Most akkor jók a műfüves focipályák, vagy sem?
A Queens Park Rangers volt az első angol profi klub, amely 1981-ben, szintetikus pályát épített a Loftus Road-on. Az új pálya beton alappal készült, a tetején nejlonszőnyeg-szerű szövetréteggel és homokkal. Remekül pattogott rajta a labda, az időjárásálló felület pedig bírta a terhelést – csak éppen a játékosok sérüléseket és horzsolásokat szenvedtek tőle. A QPR pályáját később elbontották, miután az Angol Labdarúgó Szövetség 1988-ban betiltotta a műanyag pályákat a sérülések és a nem megfelelő játszhatóság miatt.
Ma már igen sok élvonalbeli futballpálya hibrid: lényegében szintetikus szőnyeg, amelyen keresztül valódi fű nő – szemlézi a focipályákat a BBC cikke. Ez a felület olyan, mint a természetes fű, a labda egyenletesen pattog rajta, puhább, és minden évben friss fűvel lehet újratelepíteni. Emellett ezek a pályák strapabíróak is, sokkal jobb a vízelvezetésük, és gyorsan regenerálódnak, így a futballon kívül másra is használhatók, gyakori, hogy a nyári hónapokban zenei helyszínekké alakítják át a focistadionok küzdőterét.
Összességében az élvonalbeli pályák játékfelületének mindössze 3-5 százaléka szintetikus. Fontos, hogy nem használnak gumimorzsát, vagyis apró, szennyező részecskéket, amelyek az élő vizekbe is bekerülhetnek. De ezeknek a hibrid pályáknak a telepítése sokba kerül, és csak a legjobban kereső profi csapatok számára megfizethető.
A hétköznapi közösségi pályák esetében vajon van-e mód arra, hogy nyűhető és egyben megfizethető felületeket készítsünk anélkül, hogy visszatérnénk a '80-as és '90-es évek térdszurkálóihoz? – teszi fel a kérdést a BBC.
A modern, harmadik generációs műfüves pályákat sok helyről ismerjük: ezeket ütéscsillapító gumiból készült alapréteggel építik, amelyet 4-6,5 cm hosszú polipropilén vagy polietilén szálakból álló szőnyeg borít. Ezt egy homokréteggel, majd egy apró, gumimorzsának, vagy őrleménynek nevezett, gumigolyókból álló „töltőréteggel" vonják be. Ez a gumimorzsa az EU-ban jellemzően újrahasznosított autógumikból készül.
Bárki, aki játszott már ilyen pályán, tudja, hogy ezek a kis gumigolyók milyen messzire képesek eljutni: ott vannak a cipő futófelületének réseiben, a zokni és a talp között, a tornazsák rejtett zugaiban, gyakorlatilag széthordjuk őket. Egy szabványos, 106 méter x 71 méteres nagypályát 120 tonna gumimorzsával borítanak be. Egy teljes méretű pályáról évente 1,5-5 tonna gumimorzsa kerülhet a környezetbe. Az Európában lévő, összesen 51 ezer különböző méretű szintetikus pályát tekintve, becslések szerint valahol 18-72 ezer tonna mennyiségű gumi szóródhat szét – részletezi a BBC.
Az Európai Bizottság 2023-ban bejelentette, hogy korlátozza a hozzáadott mikroműanyagok, köztük a 3G pályákhoz használt gumimorzsa értékesítését. 2031 októberétől az uniós országok nem vásárolhatnak új gumiőrleményt. Ez nem jelenti a 3G-s pályák betiltását, de sokkal nehezebbé teszi a mikroműanyaggal történő karbantartásukat. Tehát új, gumimorzsa nélküli szintetikus pályákra lesz szükség, és most több helyen olyan szerves alternatívákat vizsgálnak, mint a parafa, a kókuszdióhéj, vagy a kéreg.
Az egyik kísérleti projekt keretében a holland Schagen United, egy amatőr futballklub olyan pályát tesztelt, amely a műfüvet és a parafa-granulátumból és olajbogyómagból készült töltőanyagot kombinálja, és a játékosok pozitívan reagáltak rá. Az olajbogyómagot a stabilitás érdekében adták hozzá, míg a parafa természetes rugalmassága a játékosok biztonsága szempontjából fontos.
A parafamorzsa előállításához a parafa kérgét granulátummá alakítják, amely folyamat nem pusztítja el a parafát. A parafa használata az éghajlat szempontjából is előnyös: a fákat nem vágják ki, és szén-dioxid-tároló képességük életük során folyamatosan növekszik.
Létező probléma a gumi 3G-pályákkal, hogy túl forróvá válhatnak, és a játékosoknak sérüléseket okozhatnak. A felület hőmérséklete a műfű esetében magasabb, mint a természetes fűnél. A forró szintetikus gyep károsíthatja a játékosok egészségét, és közösségi sportpályákon használva, gyerekek számára veszélyes lehet. A parafával nincs ilyen probléma, azonban nem biztos, hogy minden pályára megfelelő. Nem szív fel annyi hőt, melegebb éghajlaton jobb és tartósabb, de nedvesebb éghajlaton gyorsabban lebomlik, és gyakrabban kell cserélni. Használtak már olyan hulladékanyagokat is, mint a kókuszhéj, de a teljesítménye nem az igazi, mert a rugalmassága rosszabb, mint a parafa vagy a gumi esetében.
Mit lehet tehát tenni a már meglévő közösségi, szintetikus pályákkal? Egyrészt meg kellene akadályozni, hogy a gumimorzsa szétterjedjen és szennyezze a környezetet. Másrészt felmerülhet, hogy ismét természetes füvessé alakítsák őket – még ha az drágább és csúszósabb is.
Cikk és kép forrása: qubit.hu
