A vörösiszap-katasztrófa hulladékos vonatkozásai

2010. október 4-én alig néhány perccel dél után átszakadt a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedő Zrt. (MAL) ajkai timföldgyárának egyik iszaptározója. A tározóból kiömlő vöröiszap elöntötte Kolontár települést, valamint Devecser és Somlóvásárhely egy részét. A katasztrófának cikkünk megírásakor hét halálos áldozata volt és száznál is több sérültje.
Mire költik a település pénzét? A képviselőtestület kinek
ad zöld utat és milyen beruházásra szól az engedély? Mekkora
beleszólásuk van a helyieknek a fenti döntésekbe?

Illés Zoltán közelmúltban tett nyilatkozata alapján a jövő év elejétől meg kívánják szüntetni a jelenlegi koordináló szervezeteken alapuló begyűjtési és újrahasznosítói rendszert, a piacon egy állami kézben lévő hulladékügynökséggel fogják megoldani a fenti feladatokat. Azt is megtudtuk, hogy a jelenlegi rendszerből fakadó jelentős állami bevételkiesésre hivatkozva a termékdíj-mentességet eltörlik, kötelező lesz annak megfizetése.
Egy új magyar technológiával katalizátoros hőbontással nagy tisztaságú olaj állítható elő újrahasznosításra alkalmatlan műanyaghulladékból - adta hírül a
„Amikor néhány ember
elhatározza, hogy megváltja a világot és ezért létrehoz egy
civil szervezetet, még olyan egyszerűnek tűnik minden. Vannak
céljaink, van lelkesedés, gyerünk, csináljuk!
Magyarországon ugyan még
gyerekcipőben jár, de olykor-olykor felbukkan az építési bontási
hulladék, hétköznapi szóhasználattal élve a sitt hasznosítása.
2010 első felében a
Consensus Humanus Mediációs Központ közösségi, települési mediációt szervezett
Solymáron a helyi bűz, zaj és egyéb környezetvédelmi problémák megoldására.
Az otthonát, az albérletét, koleszos szobáját mindenki
sajátjaként tartja rendben (vagy kevésbé :) ) és gondozza. Az egyetemeken és a
főiskolákon mégis sokszor elengedjük magunkat, ott már nem is olyan fontos,
hogy takarékoskodjunk az erőforrásokkal, mert nem a mi bőrünkre megy,
gondoljuk.