Nyakunkon a MI-hulladékcunami

2026 szeptemberében a Basel Action Network (BAN) közzétette a „Nyakunkon a MI-hulladékcunami” (The Coming AI Waste Wave) című, négy részesre tervezett tanulmánysorozatának első anyagát. A sorozat a mesterségesintelligencia-használat globális növekedésének egyik, eddig figyelmen kívül hagyott környezeti következményét vizsgálja: annak a hatalmas mennyiségű elektronikai berendezésnek a sorsát, amely az MI-infrastruktúra rohamos bővülésével párhuzamosan, növekvő tempóban válik e-hulladékká, a jelenleg használt eszközök egyre gyorsabb avulása mellett.

A BAN új „Mekkora is az MI szeméthegy?” (How Big is the AI Waste Wave?) című elemzése szerint, 2030-ra évente 8,6–13,1 millió tonna mesterségesintelligencia-alapú elektronikai berendezés kerülhet leselejtezésre. Ez a szám 40-60-szor nagyobb, mint amennyi a jelenleg leggyakrabban idézett tudományos előrejelzésekben szerepel.

A különbség elsősorban a vizsgálat hatóköréből adódik: míg a korábbi mennyiségi kutatások elsősorban szerverekkel és grafikus feldolgozó egységekkel (GPU-k) számoltak, addig a BAN az AI-adatközpontokat kiszolgáló teljes elektronikai infrastruktúrát, valamint azokat a hardvertípusokat is számításba veszi, amelyek az MI elterjedésének felgyorsulásával időközben feleslegessé válnak.

A McKinsey becslései szerint 2025 és 2030 között közel 7000 milliárd dollárnyi tőkebefektetésre lesz szükség az MI működtetéséhez szükséges infrastruktúra kiépítéséhez. A BAN modellje az iparág által tervezett fejlesztéseket veszi alapul, majd kiszámítja az ezzel járó potenciálisan keletkező hulladékmennyiséget. A számítás kiterjed a hálózati eszközökre, az áramelosztó rendszerekre, az adattárolókra és a biztonsági mentési rendszerekre, a hűtési infrastruktúrára, valamint a szerverekre és a számítástechnikai berendezésekre is, amelyek definíció szerint szinte kivétel nélkül elektronikai hulladéknak minősülnek. A BAN emellett számol az általa „MI-hulladék-fertőzés” (AI Waste Contagion) nevezett jelenséggel is: ide azok az adatközpontokon kívüli elektronikai eszközök tartoznak, amelyeket idő előtt lecserélnek, miután az MI térnyerése elavulttá tette őket. Ilyenek a személyi számítógépek, telefonok, peremhálózati eszközök és a távközlési hálózatok hardveres eszközei.

A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy az újfajta MI-technológiákból származó hulladék jelentős része valószínűleg PFA-vegyületekkel, úgynevezett „örök vegyi anyagokkal” is szennyezett lesz. Ezeknek a vegyületeknek a betiltására a hatóságok már most fokozottan törekszenek, mivel nemcsak rendkívül nehezen bomlanak le, de mérgező hatást fejtenek ki az emberi szervezetre és a környezetre is. Ezt a témát a tanulmánysorozat harmadik része járja majd körül részletesen.

„Bár a mesterséges intelligencia könnyednek tűnhet, minden egyes modell működése hatalmas mennyiségű, rendkívül speciális és a legfejletebb csúcstechnológiát igénylő hardveren alapul” – mondta Jim Puckett, a Basel Action Network alapítója és stratégiai igazgatója. „A mesterséges intelligenciával kapcsolatos környezetvédelmi viták eddig elsősorban az energiafelhasználásra, a szén-dioxid-kibocsátásra és a vízfogyasztásra összpontosítottak, miközben nagyrészt figyelmen kívül hagyták, mi történik az eszközökkel. Ha a vállalatok és a kormányok nem kezdenek el felkészülni erre az új típusú hulladékáradatra, a mesterséges intelligencia jelenlegi térnyerése minden eddig ismertnél katasztrofálisabb mérgezőhulladék-válsághoz vezethet.”

A jelentés legfontosabb megállapításai:

