Tudatosan élni nem kerül többe

Évek óta magának főzi a mosószert, a szappant, és saját krémeket kever, sőt mindezt már oktatja is. Földi Barbara fürdőszobája egészen más, mint amihez a legtöbbünk hozzá van szokva. Üvegcsék a tükör előtt, mind gondosan felcímkézve: arclemosó, krém, dezodor. Citrommal és ecettel takarít, csak a fogkrémet veszi boltban, azt még nem tud magának készíteni. „Nem tudom, hogy mennyivel olcsóbb így, mert fogalmam sincs, mennyibe kerül egy doboz mosópor, tusfürdő vagy dezodor. Évek óta egyiket sem vettem. Annyi biztos: 3 liter mosószer 85 forintba kerül, ha magam készítem” – mondja, miközben az állatokat mutogatja kisfiának egy mesekönyvben. Dávid nemrég múlt másfél éves. Felnőttként neki már természetes lesz, hogy nem használ műanyag zacskót és nem költi a pénzt feleslegesen, sőt ha teheti, tömegközlekedéssel vagy biciklivel jár.

Barbara nem csak a műanyagot és a papírt gyűjti külön, édesanyjának még komposztálója is van. Otthon mosható pelenkát használ, az egyszer használatosból pedig csak olyat vesz, ami újrahasznosított anyagokból készül. A lakberendezés során is a minimalista stílusra törekedtek, nincs felesleges berendezési tárgy, és nagyon sok a régi, általuk átfestett bútor, ami egyedi stílust kölcsönöz a lakásnak. Kiderül: szinte mindent használtan vettek.

A fürdőhöz hasonlóan a konyha is átlátható, műanyagot nem látni, minden tartós élelmiszert üvegekben tárolnak. Jó hangulatú lakás ez, minden helyisége otthonos és kellemes, egy egészen másfajta életmódot tükröz. Példáját sokan követik, állandóan telt házasak a fenntarthatósággal foglalkozó tréningjeik is. Öko workshopjain a bevásárlást, a natúr kozmetikumok és házi tisztítószerek készítését tanítja. Itthon és külföldön is. „Sokan vannak, akik régóta szeretnének ilyen életmód szerint háztartást vezetni, de nem tudják, hogy oldható meg egy bevásárlás, milyen tisztítószereket és kozmetikumokat tudnak készíteni és hogyan kell saját textil zacskókat varrni. Nekik segítünk az alapok elsajátításában” – mondja. Barbara másik projektje, hogy kidobásra ítélt molinókból varr egyedi táskákat, pénztárcákat. A fenntarthatóság tehát nem csak életmód, hanem akár jó üzlet is lehet.

„A hulladékmentes életmód egyre népszerűbb itthon is, komoly igény van arra, hogy megismerjék azokat a módszereket, amelyekkel minimálisra csökkenthető a szemét mennyisége. Csak az utóbbi egy évben három csomagolásmentes bolt nyílt Budapesten, és szaporodnak azok a blogok, ahol a »no waste« (hulladékmentes) életmódot folytatók megosztják a tapasztalataikat, praktikáikat” – beszél a kedvező folyamatokról Urbán Csilla, a Humusz Szövetség elnöke, aki szerint az is pozitív fejlemény, hogy sok hipermarketben is megjelentek a kimérten vásárolható áruk, már csak a nejlonzacskókat kellene kiváltani valami környezetbarátabb megoldással, például saját edénnyel, textil szatyrokkal. Emellett a nagy boltok polcain is ott vannak már a mosószódák, mosódiók az erősen szennyező mosószerek alternatívájaként. Emellett sokat lendít a jó ügyön a webshopok szaporodása is – egyre több specializálódik kifejezetten a környezeti kérdésekre érzékeny vásárlók igényeire.

Szóban szelektálunk

Naponta érkeznek az aggasztóbbnál aggasztóbb hírek arról, hogyan nő a Föld átlaghőmérséklete, olvad a sarki jég, és mindennek milyen hatásai vannak a mindennapi életünkre. A világ nagyhatalmai egyelőre adósak a megnyugtató válaszokkal és a hosszú távú megoldásokkal, pedig az emberek többsége erre vár. Már csak azért is, mert nehéz elhinni, hogy az ember egyéni szinten is sokat tehet a környezetszennyezés visszaszorításáért. Pedig ebben az ügyben is igaz az unalomig ismételgetett közhely, mely szerint a sok kicsi sokra megy.

