Kedves szerkesztõ Úr! Nagyon hálás vagyok a kukás brigádnak, hogy engem küldtek delegátusba a környezetet védõ Minisztérium tanfolyamára szakmailag képezõdni. Bár tudom, hogy a Tata protezsált be engem Magához, hogy aktivitást fejtsek ki a zöld mozgolódás területén. Azt is mondta, írjak jelentést a Kukás Bulvár hasábjaira errõl a hulladékégetés-lerakás témáról, ez következik mostan.

A tél kellõs közepén kellett Gödöllõre utazni, ahonnan a vasútállomástól csak úgy becsúsztunk a díszterembe, mivel a fahídon a hólapátolás szünetelt -- minden egyes alkalommal. Bent kedvesen recepcionáltak bennünket pogácsával, tudja, attól a cégtõl, amelyiknek a sütõje visszamosolyog az emberre, bár tehettek volna kevesebb levegõt a tésztába. Képzelje, Szerkesztõ Úr, kaptunk egy olyan mappát füzettel, amit kályhaezüsttel fújtak le. A padtársamat megkértem, fordítsa már le, mi van ráírva, ugyanis angol nyelven jelezték a mûvelteknek, hogy ez "környezetbarát termék", és hogy "polip ropilén biobarát, vízálló és tartós készítmény".

Az elsõ nap Biacs Tamás Néni mindvégig jókedvûen mosolyogva beszélt hozzánk, a sok szám, amit mondott, fent van az Interneten a honlapjukon. Feljegyeztem, hogy szerinte 2008-ig nem fog változni a keletkezõ hulladék mennyisége, ám fogalmam sincs, ezt honnan tudja. A biohulladékot pedig 2015-ig 30%-ra kell csökkenteni minden lakos kukájában, és a bio itt azt jelenti: zöld- és papírhulladék.

Kovács Endre, fõosztályvezetõ Úrtól azt tanultam meg, hogy Magyarországon 52 db veszélyeshulladék-égetõ van, amibõl 40 db 1000 kg/h alatt kapacitál. Ennek az a jelentõsége -- mondta --, hogy ezeknél 2,5x lazább levegõkibocsátási határértékek érvényesek, így sokkal többet tudnak szennyezni. Szerkesztõ Úr, kérem, ez miért jó? Hozzátette, hogy ez a laza, '91-es levegõs rendelet 2004. december 31-ig van hatályban, utána fellélegezhetünk. Ezeken kívül megemlegetett még 3 db együttégetõmûvet, amibe hulladékot adagolnak.

A második napon Bonnyai Zoltán, egyetemi docens Úr teljesen megnyugtatott a dioxinokat illetõen. Ezt a nehéz témát úgy értettem meg, hogy elképzeltem a Tatát: a környezetben levõ dioxinból 20%-ot belélegez, 80%-ot pedig megeszik. Mindezek 2-6 évenként elfelezõdnek benne -- ez a reakció, ti. a felesek keletkezése, szerintem a kocsmában zajlik. Elõször a kimutatott hatásokat mondtam el neki: bõrelváltozás, testsúlycsökkenés, májkárosodás, immunrendszer sérülése, reprodukációs készség csökkenése, gyomor- és nyálkahártya-károsodás. Majd a feltételezett hatásokat: rákkeltõ, magzatkárosító, genetikai károsodást okozó -- erre Tata nagyot nyelt a védõitalból. Végül persze megkönnyebbült, amikor a Docens Úr szavait idéztem neki: a dioxinok 5%-a adja ezeket a hatásokat, 95% nem. Ez az 5% pedig 17 toxikus vegyületet tartalmaz, amelyek az égetõben nem égéskor, hanem a hûlõ szakaszban keletkeznek. Ebbõl azt a következtetést vontam le, hogy ilyen kicsi számú vegyi anyag mégis mekkora problémát tud okozni! Egyetért a Szerkesztõ Úr?

Õt követte Pfeiffer Zsuzsa, fõiskolai docens asszony, aki jól megkritizálta az Országos Kukagazdasági Tervet, amiben például a fõvárosi összetétel adatokat extrapolálták vidéki városokra és falvakra (!), mivel onnan nincsenek adatok, vagyis összekeverték a szezont a fazonnal -- ahogy a Tata magyarázta. Az is elhangzott, hogy "nincsen olyan mikroorganizmus, ami ne fordulna elõ a települési szilárd hulladékban."

