Nem szabad lehúzni a gyógyszereket
A mikroműanyagok és a gyógyszermaradványok bejutnak a természetes vizeinkbe, veszélyeztetve a vízi ökológiai rendszer egyensúlyát. Záray Gyula professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos tanácsadója a ZIP Magazinnak elmondta, hogy az egyik legégetőbb kérdés az antibiotikumokra rezisztens baktériumok megjelenése. Új antibiotikum-családok kifejlesztésére van szükség, ha nem szeretnénk, hogy az olyan, már visszaszorított betegségek, mint a tuberkulózis, újra megjelenjenek.
- Sokat lehet olvasni arról, hogy megnőtt természetes vizeinkben a mikroműanyagok koncentrációja.
- Az ún. elsődleges mikroműanyagok - amelyek 10-500 mikrométer nagyságúak - különböző testápolási és kozmetikai szerekben, például tusfürdőben, folyékony szappanban, fogkrémben vannak jelen, és használat után a szennyvízbe jutnak. Másik jelentős mikroműanyag forrást a műszál töredékek alkotnak, amelyek mosás során keletkeznek és szintén a szennyvízbe jutnak. Bár a mikroműanyagoknak 80-90 százaléka a szennyvíziszapban landol, a tisztított szennyvízzel még jelentős mennyiség jut a befogadó víztestekbe, így a Dunába is.
- Miért veszélyes ez?
- A szűrőtáplálkozást folytató élőlények, például a kagylók, a halak, – Magyarországon tipikus példa erre a busa – szervezetébe jutva a tápcsatornában gyulladást okozhatnak. Humánbiológiai szempontból a mikroműanyagok hatása még feltáratlan, de érdekességképpen megemlítendő, hogy egy tavaly rendezett nemzetközi konferencián a résztvevőktől székletmintát vettek: függetlenül attól, hogy a szakemberek honnan érkeztek, valamennyiük mintájában PET és polipropilén részecskéket azonosítottak.
- Okozhatnak gyulladásos betegségeket az emberekben is?
- Az emésztőrendszerünkbe jutott mikroműanyagok nem oldódnak fel, és a széklettel távoznak az emberi szervezetből. Ugyanakkor lassan áramló rendszerben - például a bélcsatornában is - megtelepedhetnek. A kérdés az, hogy az emberi szervezetben is okozhatnak-e gyulladást, ahogy erre vízi élőlényekkel végzett kísérletek eredményei utalnak. Ismereteink szerint humánbiológiai szempontból ezt még nem lehet kijelenteni.
- A műanyag kiválóan szállítja a toxikus anyagokat.
- A műanyagszemcsék felületén a vízben kialakult biofilm kiváló adszorpciós tulajdonságokkal rendelkezik, és jó hatásfokkal dúsítja a nehézfém és gyógyszermaradvány szennyezőket. Ezért hangsúlyozandó, hogy a makroműanyagok, melyek elsődlegesen az óceánokat terhelik, nagy mennyiségű adszorbeált toxikus anyagot képesek a nagyméretű tengeri élőlények szervezetébe juttatni.
- A gyógyszermaradványok hogyan kerülnek a vízbe?
- A szervezetünkből széklettel vagy vizelettel távozó gyógyszermaradványok a mikroműanyagokhoz hasonlóan a szennyvizekbe kerülnek. A gyógyszermolekulák, miután szervezetünkben kifejtik hatásukat, változatlan kémiai összetétellel, vagy metabolit formájában ürülnek ki. Nyilván a veszélyességi faktor nagyban attól is függ, hogy milyen gyógyszerekről beszélünk, és hogy a szennyvíztisztító-rendszer mennyire hatékony az adott hatóanyag lebontása szempontjából. Szerencsére a gyógyszermaradványok koncentrációja a szennyvizekben mikrogram/liter nagyságrendű, ami a befogadó vízhozamától függően tovább hígul. Ugyanakkor óvatosságra intenék mindenkit, hiszen nem tudni, hogy a különböző, kis koncentrációban jelenlévő hatóanyagok milyen hatást válthatnak ki hosszabb időtávlatban a felszíni vizeink biológiai alkotóira.
- Az ivóvízbe nem jutnak be a gyógyszermaradványok?
- Az egyetemen (az Eötvös Loránd Tudományegyetemen - a szerk.), ahol tanítok, mindig fel szoktam hívni a hallgatók figyelmét arra, hogy nyíltan kell beszélni a tényekről. Nem akarok pánikot kelteni, de meg kell mondanom, hogy gyógyszermaradványok a partiszűrésű technológiával előállított ivóvízben is kimutathatók. Fontos azonban kiemelni, hogy a mai tudásunk szerint a gyógyszer-hatóanyagok a nanogramm/liter koncentrációnál nem okoznak egészségügyi problémákat, bár itt is figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egyelőre nem tudjuk igazolni a többféle, egyidejűleg jelenlévő szennyező hosszú távú hatását.
- Mit tudunk tenni az ellen, hogy kevesebb gyógyszer jusson a lefolyóba?
- Sok múlik rajtunk is, az biztos. A lejárt szavatosságú készítményeket nem szabad lehúzni a vécén! Környezettudatos eljárás a lejárt szavatosságú vagy fel nem használt gyógyszereknek a patikában történő leadása. A The Guardian a közelmúltban közölt egy cikket, amely szerint a Duna a legszennyezettebb folyó Európában. Ez nagymértékben függ attól is, hogy a folyó mely pontjain vettek vízmintát a kutatók. Egy ilyen jellegű kijelentést csak több hónapon keresztül és a folyó több pontján – például szennyvíztisztítótól vagy mellékfolyók torkolatától való távolság – vett vízminták vizsgálata alapján lehetne csak tenni. Ez a cikk felháborító túlkapás, amely ellen minden fórumon tiltakozni kell!
- A túlzott antibiotikum használat eredményeképpen az olyan visszaszorított betegségek, mint a tuberkulózis, újra felüthetik a fejüket. Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
- Az emberiség a 40-es évek óta használja az antibiotikumokat, viszont az elmúlt 70 évben ezek a gyógyszerek nem változtak. A baktériumok ezzel egyidőben fejlődtek, ellenállóvá váltak. Ez egy normális evolúciós folyamat. Ezért új hatásmechanizmuson alapuló antibiotikum-családokat kell kifejleszteni.
- Végezetül, jelenleg több államtitkárság is működik szétszórva a minisztériumok alatt, amelyek valahol kapcsolódnak a vízügyhöz. Mit okoz ez a széttagoltság?
- Nem tartom szerencsésnek a jelenlegi helyzetet. Nagyon jó lenne, ha egy egységes koncepción alapuló hatósági – és a vízügyi kutatásokat magában foglaló – rendszer állna fel. A jelenlegi rendszer nem elég hatékony, sem szervezettségi, sem információáramlási, sem EU-pályázati koordinációs szempontból. Nosztalgiával gondolok vissza arra, amikor még volt egy Vízügyi Kutató Intézet (VITUKI) és Környezetvédelmi Minisztérium. A döntéshozóknak át kellene gondolniuk hogyan lehetne az európai kihívásoknak jobban megfelelni, és a szükséges változtatásokat ennek tükrében megvalósítani.
Forrás: zipmagazin.hu
Szerző: Béres Máté