Az egyik kulcskérdés a hulladékgyűjtés – az Eurostat adatai szerint Magyarországon 385 kilogramm háztartási szemetet termelt minden ember 2017-ben. Ez alatta van az 500 kilogrammos EU-átlagnak, a két szélsőség Dánia 781, és Románia 272 kilogrammal. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ebből végül mekkora mennyiség kerül szelektív hulladékgyűjtőbe, és mennyit hasznosítanak újra. Az EU-ban átlagosan a hulladék 30 százalékát hasznosították újra, Magyarországra vonatkozóan viszont „ahány statisztika, annyiféle adat” – állítja Urbán Csilla, a „nulla hulladék” programvezetője. „Nagyjából a háztartási szemét 25 százalékát hasznosítják újra itthon, bár láttam már 34 százalékos adatot is, ezt fenntartásokkal kezelem. Viszont ha a szintén a lakosságtól és a különböző intézményektől érkező, de nem kizárólag a mindennapokban keletkező szemetet nézzük, mint például a karton és a különböző csomagolóanyagok, az újrahasznosítás aránya már csak 10 százalék” – mondja a szakértő, aki szerint ennek nem kizárólag az emberek hozzáállása az oka, hanem az, hogy az ország egy részén egyszerűen nem elérhető a szelektív hulladékgyűjtés.

Mindehhez képest kifejezetten magas aránynak tekinthető, hogy a Pulzus közvélemény-kutató Visszhang számára készült felmérésében a megkérdezettek 72 százaléka állította, hogy szelektíven gyűjti a hulladékot. Urbán Csilla szerint a lakosság körében végzett korábbi attitűdvizsgálatok azt mutatták, hogy bár az emberek 95 százaléka számára fontos a környezet védelme, csak körülbelül 50 százalék állítja, hogy szétválogatja a szemetet, a valóságban jó eséllyel ennél is kevesebben teszik ezt. Az pedig szinte minden társasház szelektív kukáinál megfigyelhető, hogy az emberek nem túl fegyelmezettek ebben a kérdésben, nem tudni, hogy tájékozatlanságból vagy tudatlanságból, de ezekbe a tárolókba dobott szemét 50-60 százaléka szennyezett vagy nem odavaló. Emellett hiába volt a 2000-es évek előtt jól kiépült rendszere például az üvegvisszaváltóknak – a lehetőséggel az emberek jelentős többsége élt is –, ma éppen az üveg-újrahasznosítás terén vannak jelentős lemaradásaink, a legtöbb helyről egyszerűen eltávolították az évekkel korábban lerakott gyűjtőkonténereket. Ennek az az oka, hogy az üvegnek nincsen piaci értéke, nincs, aki átvegye és újrahasznosítsa, bár az is tény, hogy az üveggyűjtők nem voltak a környéken élők kedvencei a hangos csörömpölés miatt. A Humusz Szövetség elnöke szerint hibás lépés volt az is, hogy a szelektív kukák házakhoz való kihelyezésével párhuzamosan megszüntették a gyűjtőszigeteket, pedig a két rendszer hatékonyan tudna párhuzamosan működni. A szelektív gyűjtő-szigetekre általában sokkal „tisztább”, rendesen kiválogatott hulladék került, ráadásul a rendszerből most jobbára kimaradó intézmények – iskolák, óvodák – számára is jó lehetőség volt a szemét elhelyezésére.

A szelektív hulladékgyűjtésnek viszont csak akkor van értelme, ha van, aki újrahasznosítja a begyűjtött szemetet. Az elmúlt évtizedben sok cég kezdett el ezzel foglalkozni, azonban a folyamat most éppen az állam beavatkozása miatt torpanhat meg. A hulladékgazdálkodás központosítása nyomán az újrafeldolgozó magáncégek egy része kiszorulhat a piacról.

Mennyit ér meg?

Az, hogy az ember mekkora terhet ró a környezetére, rengeteg további tényezőtől függ. Az egyik legjelentősebb például, hogy hogyan fűt, és mennyire jól szigetelt házban lakik. Mivel az épületek többsége nem elég korszerű, a magyar lakosság az uniós átlagnál 10 százalékkal több energiát fogyaszt négyzetméterenként. Egy háztartás évente 300 kilogrammal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe, ha a fűtést egyetlen fokkal lejjebb tekerik, és a költségek is 5-6 százalékkal csökkenhetnek. A Pulzus kérdésére a válaszadók 85 százaléka válaszolta azt, hogy hajlandó 1 fokkal hűvösebb lakásban élni télen a környezetvédelmi szempontok miatt. Negyvenhét százalék pedig azt állította, hogy azt sem tartja túl nagy áldozatnak a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében, hogy a lakása energiaigényét korszerűsítéssel csökkentse. Ez persze csak a szándékot tükrözi, a többség jó eséllyel nem engedheti meg magának, hogy ilyen típusú felújításba vágja a fejszéjét. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon komoly problémát jelent, hogy még mindig nagyon sokan fűtenek szeméttel, ami az egyik leszennyezőbb a környezetre nézve.

