Komposztálás

Június 10-re az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) és a HuMuSz közös hálózatépítést szervezett.

A szlovén Umanotera szervezettel közösen terepgyakorlatot szerveztünk. Jónéhány telepet bejártunk azzal a céllal, hogy valódi megelőzési ötleteket és működő technológiákat tapasztalhassunk.

Az európai országok hulladékcsökkentési törekvéseit bemutató sorozatunkban ezúttal a finn főváros hulladékgazdálkodási terveiről adunk rövid helyzetjelentést. A gyakorlati vonatkozásokat illetően az eddigiekhez képest túl sok újdonságot ebben sem fogunk találni, azonban szemléletüket tekintve kiemelkedőek. Úgy tűnik, rájöttek arra, hogy ha valódi változást akarnak elérni, akkor mindenki közös és mindennapi feladatává kell tenni a hulladékmegelőzést.

Ugye emlékeztek, milyen eső volt május elsején? Nagy tervekkel kezdtük pedig a napot. A komposztprogramot alaposan előkészítettük: kérdőívek a komposztálási szokásokról, szórólapok a komposztálásról kinyomtatva, bemutató komposztládák odaszállítva, bemutató összeállítva. Aztán délután ötig csak esett és esett.

Amerika csodás mintájára épülõ-szépülõ fogyasztói társadalmunk minden átlagosnak mondható (tehát nem minimálbéres, nem vénából spóroló kisnyugdíjas, nem sokgyerekes és nem környezettudatosan gondolkodó zöld) háztartásában napról napra õrületes mennyiségû holmi válik hulladékká vagy -- esetleg "csak" - feleslegessé.

Az ELTE TFK Földrajz tanszéke és a Portoi Egyetem Földrajz tanszéke közös kutatási programjának keretében 2000. májusában 2 hétig végeztünk tájföldrajzi vizsgálatokat Portugália második legnagyobb városa, Porto térségében. Látogatásom során a hulladékprobléma sem kerülte el a figyelmemet.

Egy 40 európai várost érintő felmérés eredményeként az látszik kirajzolódni, hogy Nyugat-Európa városaiban a háztartási hulladék 26%-át (kb. 108 kg/fő/év) sikerül a szelektív gyűjtéssel megmenteni a lerakástól illetve az égetéstől.

Az európai hulladékgazdálkodás kutatása nem könnyű feladat. A legnagyobb gondot a statisztikai adatok feldolgozása jelenti. Ez csak részben magyarázható a tagországok adatsoraiban tapasztalható hiányosságokkal (Európa hulladékgazdálkodási térképén Olaszország például egyelőre fehér foltnak tekinthető), a nem egységesen alkalmazott definíciókkal, de mindemellett annak is köszönhető, hogy az EU-ban sem létezik egységes nyilvántartási rendszer

Magyarország kiábrándító képet mutat, amerre nézünk, mindenhol illegális szemétlerakókat látunk. Szégyenletes, hogy milyen mostohán bánunk természetes környezetünkkel, a magyar tájjal, az erdőkkel, az élővizekkel!