Komposztálás

Az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület szeptember 16-23. között idén második alkalommal rendezte meg környezetvédelmi akcióhetét, amely a tavalyihoz hasonló utcai felvilágosító kampányt jelentett városunkban. Idén - bővítve a programhetet - felajánlottuk környezetvédelmi elõadásainkat oktatási intézmények részére ózonvédelem, hulladék és komposztálás témakörökben. Esztergom hét általános iskoláját kerestük meg levelünkkel, elsősorban a felső tagozatos korosztályt megcélozva. Három iskola jelentkezett a programra, amelyekben összesen tíz osztály számára tartottunk előadásokat.

Mintegy fél éve lakom a "nagy magyar pusztaságon". Kiskunhalas lett a lakhelyem, s a pesti forgatagból kifejezetten nyugalmas helyre érkeztünk a családommal. Biológia tanár lévén, igyekszem nyitott szemmel járni, így máris sok mindent sikerült felderítenem környezetvédelmi szempontból is.

Az Öko-fórum Alapítvány és a svájci OeHH által közösen szervezett, igencsak emlékezetesre sikeredett tanulmányút során, az irigylésre méltó komposztálási rendszereken túl (lásd KukaBúvár 2004. õsz), láttunk azért mást is Svájcban. A helyi hulladékgazdálkodás jellegzetességeit többek közt hulladékégetõben, hulladékudvarban, utcai gyûjtõpontoknál, civil környezetvédõ szervezetnél, boltokban és szelektív gyûjtési programban részt vevõ háztartásoknál tett látogatások során térképezhettük fel.

Lapunk idei elsõ számában írtam arról, hogy milyen erõfeszítéseket tesz egy átlagos hollandiai város, Wageningen a hulladék-megelõzés terén, s hogyan épül fel a szelektív gyûjtés rendszere. Lássuk, hová is kerülnek a fegyelmezetten elkülönített és a hulladékudvarba szállított, jobb sorsra érdemes erõforrások, nyersanyagok!

Alkalmam volt közvetve és személyesen is megismerni jónéhány átlagosnak mondható háztartást New York államban. A tapasztaltakat az alábbi néhány sorban szeretném megosztani a KukaBúvár olvasóival. Az egyszerûség -- és a szûk terjedelem miatt -- a témához társítható kulcsszavak köré csoportosítom az érdekességeket, a teljesség igénye nélkül. Elnézést kérek elõre is, hogy inkább a negatívumokat sorolom, mint az elvétve talált követendõ példákat, de a hazai életszínvonal növekedésével (?) jó lenne elkerülni azokat a hibákat, amilyenekben a legnagyobb fogyasztói társadalom polgárai élnek. Szerencsére a háztartások terén mi sokkal jobban állunk, ami persze nem annyira a környezettudatosságunkból fakad, inkább a szerényebb anyagi lehetõségeinkbõl.

Az ember alapvetõen úgy kerül Dániába, hogy odaszületik. Ezenkívül leginkább bevándorol, mert tudja, hogy itt a mássággal szembeni ultratoleráns bánásmódban részesül. Az egyszerû kelet-európai pedig szövetkezik a helyi zöld erõvel, és szakmai útra ruccan ki, tanulni a nyugati jólétbe erõsen gyökeret eresztett környezetvédõ szemlélet gyakorlati példáiból. A gasztronómiát tekintve azonban ne legyenek illúzióink, a dánok nemzeti étele: a vajas kenyér.

Farkasréten hagyományos Katalin bált rendeztek. Minthogy a plébánia fiataljaira volt bízva a szervezés, így nekünk is volt némi lehetõségünk környezeti szempontból beleszólni egyes dolgokba.