Zsákutcában az újratöltés – így szorította ki a szabályozás a zöldebb megoldást
Hiába a környezetbarát célok és a visszaváltási díj ígérete, az új betétdíjas rendszer bevezetése óta az újratölthető üvegek visszaváltása a legtöbb vásárló számára rémálommá vált. A MOHU által működtetett automaták alig tizede képes fogadni ezeket a palackokat, és még ezek is csak a „saját címkéjű” üvegeket veszik vissza. A szabályozás következtében gyártók és fogyasztók is hátat fordítanak ennek a korábban 98 százalékos hatékonyságú körforgásos megoldásnak, miközben az EU éppen a kötelező újratöltés irányába mozdulna el.
Az új rendszer zűrzavaros logikája
A 2024-ben bevezetett országos visszaváltási díjas rendszer célja az volt, hogy egységesítse és átláthatóbbá tegye a csomagolások visszaváltását. A gyakorlatban azonban a vásárlók számára inkább egy újabb bonyolult, átláthatatlan szabályrendszer született. A G7 cikke rávilágít arra, hogy az újratölthető üvegek visszaváltása mára szinte lehetetlenné vált: a MOHU által telepített automaták alig tizede alkalmas ezek fogadására, és azok is csak az adott boltban forgalmazott termékek üvegeit veszik vissza.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki például Piroska málnaszörpöt vásárolt a Sparban, a Tesco automatája már nem fogadja el a 178 forintos betétdíjas üveget, annak ellenére sem, hogy az üveg típusa és formája megegyezik. Ugyanez történik a Dreher és a Heineken sörök azonos palackjaival is: a rendszer nem az üveget, hanem a címkét azonosítja.
Korábban, a MOHU előtti években a szabályozás ezzel szemben az üvegtípus alapján írta elő a visszavételt: ha egy bolt azonos formájú újratölthető üveget forgalmazott, köteles volt azt bármely gyártótól visszavenni, függetlenül a címkétől. A mostani címkefüggő gyakorlat nemcsak a vásárlóknak bosszantó, de a visszagyűjtési rendszer egészét is megbénítja.
Ezt az anomáliát több alkalommal jelezte már a Humusz Szövetség a MOHU illetékeseinek, ahogy korábbi cikkünkben is írtuk: „A vonalkódra történő szelektálásra vonatkozó meglátásunkkal kapcsolatban a MOHU megjegyezte, hogy ez az új gépekre igaz, a régiekre azonban nem. Jelezték: átgondolják a csak alakon alapuló felismerés fenntartását az új gépeknél is. Véleményünk szerint ez nagyon fontos lenne. Az újratöltősnél az alakon alapuló felismerés garantálhatja a soft drop modulos rendszerben a visszaváltás problémamentes megvalósulását.” Sajnos úgy tűnik, ha meg is fontolták a rendszer módosítását, mindeddig nem került rá sor.
Amikor a körforgás kifullad
Az új szabályozás bevezetése előtt a visszaváltott újratölthető üvegek aránya 98 százalék körül mozgott, ami nemzetközi összevetésben is kiemelkedő volt. Ma ez az arány 80 százalék alá eshetett, bár pontos adat nem áll rendelkezésre. A hatékonyság drasztikus csökkenésének oka, hogy a MOHU automaták rendszere kizárólag a címkét olvassa, míg a korábbi automaták az üveg formája és súlya alapján dolgoztak – így bármely azonos típusú üveget elfogadtak.
A következmények a gyártókat is sújtják. Míg korábban egy újratölthető palack akár 20–30 körforgást is kibírt, ma a címkéhez kötött korlátozások miatt 4–5 újratöltés után kikerül a rendszerből. Ez óriási költségnövekedést okoz, hiszen minden új üvegre ugyanúgy meg kell fizetni a MOHU-nak az eldobó csomagolásokra vonatkozó hasznosítási díjat, miközben a gyártók viselik a mosóberendezések, logisztika és szállítás költségeit is.
Nem véletlen, hogy az elmúlt másfél évben egyetlen új gyártó sem lépett be az újratölthető piacra. Pontosabban egy, a pannonhalmi Tisztán Víz Kft. megpróbálta bevezetni a többutas PRB-palackos ásványvizet, ám másfél év alatt csődbe is ment. Több kisebb szereplő – köztük a Szentandrási Sörfőzde – kénytelen volt termékeit eldobó üvegként, 50 forintos MOHU-címkével árusítani, hogy egyáltalán a polcokon maradhasson.
Ausztriában kötelező, nálunk lehetetlen
Miközben Magyarországon az új rendszer az újratölthető palackok lassú eltűnését okozta, Ausztria és Németország épp az ellenkező irányba halad. Ott a kiskereskedelmi láncokat jogszabály kötelezi arra, hogy kínálatukban tartsanak újratölthető csomagolásokat, és az általuk forgalmazott összes üvegtípust visszavegyék – címkétől függetlenül. Az egykori szkeptikus szereplők, mint az ALDI vagy a Penny, így kénytelenek voltak automatákat felszerelni és újratölthető termékeket forgalmazni.
Ezzel szemben Magyarországon a szabályozás nem ösztönöz, hanem akadályoz: a rendszer a gyártókat az eldobó csomagolások felé tereli, miközben az Európai Unió 2026-tól fokozatosan bevezeti a kötelező újratöltési arányokat. Ennek mértéke néhány éven belül 10 százalék lesz, ám a hazai (egyébként csökkenő) 1–1,5 százalékos érték nagyon távol áll ettől.
Az újratölthető palack valaha a magyar körforgásos gazdaság egyik legsikeresebb példája volt, mára viszont a szabályozási rendszer hibáinak áldozatává vált. Ha a döntéshozók nem teremtenek ismét egyértelmű, címkétől független visszaváltási szabályokat, akkor az újratöltés lehetősége néhány éven belül megszűnhet – épp akkor, amikor az uniós irányelvek mindenkit ennek az ellenkezőjére köteleznek.
