A tok

Nagy kiránduló lévén barátainkkal sokszor megyünk többnapos túrára (gyalog, hajó, kerékpár). Este, sátorverés után jólesik a tábortûznél készített ennivaló. Ilyen alkalmakra való a most bemutatandó eszköz. Évekkel ezelõtt egy néprajzi tanulmányban láttam egy fémbõl készült, tok névre hallgató sütõalkalmatosságot. Ez az eszköz két vasból készült tányérból áll, melyek egymással szembefordíthatók és rögzíthetõk. A tányér belsejébe beleteszik a sütnivalót, majd lezárva belecsúsztatják a parázsba. Én ezt a tokot két hagyományos palacsintasütõbõl alakítottam ki. Az egyik palacsintasütõ fogantyúját a serpenyõ oldaláról leszedve az aljára hegesztettem. A palacsintasütõk nyéllel átellenes végére egy zsanért tettem szintén hegesztéssel. Az összehajtott palacsintasütõk nyelére egy függönykarikát húzok, ezzel rögzítem a tok zárt állapotát. A megtöltött tokot ilyen, zárt állapotban kell beledugni a parázsba úgy, hogy elfedje az egészet és csak a nyele lógjon ki. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy elképzeljük, mi minden finomság süthetõ parázsban a tokkal. Krumpli, hagyma, szalonna, stb. rétegelve a parázsban néhány perc alatt megsül. Vegetáriánus lévén én a patisszonos, cukkínis sültet szívesebben fogyasztom. A sütés ideje függ a parázs nagyságától. Az ennivaló állapotát könnyen ellenõrizhetjük, ha a tokot kihúzzuk és felnyitjuk. Szükség esetén visszatesszük a parázsba. Elõfordulhat, hogy a nagyméretû bográcsot és állványt nem tudjuk magunkkal vinni. Ilyen esetben is segítségünkre van a kisméretû tok, melyben néhány perc alatt több adag ennivalót készíthetünk.

(N.Á.)

Fõzõdoboz, dunsztoló és…

A reklámszövegek fordulatával élve 3 in 1.

A szerkezet roppant egyszerû, csak némi kitartás szükségeltetik hozzá. Nem egyszerû dolog ugyanis megfelelõ méretû kartondobozokat találni. (A miénk pl. egy picit kicsi, mert két fazekat már éppen nem tudunk beletenni.)

A feladat tehát az, hogy találjunk egy elegendõen nagy, belsõ papírdobozt, akkorát, amelyikbe pl. a legnagyobb gyakran használt fazekunk is belefér, majd keressünk hozzá egy minden irányba 6-9 centivel nagyobb külsõ dobozt. Ezek után már csak a hõszigetelés van hátra. Nekem a polifoamhab volt a legkönnyebben hozzáférhetõ, ezért azt alkalmaztam. (A kép felülnézetben ábrázolja a dobozt.) Valószínûleg többek számára polisztirolhabot (hungarocell) keríteni egyszerûbb, mert lehet kérni a szomszédtól maradékot, amikor a házát hõszigeteli, vagy a hûtõszekrény csomagolásához adott darabokat is megpróbálhatjuk a szükséges méretûre farigcsálni. Ha nincs más, akkor alul és esetleg az oldalfalaknál használhatunk hungarocell gyöngyöket is, de ez rontani fog a hõszigetelés hatásfokán. Felülre természetesen mindenképpen táblás anyag kell.

Kényelmesebbé teszi a használatot, ha füleket is szerkesztünk a dobozra. A legegyszerûbb, ha erõs szalagot vagy gurtnit vezetünk át a két doboz között, amit a külsõ doboz magasságánál kivezetünk.

További kényelmi praktika, ha a dobozt beépítjük a konyhabútorba, mert akkor mindig kéznél van, még se kell kerülgetni. Ez persze csak elegendõen nagy konyhabútor esetén megoldás, ami nekünk sajnos sincs.

Mire tudjuk használni?

a. kényelmesebb fõzésre

Ez a legmeglepõbb a legtöbb ember számára. A közhiedelem szerint ahhoz, hogy valami puhára fõjön, lobogó lángon, 100 fokon kell 20-30 percig tartani. Nos, ez nem így van. Az idõ sokkal lényegesebb tényezõ, mint a folyamatos 100 fok. Ha felforraljuk pl. a levest, s berakjuk a dobozba, akkor kicsit hosszabb idõ alatt (30-50 perc), de további tüzelés nélkül is elkészül. S ha olyasmit fõzünk, ami le szokott ragadni (rizst, tésztát, rántásos, sûrû levest...), akkor még kényelmesebb is, mert nem kell mellette ácsorogni és kavargatni. A dobozban semmi nem ég le!

b. dunsztolásra

Amire nagyanyáink párnát, dunyhát használtak, arra a doboz is ragyogóan megteszi.

c. ideiglenes hûtõláda

Mi akkor szoktuk erre a célra használni, amikor a mélyhûtõt leolvasztjuk. A legérzékenyebb dolgokat idetesszük, s így nem vagy alig olvadnak ki.

Ötlet:

Aki nem akar bajlódni a dobozokkal, de van hûtõládája, az azt is használhatja erre a célra. A mûanyagládák alját érdemes megvédeni a forró edénnyel való közvetlen érintkezéstõl, erre a célra 2-3 réteg karton kitûnõen megteszi. (Az ötletért sajnos nem tudok felelõsséget vállalni, mert nekem nincs hûtõládám, így ezt a változatot nem próbáltam ki.)

(A.T.)