Szerkesztõ Úr, kérem, én a legtöbbet a gyárlátogatáson tanultam. A rákospalotai szemétégetõben Bánhidy János, fõmérnök Úrtól megtudtam, hogy 1 tonna szemétbõl 300-350 kg salak lesz, amit a dunakeszi szeméttelepre szállítanak takarórétegnek. Persze elõtte elektromos mágnessel kiszedik a vasat és a mágnesezhetõ fémeket. Nagyon rosszul ég ám a szemét, tudta ezt, szerkesztõ Úr? Ezért kell földgázt adagolni hozzá az égéshez, évente 3 millió köbmétert, aminek 2/3-át két nyári hónapban, a dinnyeszezon okozta nedvesedésbõl kifolyólag. Ezután csuda helyre mentünk, Turára, ahol (és még 3 másik szomszéd településen) 10 ezer ember nagyon szépen szelektál. Ez a regionális lerakó három funkciót tölt be: a maradék szemetet lerakják, az újrahasznosítható anyagokat szortírozzák és bálázzák, illetve hulladékudvart üzemeltetnek a nagyobb tételek számára. Itt nagyon jól éreztem magam, láttam nyílt téri, prizmás komposztálást is, ami egyáltalán nem volt büdös, sõt, bizonyította, hogy ez a legegyszerûbb és leggazdaságosabb módszer. A 6 hónap után keletkezõ, jó minõségû humuszt a helyiek nagyon olcsón (8 Ft/kg áron) megvásárolhatják. Láttunk még katonás rendben álló bálákat szín alatt: PET-bálát, amit külföldre szállítanak, textilbálát, amit mostanság nem tudnak hova eljuttatni, a többi újrahasznosítható hulladékot viszont visszaforgatják az iparba. Benke Sándor Úr elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektettek a lakossági szemléletformálásra, és megéri vállalkozásként üzemeltetni a telepet. Ezután következett Aszód, tudja, Szerkesztõ Úr, ahol a veszélyes hulladékokat ássák el a földbe. Bagyin László, telepvezetõ Úr azzal kezdte, hogy "amit itt látnak, az mind szép és jó, de a legfontosabb a hulladék keletkezésének megelõzése", amivel belopta magát a szívembe, mert azt mondja õ is, mint a Humusz.

Hulladékégetõ? Nem, kösz!

A negyedik napon ismét Bonnyai Zoltán docens Úr vette át a szót. Elmondta, hogy a hazai lerakók csurgalékvize és szivárgóvize magas oldott sótartalommal és magas szervesanyag-tartalommal rendelkezik, ráadásul savas, ezért tisztításra szorul. Ám nálunk 99%-ot kilocsolnak a földre, és csak 1%-ot tisztítanak. Példaként hozta fel Agárdot, ahol az elsõk között a hulladéklerakó mellé egy mini szennyvíztisztítót építettek. Tudja, Szerkesztõ Úr, gázok is keletkeznek egy ilyen telepen: a metán és a széndioxid, amik üvegházgázok. Ez sajnos, ritkán hasznosítható, mert a gázösszetétel nem éghetõ vagy jelentõs ingadozásokat mutat, illetve kevés fejlõdik ahhoz, hogy gazdaságos legyen (30% metántartalom alatt nem érdemes vele foglalkozni). Egyébként 1 köbméter biogáz 0,6 köbméter földgázzal egyenértékû fûtõértékû. Gázmotorban elégetve 13% veszteséggel hõ- (34%) és villamos energia (53%) állítható elõ belõle. Ilyen mûködik Szegeden, Gyõrben, Hódmezõvásárhelyen, Debrecenben (szennyvíztisztítóval együtt), és sok más helyen. Szombathelyen például a szomszédos kertészet fóliafûtésére használják. Ügyelni kell azonban a gáz kéntartalmára, amibõl a motorban vízzel elegyedve rendkívül korrozív kénsav keletkezik.