Az étkezési szokásainknak szintén jelentős hatása van a környezetre. A világ hústermelése több mint kétszer annyival nőtt az elmúlt 40 évben, mint a Föld népessége. Egy kilogramm marhahús előállításához átlagosan 15 500 liter vízre van szükség, az üvegházhatású gázok több mint 15 százaléka az állattartásból származik. Egyes számítások szerint, ha egy ember minden héten egyetlen nap nem fogyaszt húst, egy év alatt máris 100 kilogrammal kevesebb szén-dioxid kerül a légkörbe. Urbán Csilla szerint a húsmentes táplálkozást propagáló kampányok sok helyen komoly hatást értek el, Angliában már például olyan sokan váltottak vegán vagy vegetáriánus életmódra, hogy ehhez az iparnak is alkalmazkodnia kellett – a szarvasmarha-tenyésztést és a tejtermelést már némileg vissza kellett fogni a korábbiakhoz képest. 

Kutatásunkban az emberek 18 százaléka mondta azt, hogy majdnem minden vagy minden étkezésénél fogyaszt húst, további 23 százalék tányérjára minden nap kerül hús. Viszonylag magas azoknak az aránya (43 százalék), akik azt állítják: hetente többször fogyasztanak húst, vagyis valószínűleg vannak olyan napok, amikor nem esznek hústerméket, további 1,6 százalék mondta magát vegetáriánusnak. Ehhez képest 10 százalék mondja azt, hogy a húsmentes életmódra való átállás nem lenne túl nagy áldozat a környezeti károk csökkentésének érdekében, heti egy húsmentes napra pedig több mint 58 százalék hajlandó.

A közlekedési szokások is alapjaiban határozzák meg, hogy mennyi szén-dioxid-kibocsátás jut egy emberre. A Pulzus kutatására válaszolók 29 százaléka minden nap, 20 százaléka hetente néhányszor ül autóba. Az emberek negyede mondta azt, hogy tömegközlekedési eszközöket használ, ami jóval környezettudatosabb megoldás, további közel 6 százalék gyalogol, 4 pedig biciklizik. Összességében a megkérdezettek több mint fele válaszolta azt, hogy hajlandó lenne valamilyen módon változtatni a közlekedési szokásain a környezet érdekében. Ezt azonban jó eséllyel felülírják a mindennapok, amikor a többség végül a legkényelmesebb, leggyorsabb utat választja. Éppen ezért több ország próbálkozott az üzemagyagokra környezetvédelmi adót kivetni – ezt Franciaországban például a sárga mellényes tüntetések akadályozták meg. Kutatásokban a megkérdezettek 5 százalék mondta azt, hogy hajlandó lenne többet fizetni a benzinért, viszont nem változtatna a közlekedési szokásain. 

Svéd tömbházból erdélyi lakókocsiba

„Körülbelül két éve figyelek arra, hogy még tudatosabban éljek. Az igény erre akkor erősödött fel bennem, mikor néhány hónapot Svédországban töltöttem, ahol bár többnyire szelektíven gyűjtik a hulladékot, azért valamennyire mégis pazarló életmódot folytatnak, valószínűleg épp a jólét miatt” – meséli Márta, akit épp Stockholmban sikerült utolérni. Jelenleg kétlaki életet él ugyanis: félig Stockholmban, egy nagyvárosi tömbházban, félig pedig egy erdélyi faluban, még lakókocsiban. Emiatt izgalmas váltásokra kényszerül, és a lehetőségei is mások mindkét helyen. „Otthon Erdélyben könnyebb csomagolásmentesen vásárolni, és amit lehet, megtermelünk magunknak. Az egész háztartásban és a mindennapi életben is odafigyelünk, hogy kerüljük az egyszer használatos dolgokat. Az autót sajnos nem tudjuk kikerülni a hétköznapokban, de törekszünk arra, hogy ne ingázzunk naponta. Igyekszünk nagy kiszerelésben vásárolni a kevesebb hulladék és az ár miatt is” – meséli.

Szerinte tudatosan élni nem kerül többe, viszont lemondásokkal jár, és jobban kell szervezni a dolgokat. „Stockholmban nem tudjuk megoldani a csomagolásmentes vásárlást, de varrtam bevásárló zacskókat és zsákokat, így arra mindig odafigyelünk, hogy ezek nálunk legyenek. Az ebédet előző nap összecsomagoljuk, saját evőeszközt viszünk a munkahelyre és a háztartási kemikáliákat is organikusra cseréltük. Nem kérünk szívószálat, egyszer használatos eszközöket, tányérokat, poharakat és persze szelektíven gyűjtünk. Nem vagyok műanyagellenes, ha az sokszor használható és praktikus. Az egyszer használatos dolgokkal van a legnagyobb baj” – foglalja össze.

