Zöldre mosva: a divatipar és az újrahasznosított poliészter
Amikor veszünk egy újabb pólót, azzal nem csak a gardróbunkat terheljük, hanem a környezetünket, sőt, közvetve az egészségünket is. A divatipar ma az egyik legnagyobb, mégis legkevésbé látható mikroműanyag-forrás, amelyben kulcsszerepe van a poliészternek, különösen annak újrahasznosított változatának. Egy nemzetközi webináron Markó Gergely, a Humusz Szövetség aktivistája hallgatta meg a legfrissebb kutatásokat, amelyek szerint hiába szaporodnak a „fenntartható” kollekciók, a probléma gyökere sok esetben nemhogy nem oldódik meg, hanem tovább mélyül.
Műanyagba öltözve
A divatipar ma valójában műanyag alapú, hisz az összes felhasznált anyagnak közel 70%-a műanyag. A legelterjedtebb közülük a poliészter, amely önmagában az összes gyártott műszál mintegy 59%-át teszi ki. A poliésztert fosszilis tüzelőanyagokból állítják elő, és elsősorban azért vált a fast fashion kedvenc alapanyagává, mert olcsó: nagyjából feleannyiba kerül, mint a pamut.
Az elmúlt húsz évben a poliészter felhasználása sokkal gyorsabban nőtt, mint bármely más textilszálé, és az előrejelzések szerint ez a tendencia folytatódni fog.
Az újrahasznosított címke valósága
A fogyasztói elvárások változására reagálva a divatmárkák egyre gyakrabban hirdetik ruháikat újrahasznosított poliészterből készült termékként. Olyan ismert márkák, mint az Adidas, a H&M, a Nike, a Zara vagy a Puma ma már kollekcióik jelentős részét ilyen anyagból gyártják, egyes esetekben akár 80–90%-os arányban.
A kommunikáció szerint ez csökkenti a fosszílis alapanyagoktól való függést, és környezetbarát alternatívát kínál. A probléma azonban az, hogy ez az állítás félrevezető.
Egyrészt, miközben nő az újrahasznosított poliészter aránya, a szűz poliészter gyártása is tovább növekszik, sőt, egyre gyorsabb ütemben. Vagyis az újrahasznosított anyag nem kiváltja, hanem kiegészíti a műanyagtermelést. Ez ebben formában nem más, mint a klasszikus greenwashing, azaz a zöldre festés tankönyvi definíciója.
Amikor a körforgás megszakad
Az újrahasznosított poliészter 98%-a PET-palackokból származik. Ez elsőre jó ötletnek tűnhet, valójában azonban értékcsökkentő újrahasznosításról (downcycling) van szó.
A PET-palackok eredetileg zárt körforgásban lennének újrahasznosíthatók: palackból palackká (természetesen a PET körforgásossága sem száz százalékos, ezzel kapcsolatban ld. korábbi írásunkat). Amikor azonban ruhát készítünk belőlük, ez a kör megszakad, mert a textil már nem hasznosul újra, így életciklusa végén vagy lerakóba, vagy égetőbe kerül. Ráadásul a ruha teljes életújta során mikroműanyagokat bocsát ki: a gyártás, a viselés, a mosás és a kidobás során egyaránt.
A láthatatlan szereplő
A ruhákból származó mikroszálak az óceánokba kerülő műanyagszennyezés mintegy 35%-áért felelősek. Egyetlen 5-6 kilogrammos mosás során egy kutatás szerint akár 700 ezer, egy másik vizsgálat szerint akár 9 millió mikroszál is leválhat a ruhákról.
Fontos azonban, hogy a mikroműanyagok nemcsak a vízbe kerülnek. A levegőben is jelen vannak: kültéren egy köbméter légtérben átlagosan 1-2 mikroszál található, beltéren akár már 60 is. Ez azért is lehetséges, mert a legtöbb mikroszál nem a mosás során, hanem a ruhák viselése közben kerül a levegőbe.
A legnagyobb kitettségnek a ruhagyárak dolgozói vannak kitéve, de a mindennapi otthoni környezetben is folyamatosan belélegezzük ezeket a szálakat, különösen a kisgyermekek, akik a földön játszanak és mindent megfognak, majd a szájukba veszik. (A mikroműanyag jelentette kockázatokról korábban itt és itt írtunk részletesebben.)
Újrahasznosított ≠ fenntartható divat
A Changing Markets Foundation kutatása 51 ruhadarabot vizsgált meg öt nagy divatmárkától: Adidas, H&M, Nike, Shein és Zara, az eredmények pedig meglepőek voltak.
Az újrahasznosított poliészterből készült ruhák 55%-kal több mikroszálat bocsátottak ki, mint a szűz poliészterből készültek. Ezek a szálak ráadásul 20%-kal kisebbek voltak, ami azért különösen aggasztó, mert a kisebb részecskék könnyebben terjednek, és könnyebben jutnak be az emberi szervezetbe.
A Shein esetében a kutatók azt is tapasztalták, hogy ugyanarról a ruhadarabról egyszer azt állították, hogy újrahasznosított, máskor pedig azt, hogy szűz poliészterből készült. Ezért könnyen lehet, hogy a mikroszálkibocsátás az újrahasznosított poliészter esetében akár magasabb is lehet, mint 55%, akár 72%.
A valódi változás feltételei: kevesebb, jobb, tartósabb
A jó hír az, hogy a jelenleg ismert megoldásokkal a műanyagszennyezés akár 83%-kal, a mikroműanyag-szennyezés pedig jelentős mértékben, akár 41%-kal csökkenthető lenne 2040-ig. A textilipar esetében ez akár 85%-os csökkenést is jelenthetne.
Ehhez azonban nem elég anyagot cserélni. A valódi megoldás:
- kevesebb ruha gyártása és vásárlása,
- jobb minőségű, tartósabb termékek előnyben részesítése,
- a fast fashion visszaszorítása,
- természetes anyagok használata,
- valamint szigorúbb szabályozás, például a szűz műanyagokra kivetett adó; kibocsátási korlát bevezetése egyes termékekre; figyelmeztető címkék feltüntetése; kötelező tesztelés és/vagy ipari mosás kötelezővé tétele piacra kerülés előtt; az újrahasznosított poliészter fenntartható megoldásként történő propagálásának megtiltása.
A mikroműanyag-probléma megoldása elhatározás kérdése. Nem egy újabb „zöld” kollekcióra van szükségünk, hanem annak a felismerésére, hogy túl sok ruhát gyártunk, nem megfelelő alapanyagból, silány minőséggel. A mikroműanyag-szennyezés csak akkor csökkenhet érdemben, ha a mennyiséget vesszük célba, és a körforgásosságot nem reklámként, hanem valódi gyakorlatként kezeljük.
