Eleõd-Faludy Gabi régi ismerõsünk, tagja a KukaBúvár Egyesületnek. Mostanában a SZIKE megbízásából egyre több idõt tölt házi komposztálási programok szervezésével. Belsõ levelezõ listáinkra sokszor írt már környezetbarát életmódról, zöld hétköznapokról, ezért ellátogattam hozzájuk, hogy megnézzem, hogyan rendezték be az életüket. Ezután minden lapban lesz egy hasonló riport, szeretnénk minél több jó példát bemutatni.
Mi lehet az összefüggés? Az alábbi cikk erre próbál választ adni. Persze igazából nem rólam van szó, hanem rólunk. Meg arról, hogy annak ellenére, hogy a hulladék keretirányelv az összes módosító indítványával együtt halálosan unalmas olvasmány, mégis miért lehet érdekes számunkra.
Amikor hulladékos problémákról beszélünk, többnyire a települési szilárd hulladékok vagy az ipari hulladékok problémája jut az eszünkbe. Pedig van egy olyan hulladékfajta, amelyet ugyancsak nagy mennyiségben termelünk, és amely a magas szerves és szervetlen szennyezõanyag tartalma miatt szintén sok gondot okoz. Csakhogy ezekkel a gondokkal a mindennapi életünk során ugyanúgy nem szembesülünk, mint a kommunális hulladékaink problémáival. Nemes egyszerûséggel lehúzzuk a WC-n.
Ahogy elhagyjuk Alsónémedit az 50-es úton, a 30-as kilométerkõ után jobb oldalon különös dombok és gépek tûnnek fel. Föld(?)hányások, egy markoló, egy teherautó, egy aprítógép... ez az alsónémedi komposzttelep. Üzemeltetõje Bálint Levente Erdélybõl indult. Ausztriában dolgozott, ott ismerkedett meg a komposzttelep mûködésével, és fantáziát látott benne. Volt egy álma... Mozsár Gabi cikke
A Nemzeti Civil Alap támogatásával az elmúlt hónapokban a Kárpát-medence határon túli területeinek hulladékgazdálkodásával ismerkedtünk. Szlovákia, Székelyföld és Kárpátalja után március végén 2-3 napot a Vajdaságban töltöttünk. Többet kellett volna. Gadó György Pál tudósítása Szilágyi László szelektálós kiegészítésével
A KukaBúvár korábbi számaiban már olvashattunk arról, hogy a házhoz menõ szelektív gyûjtés általában sokkal hatékonyabb, mint a közterületeken elhelyezett gyûjtõszigetes rendszer. Egy társasházban a szelektív gyûjtést jobban magukénak érzik a lakók, ezért ezzel a módszerrel lényegesen magasabb visszagyûjtési arány érhetõ el. Két ilyen mûködõ programot kerestem fel.
Akárhogy is számoljuk, ez az 50. számunk. 12 év alatt hordtuk össze, és
önmagában egyfajta győzelemként értékeljük, hogy idáig eljutottunk.
Negyedévenként összerakunk egy lapot, sőt naponta frissítjük az on-line
változatot. Nem semmi ez, tudja, aki próbált hasonlót.
Nem tudom, meddig lesz KukaBúvár, lesz-e századik szám valaha,
egyáltalán lesz-e még itt bármi 12 év múlva, de képzeljük el, hogy lesz.
Hosszas elõkészítés után az õsszel az önkormányzat és a SZIKE együttmûködése eredményeképpen a fõváros II. kerületében végre elindult a Komposztáló Kerület Program.
Hónapok óta várjuk az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) felülvizsgálatát, de sehol semmi. Van viszont települési szilárd hulladék (TSZH) fejlesztési stratégia, amit persze mi csak a végleges változatban kaptuk meg, az igazi társadalmi egyeztetés megint elmaradt. Szép dolog, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) megkapta (Sürgős! Két nap múlva ki kell küldeni Brüsszelbe!), és az is nagy örömünkre szolgált, hogy amikor kezdeményeztük, a szakfőosztály munkatársai a HuMuSz képviselőit kedvesen fogadták a Minisztérium épületében, de társadalmi egyeztetésnek ezt talán ne nevezzük.
Üdvözlök mindenkit, aki ijedtében nem lapozott gyorsan tovább, és túljutott a címen. Nem könnyű cikket írni a KukaBúvárba a hulladékokról szóló keretirányelvről. Ez a szókapcsolat ugyanis elsőre rettentő rémisztően hat, de ami még ennél is rosszabb, kifejezetten unalmasan hangzik. Sőt, nem csak elsőre. Mi sem foglalkoznánk vele, ha nem lenne muszáj. De hát mit tegyünk, ha valóban sok múlik azon, hogy ebben a demokratikusnak nevezett, ám igen bonyolult felülvizsgálati folyamatban, milyen irányba terelik az elkövetkező évek hulladékgazdálkodását.