Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig... bár meg kell hagyni, ezt a szépséget időről időre sűrűn gomolygó füstfelhő homályosítja el. A langyos szeptemberi-októberi napokon újra és újra megjelenik az évszakra oly jellemző bűzös mumus, a Lelkes Kerti Avarégetés.
"A tizenkét lakásos társasházban (...)... szokássá vált, hogy akinek valamiből többlete volt, kitette a folyosóra, és akinek szüksége volt rá, elvitte. Bár majdnem mindenki kertészdiplomával rendelkezett, nemcsak termékek, tárgyak, de tapasztalatok cseréje is teret kapott." A Szabad Föld komposztálásról szóló cikke, mely a diófalevél komposztálásának kérdését is érinti.
Igazságtalanságok a díjban
Környezetvédő szervezetként nem lehet más érdekünk, mint a magas színvonalú közszolgáltatás, és viszonylag pontos képünk van arról, hogy ez mibe kerül. Azt is látjuk, hogy a közszolgáltatási díjak messze elmaradnak az európai árszinttől, és a közeljövőben komoly emelések várhatóak. Ha a díjban az alábbiakban röviden említett (és további elemzésre szoruló) igazságtalanságok és aránytalanságok megmaradnak, komoly fogyasztóvédelmi és szociális feszültségek várhatók. Ennek szeretnénk elébe menni és kezdeményezzük a díjak kivetésének módját - az érintettek által lefolytatott társadalmi vita után - úgy megváltoztatni, hogy minden társadalmi szereplő számára elfogadható legyen, és a környezet érdeke se sérüljön. A jelenlegi rendszer senkinek nem jó!
A természeti erőforrások a gazdasági tevékenységek alapját képezik. Ezért az azokkal való megfelelő és hatékony gazdálkodás kulcskérdése a fenntartható fejlődésnek - és része számos ágazatpolitikai kérdésnek, amelyekkel a kormányok egyre többször szembe kerülnek. Dr. Pomázi István (KvVM) írása.
A XVI. kerület helyi programja nagyszerű példája az önkormányzat, egy civil partner - esetünkben az Öko-Fórum Alapítvány - és a lakosság összefogásának. Az olajozottan működő rendszer a "zöld javakat" menti ki a háztartási hulladékok közül, hogy házi komposztálással hasznosítsa azokat.
Ezután másként lesz, akárki meglátja.
A hulladékforradalomnak vége, de most jönnek a reformok.
Nemrég a szlovákiai Kassán jártunk, ahol meglátogattuk a Priatelia Zeme (Föld Barátai) civil szervezetet. Egyeztettünk a Miskolcon és Kassán zajló hulladékos civil programokról, illetve az együttműködés lehetőségeiről. Tanulságos volt a találkozó, hiszen kicsit beleláthattunk egy Szlovákiában működő zöld szervezet mindennapjaiba, illetve képet kaphattunk egy más környezetben zajló munka eredményeiről is. Demeter Zoltán (Zöld Akció) riportja.
Mikor a komposztálás szóba kerül, mindig komoly szakmai utasítások közé csomagolják a gyakorlati tevékenységet. Leírják, mit lehet és mit nem a komposztálóra tenni, hogyan, hányszor kell forgatni, mire kell vigyázni és mit kell feltétlenül megcsinálni. A szánkba rágják, hogy mennyi az optimális foszfor-nitrogén arány, nedvességtartalom és így tovább...
Annyit beszélnek róla, hogy az ember fia a végére már teljesen elbizonytalanodik a komposztálással kapcsolatban. De mi történik, ha az apjára, nagyapjára hallgat és előveszi józanabbik eszét?
Hogy minél többen kedvet kapjanak rá, hogy saját környezetükben segítsék a komposztálás elterjesztését, leírom, mi hogyan csináljuk. Ez egyfajta lehetőség, de biztosan vannak általánosan használható elemei.
Nehogy már a nyúl vigye a puskát! Mi az, hogy a természet a saját feje után működik, mikor mi sokkal jobban, „tudományosan” csináljuk —szól a hivatalos álláspont. Néhány éve, az uniós csatlakozás közeledtével került igazán szóba, hogy milyen jó lenne, ha nem vetnénk a kommunális hulladékba a kertben, a konyhában keletkező szerveshulladékokat. Már maga a név is korrekcióra szorul.