem? Miért is zavarná, ha aztán kidobhatja?
6. Hány kört kell mennie a karácsonyfa és a kuka között, míg az összes ajándékcsomagolást ki tudja hordani a lakásból?
Egyet? Néhányat? De mégis mennyit?
7. Tudja még hova tenni a „semmire sem jó” vagy „porfogó” kategóriába sorolható ajándékait?
Igen? Ön is gyakran lepi meg ilyesmivel szeretteit? És mondja, látja ennek értelmét?

Köszönjük válaszait! Vagy legalábbis azt, hogy elgondolkodott kérdéseinken. Nos, mivel a kvízhez kötõdõen nincsenek helyes megfejtések – legfeljebb arra sikerült homályosan rávilágítanunk, milyen „kukaügyi” problémákat érintõ szokásai vannak Karácsony táján – sajnos nem áll módunkban kisorsolni semmiféle nyereményt. Viszont, ha a feleleteken morfondírozva felmerült Önben, hogy környezetbaráti indíttatásból alkalmasint nyitott lenne kisebb-nagyobb változtatásokra, és esetleg szeretné a szeretet ünnepét idén hulladékmentesebbé tenni, akkor – a megelõzés jegyében – vegye fontolóra az alábbi tippeket.

Ha történetesen vászonszatyorral indulunk el bevásárló körútjainkra, csökkenthetjük a mûanyag hulladék mennyiségét. Ebben az esetben ugyanis a mindenkori kasszánál – legkedvesebb mosolyunk kíséretében – hirtelen mozdulattal elõkaphatjuk kézitáskánkból vagy zsebünkbõl cipekedõ-kellékünket, és a pénztáros pillanatnyi meghökkenését kihasználva udvariasan visszautasíthatjuk az általa elõbányászni készült nejlonzacskót. A nyakkendõkkel, kozmetikumokkal, zoknikkal járó bájos, de miniatûr mûanyag szatyrocskákat pedig végképp hagyjuk meg a boltosoknak; túl kicsik ahhoz, hogy a késõbbiekben értelmes célokra használjuk õket.

Egy Környezettudatos Képeslapíró kerüli a zenélõ, a fóliába bújtatott, továbbá az esetleg klórozott fehér borítékkal megspékelt üdvözlõkártyákat. A Környezettudatos Képeslapíró inkább újrahasznosított vagy nátron (barna) papírból készült lapokat vásárol. Sõt, van olyan Környezettudatos Képeslapíró is, aki összegyûjti a – távolba szakadt rokontól, nagyitól, céges kapcsolattól, havertól kapott – tavalyi darabokat, leragasztja a hátoldalukat, esetleg készít nekik enyvezett papírszalaggal klassz kis keretet, és újraírva küldi el azokat.

A világban mérhetetlen mennyiségû hasznavehetetlen kacat és antifunkcionális mütyür létezik. Kitaláljuk, legyártjuk, eladjuk és megvesszük ezeket a tárgyakat anélkül, hogy bármiféle értelmet rendelnénk hozzájuk. Nos, ha szeretnénk pozitív hatást kifejteni az abszolút értelemben véve feleslegesen létrehozott holmik tárházára – értsd: csökkenteni a számukat – s ezzel nyersanyagot, energiát, környezetterhelést meg ilyesmiket spórolni, akkor kezdjük el Nem Vásárolni azokat. Még ajándékba se.

Kerüljük a túlcsomagolt termékeket.

Karácsony táján a gyártók szívesen pakolják árujukat „díszcsomagolásba”, azaz háromszor akkora és annyi védõfelszerelésbe, mint amekkorának és amennyinek éppenséggel értelme lenne. Az ilyen kiszerelések igaz, hogy szemre tetszetõsebb(n)ek, látványosabb(n)ak, higiénikusabb(n)ak (is tûnhetnek…), de leginkább feleslegesek, anyagpazarlóak és nem utolsó sorban drágítják a terméket. Ha a polc elõtt állva belegondolunk ebbe, talán nem is esik olyan nehezünkre idõnként némi önmegtartóztatást gyakorolni… A kiszemelt ajándék különféle változatai közül válasszuk a kisebb, kevesebb vagy környezetkímélõbb csomagolásút.

Idén újíthatunk némileg például az „ajándékok becsomagolása” címû össznépi játékon is. A merészebbek nyithatnak rögtön azzal, hogy egyáltalán nem is csomagolnak – ettõl még ajándék marad az ajándék. A kicsit konzervatívabbak próbálják meg félretenni a fényes alufóliára emlékeztetõ fémgõzölt mûanyag vagy agyonfestékezett papírcsomagolókat. Helyettük használhatunk masnival átkötött textilkendõt; varrhatunk maradék anyagból tornazsákok mintájára ajándékos zsákot; vagy készíthetünk régi cipõs dobozból díszdobozt. Az ilyen többször felhasználható csomagolások legyártása akár – manapság ritkaság számba menõ – vidám családi programmá is fajulhat...

Az ünnepi asztalon – minden ellenkezõ híresztelés ellenére – nem csak az egyszer használatos PET, a kombinált italosdoboz vagy az aludoboz mutat jól… Bár egyre kevesebbet találunk belõlük a boltokban, a visszaváltható palackos kiszerelések mégiscsak kevesebb hulladékot jelentenek. De ez még mind semmi! Gyümölcscentrifuga használatával – példának okáért – az italcsomagolás teljesen kiiktatható.

Ételmaradékokat, elõkészített konyhai alapanyagokat, süteményeket alufólia és folpack helyett inkább fedeles edényekben tárolhatunk, „séta” dobozokban szállíthatunk.

A lakás, terasz, postaláda, madárkalitka, stb., ünnepi szépítésére választhatunk természetes anyagokból – textil, vesszõ, gyékény, agyag, méhviasz, üveg, papír, szárított virág, termés, stb. – készült díszeket. Ezek is mutatósak és néminemû változatosságot vihetnek a fára aggatható fukszia- vagy barackvirág- színárnyalatú mûanyag gömböcskék csillámporos világába.

A megünnepelt Ünnepet követõen, mikor elkezdõdik a Legújabb Év enyhén szürkének mondható taposómalma, vigyünk némi fényt a hétköznapokba: januárban a munkahelyen, a suliban, a baba-mama klubban, a koleszban, házibuliban, stb., tartsunk „Ajándék Elpasszoló Börzét”. Lényege, hogy a duplán kapott; feleslegesnek vagy használhatatlannak ítélt; kicsire vagy nagyra sikerült; nem tetszõ, döbbenetesen félresikerült, stb., ajándékainkat elcseréljük mások hasonszõrû – nekünk viszont tetszõ – ajándékaival.