• A mesterséges intelligencia (MI) infrastruktúrájának kiépítése hatalmas összegeket fog felemészteni: az iparági szakértők becslései szerint a cégek 2025 és 2030 között 7000 milliárd dollárt fognak költeni pusztán arra, hogy kiépítsék az MI működtetéséhez szükséges infrastruktúrát. Ebből az 5 év alatt elkölteni tervezett összegből világszerte meg lehetne szüntetni az éhezést a következő 75 évre, vagy minden egyes gyerek számára, aki az öt év alatt születik, létre lehetne hozni egy 10 000 dolláros oktatási alapot.
• A korábbi becslésekből hiányzik a mesterséges intelligenciát kiszolgáló adatközponti infrastruktúra jelentős része is. Amivel eddig számolnak, a szerverek, gyorsítók és gépházak (rackek) tömegüket tekintve az adatközpontok elektromechanikai infrastruktúrájának mindössze mintegy 13%-át teszik ki. A BAN modellje a fennmaradó 87%-ot is számításba veszi, beleértve a hálózati, áramelosztási, adattárolási és biztonsági mentési, valamint hűtőrendszereket.
• Meredeken emelkedhet az MI-alapú eszközök éves leselejtezési aránya: a BAN előrejelzése szerint 2030-ra évente 8,6–13,1 millió tonna elektronikai eszközt vonhatnak ki a használatból – ez nagyjából 40–60-szorosa a leggyakrabban idézett tudományos becslésnek. 2050-re az éves mennyiség elérheti a 31–46 millió tonnát.
• Az összesített fizikai lábnyom is hatalmas: a tanulmány szerint a 2025 és 2050 közötti időszakban összesen 395–617 millió tonna mesterségesintelligencia-alapú elektronikai eszköz kerülhet leselejtezésre.
• A mesterséges intelligencia hulladéklábnyoma azonban túlmutat az adatközpontokon: a BAN becslései szerint az MI-hez köthető hulladékfertőzés (AI Waste Contagion) 2050-re, évi 16,2–30,7 millió tonnával növelheti a kiselejtezett berendezések mennyiségét. Látható, hogy a felhasználói oldalon keletkező hulladékmennyiség meghaladja az adatközpontokból származó, évi 15,5 millió tonnára becsült mennyiséget.
• A mesterséges intelligencia jelentősen növelheti a globális e-hulladék-terhelést: ha az így keletkezett új mennyiséget hozzáadjuk a hagyományos e-hulladék-trendekhez, az elektronikai hulladék teljes globális mennyisége elérheti az évi 196–211 millió tonnát – ami 19–28%-kal meghaladja a BAN ENSZ alapadataira épülő becslését, és több mint háromszorosa a jelenlegi éves összmennyiségnek.

A tanulmány figyelmeztet az MI-berendezések általánosan csökkenő élettartamára is, valamint arra a három lehetséges forgatókönyvre, amelyek akkor valósulnak majd meg, amikor az adatközpontok áttérnek a szupravezető áramellátó rendszerekre, a folyadékhűtésre és az új akkumulátortechnológiákra, és amelyek a gépparkok teljes cseréjével járhatnak. Ezek az előrejelzett újítások akár a BAN-modell szerint tervezettnél is korábban feleslegessé tehetik a még működőképes infrastruktúra használatát.

Ráaádsul, a Global E-Waste Monitor adatai szerint ma a világon keletkező e-hulladék mennyiségének alig egyötödét kezelik felelős módon. A BAN saját vizsgálatai (lásd: Brokers of Shame / A szégyen közvetítői) feltárták, hogy ennek a hulladékáramnak jelentős részét nem megfelelően hasznosítják újra, hanem fejlődő országokba exportálják olyan telepekre, melyek erősen szennyező eljárásokat alkalmaznak. Gyakran mindezt olyan vállalatok intézik, amelyek felelős újrahasznosítói tanúsítvánnyal rendelkeznek. Ezeken a telepeken a hulladék veszélyezteti a munkásokat, a helyi közösségeket és a környezetet is. Ennek fényében a BAN arra figyelmeztet, hogy az AI által generált e-hulladék általuk előrejelzett mértékű megnövekedett hulláma tovább terheli azt a hulladékgazdálkodási rendszert, amely már most sem képes megbirkózni a világ elektronikai hulladékával.

„Jelenleg sem tudjuk etikusan kezelni az általunk termelt elektronikai hulladékot” – nyilatkozta Puckett. „A technológiai vállalatoknak már most lépéseket kell tenniük egy másfajta költségvetés, egy új infrastruktúra és a mesterséges intelligenciával összefüggő mérgezőhulladék-hullám mérséklését szolgáló terv kidolgozása érdekében. A mérgező hulladék keletkezését most kell megakadályozni, nem pedig húsz év múlva kezelni, amikor több százmillió tonnányi berendezés kerül ki a világszerte működő több ezer adatközpontból, és jut el kiszolgáltatott közösségekhez.”

A tanulmány itt érhető el: „Mekkora is az MI-szeméthegy?”

Ez az első része a BAN “Nyakunkon a MI-hulladékcunami” című, négyrészes tanulmánysorozatának. A sorozat további részei azt vizsgálják majd hogy, a környezeti hatás csökkentése érdekében lehetséges-e az újrafelhasználás, a felújítás és az eltérő célú hasznosítás (2. rész) milyen toxikus jellemzőkkel bír ez az újonnan megjelenő hulladékáram (3. rész) Milyen szakpolitikai intézkedésekre van szükség a kialakuló válság felelősségteljes kezeléséhez (4. rész).

Forrás: BAN

Fordította: Patonay Kata