Márta éppen ezért már nem kér műanyag zacskót egyetlen bevásárlásnál sem, példáját pedig szerencsére egyre többen követik. „Négy éve szinte minden tejterméket a piacon vásárolok. Sokkal jobb minőségű termékeket tudok ott vásárolni, mint egy szupermarketben. Az árusok már tudják, hogy viszem a saját dobozaim, üvegeim és sosem kérek zacskót. A húsokat is saját dobozban viszem haza” – meséli Katalin, aki még az üveg edényét is viszi mindenhova, így ha valahol eszik, nem műanyag tányérra kéri az ételt.

Csakis hozott dobozba

Száraz tészta, rizs, köles, zabpehely, csoki, tea, olaj. Minden szigorúan csomagolás nélkül. A fővárosi csomagolásmentes boltban járunk, ahová a környezettudatos vásárlók már a maguk üvegeivel, vagy dobozaival érkeznek. Műanyag zacskót nem kap senki, de aki kéri, annak szívesen adnak többször használható vászonzsákot. A hely egyre népszerűbb, a bolt épp most költözött át egy nagyobb helyre, mert az előzőt kinőtték. Sok a visszajáró vásárló, de alkalmi vevők is akadnak. Még az eladók között is találkozunk olyannak, aki korábban vásárló volt, de részese akart lenni egy számára ennyire pozitív kezdeményezésnek, ezért oda ment dolgozni. A rendezett, átlátható helyiségben találkozhatunk bio- és minőségi élelmiszerekkel, natúr kozmetikai termékekkel, vászon zsebkendővel és könyvekkel, melyekben egy fenntarthatóbb és hulladékmentesebb életről írnak.

Manapság népszerű a hely, de ez nem volt mindig így. Sipos Melinda, a bolt tulajdonosa 2017-ben Piliscsabán nyitott üzletet, de ott és akkor nem sikerült megvetnie a lábát. Ő azonban megőrizte a lelkesedését és a bolttal fővárosba települtek át. „Nagyon bizonytalan időszak volt, nem volt egyszerű megtalálni a célközönséget, miközben óriásit kockáztattunk azzal, hogy újra próbálkoztunk. De nem akartam feladni, mert arra gondoltam, ha nekem nem sikerül, más is nehezebben vág majd bele. Úttörő akartam lenni, hogy a vállalkozó kedvűek lássák, ez működőképes üzlet lehet. Mára Pesten és egy Budán is van egy üzletünk. Sőt, tavaly októberben egy másik zero waste bolt is nyílt, ami nagyon jó dolog” – mondja Melinda. Kiderül az is, nem csak a fiatalok akarnak kicsit többet tenni a környezetért, sok az idősebb vásárló is.

Ő maga már évek óta a hulladékmentes háztartást vezet, biológiai lebomló tisztítószert használ és a kozmetikumai egy részét is maga keveri. Családjában csak natúr szappant használnak. De nem csak a háztartásban, a közlekedése során is ügyel arra, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyoma. Ha teheti, autó helyett vonattal jár. Arra a kérdésre, hogy mennyire igyekszik a családtagjait, barátait is ebbe az irányba terelni úgy válaszol: tudatosan nem terel senkit, a példamutatás a legjobb.

Közel 4 tonna hulladék

3,8 millió tonna háztartási hulladék keletkezett Magyarországon 2017-ben az Eurostat adatai szerint. Ebből mintegy 1,8 millió tonnát helyeztek hulladéklerakóba, nagyjából 309 ezer tonnát komposztáltak, hozzávetőlegesen 7 ezer tonnát égettek el, 608 ezer tonnát használtak fel energiatermelésre, és 1 millió tonnát hasznosítottak egyéb formában.

Környezetvédelem: a kismamáknak és a nőknek fontosabb

Bármely napi szokásról is legyen szó, az emberek nehezen változtatnak, pedig rajtuk is rengeteg múlik. „A környezeti kérdésekre a kismamák reagálnak a legérzékenyebben, a családok általában akkor kezdenek ilyen szempontból tudatosabban élni, amikor gyerekük születik. Elkezdi őket foglalkoztatni, hogy milyen világban kell majd felnőnie a gyereküknek. Nem véletlen, hogy a környezetvédelem iránt legintenzívebben éppen a 25-45 éves nők érdeklődnek” – mondja Urbán Csilla, és ez azért is jó, mert vélhetően ők vannak a legjelentősebb hatással arra, hogy hogyan működik a háztartásuk. Ugyanakkor az is látszik, hogy a környezetvédelmi mozgalom több mint fél évszázaddal ezelőtti indulása óta még nem sikerült olyan átütő erejű változást elérni, ami megállította volna a bolygón zajló negatív folyamatokat.

Forrás: nepszava.hu

Szerző: F. Szabó Kata Kuslits Szonja