Hétfőn elfogadták a termékdíj törvény módosítását, de a mindenható kereskedelem és a a csak az ő érdekeit figyelő italgyártók ezt meg sem várták. Ők biztosra mentek, már hónapokkal ezelőtt elkezdték a felkészülést a betétdíj utáni világra. Az lesz majd a szép!
Lehet második szemétégetője Budapestnek. Ezzel az örvendetes hírrel lepte meg az egyik napilap olvasóit néhány hete. Aztán nem sokkal később a „másik oldal” újságjában olvashattunk hasonlót. Nincs kétely, csak némi öröm az új beruházás kapcsán. A kampány megkezdődött.
Lakossági felmérés mintatelepüléseken
A HuMuSz a 2009-ben indított Nulla Hulladék Programjának keretében eddig négy mintatelepülésen koordinálta kérdőíves felmérés elvégzését arról, hogy a helyi lakosság mennyire tájékozott a hulladék-témakört illetően. A kérdőívet a Green Dependent egyesület készítette, a felmérést helyi civil szervezetek végezték, a HuMuSz a kiértékelésben tudott segítséget nyújtani. A négy érintett település: Csór, Hajdúböszörmény, Szigetmonostor, Várpalota.
- avagy mi a mai környezetvédelmi kommunikáció legfőbb hibája?!
Lelkiismeret-furdalásom van. Rajtam múlik a klímaváltozás. Miattam fenntarthatatlan a világ. Miattam merülnek ki a fosszilis energiahordozó-készletek, roskadoznak a sok gagyi dömpingáru alatt az óriásboltok polcai, miattam szegények milliárdok a fejlődő országokban, miattam szűkül a tigrisek és pandák élettere, miattam jut kevesebb az unokáknak. Szégyen-gyalázat, de társadalmi csapdába estem. Nem tudok globálisan gondolkodni…
Ez nem is az én esetem, hanem a jog esete a szervekkel. Feltehetően a hulladékos törvény (Hgt.) tehet mindenről, mert előírta, hogy a hat évre készülő Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) „lebontásához” előbb területi, majd települési terveket kell készíteni. Sőt, még azt is, hogy a mindenféle terveket kétévente felül kell vizsgálni. Ráadásul akként rendelkezett, hogy a tervkészítési eljárásokba a társadalmi szervezeteket is kötelező bevonni. Jogsegélyszolgálatunk nemrég az első, 2003-2008 közötti időszakra vonatkozó területi hulladékgazdálkodási tervek felülvizsgálataival kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálta. Volna… Kalas György jegyzete.
Nem illene itt egyéni problémával előállni, de naponta kapunk leveleket hasonló esetekről. Július 22-e óta az utcán álldogál a 60 literes kukánk, 6(!) heti hulladék várakozik benne. A szolgáltató azóta nem üríti ki, mert nincs rajta matrica. Azért nincs rajta matrica, mert nem írtuk alá a kiküldött szerződést. Nagy fennakadást eddig nem okozott a dolog, mert mindössze 130 liter hulladékot termeltünk azóta, amit zsákba tettünk. A zsákot a szolgáltató elvitte, a kukát otthagyta. Kikötöttem a villanyoszlophoz, hogy a kutyák ne borítsák fel, közben meg szépen komposztálunk és szelektálunk.
A civilek nyertek. Végérvényesen. Ezekkel a könnyelmű szavakkal zártuk utolsó cikkünket a sajóbábonyi égetők ügyében. Nos, ismét meg kellett tanulnunk: olyan, hogy végérvényesen nem létezik, és különben is az égetők osztódással szaporodnak. Sajóbábonyi élménybeszámolónk következik.
Szeptember 3-án indult útjára az a fél éven át tartó hulladékos dizájnnal foglalkozó rendezvénysorozat, amelynek házigazdája és fő szervezője a VAM Design Center, szakmai támogatója pedig többek között a HuMuSz. A kiállítások és a tervezett programok nagyon sokrétűek, közös bennünk az, hogy a környezettudatosságra próbálják felhívni a nagyérdemű figyelmét.
Kóstolgassuk a számokat!
Egyre többet hallgatunk a helyi termékekről, mert a zöldek jórészt megegyeznek abban, hogy a helyi élelmiszerek választása környezettudatosnak mondható. Nem kétséges, hogy a lerövidülő szállítás rengeteg széndioxidtól, káros anyagtól, energiapazarlástól, kamionbűztől és -zajtól kímél meg bennünket, és az sem, hogy az import termékekben a hatóságok rendre magasabb arányban találnak növényvédő szer maradványokat, mint a hazaiban. A helyi termelőtől való vásárlással helyben tartjuk a pénzt, segítjük, hogy egy fenntarthatóbb, emberi léptékű gazdaság alakuljon ki – Graczka Sylvia írása.