Se a bánya, sem a gyár

Nem
bővíthető a tervezett hatalmas hulladékégető cementgyár
mészkőbányája. Ezzel a hatósági döntéssel talán nemcsak a
bánya, de a gyár sorsa is megpecsételődött. Egy olyan gyáré,
amilyet tőlünk nyugatra már 25 éve nem építenek.

A 2000. évi LIII. törvény harmonizációjának
eredményeként a Humusz Szövetség üdvözli az immár egy évtizede hatályba lépett
törvény felülvizsgálatát. Az Európai Unió Hulladék Keretirányelvének hazai
jogszabályokba ültetésének 2010. december 12-i határidejét nem tudjuk tartani,
de ennél jóval nagyobb gond az utolsó pillanatban, átgondolásra időt alig
engedő tempóban dönteni a változásokról. Félő, hogy a gyorsan hozott döntések
kevésbé hatolnak a hulladékos problémák mélyére.
San Francisco, Ontario,
Buenos Aires, Kerala, Palarikovo és a világ számos települése,
régiója után Magyarországon is megjelent és terjed a nulla
hulladék elképzelés.
Mikor lesz végre megelőzésen alapuló hulladékpolitika? – tettem fel a harcos kérdést a Vidékfejlesztési Miniszternek. Ángyán államtitkár úr válaszolt, mert Illés államtitkár úr akkor éppen úton lehetett a kolontári katasztrófa helyszínére.
Van, amiben egyetértünk, van amit a szavak játékának tartunk. Íme, a válaszunk.
2010. október 4-én alig néhány perccel dél után átszakadt a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedő Zrt. (MAL) ajkai timföldgyárának egyik iszaptározója. A tározóból kiömlő vöröiszap elöntötte Kolontár települést, valamint Devecser és Somlóvásárhely egy részét. A katasztrófának cikkünk megírásakor hét halálos áldozata volt és száznál is több sérültje.
Mire költik a település pénzét? A képviselőtestület kinek
ad zöld utat és milyen beruházásra szól az engedély? Mekkora
beleszólásuk van a helyieknek a fenti döntésekbe?