Kell nekünk a bioüzemanyag?
Már nem szeretnek annyira kukoricából gyártott etanolt, azaz E85-öt tankolni Magyarországon az autósok, mert ugyanannyi rajta a jövedéki adó, mint a benzinen. Mi károsítja kevésbé a környezetet, az etanol vagy a biodízel? A bioüzemanyagokat sok támadás éri – vajon jogosak a vádak? Az Origo cikke erre keresi a választ.
Európában a közlekedés 94%-a kőolajtól függ, amelynek 84%-át importálják. Az Európai Unió közlekedési energiaszámlája napi egymilliárd euró, azaz nagyjából 300 milliárd forint. Mindez környezetvédelmi és biztonságpolitikai okokból is hátrányos, így az EU célul tűzte ki az import csökkentését. Az egyik lehetséges megoldás, ha európai termelésű bioüzemanyagokat kevernek a benzinhez, dízelhez.
A bioüzemanyagokat elsősorban a klímaváltozást okozó üvegházgázok kibocsátásának csökkentése céljából fejlesztették ki. Növényi vagy állati biomasszából állítják elő, lehet cseppfolyós vagy gáznemű. A bioetanolt a motorbenzinbe keverik az olajtársaságok, míg a biodízelt a gázolajba. A kis arányú bekeverés nincs hatással az autók működésére, tehát a gépkocsikat változtatás nélkül lehet használni. Biodízelt Magyarországon egy nagy, évi 150 ezer tonnát előállító üzemben gyártanak repceolajból, de más országokkal ellentétben tiszta biodízelt, úgynevezett B100-at nem tankolhatunk itthon.
Hazánkban két bioetanol üzem működik: a Pannónia Ethanol dunaföldvári gyára és a Hungrana szabadegyházi üzeme. A Pannónia Ethanol a bioetanolt Magyarországon, nagyrészt az üzem 100 kilométeres körzetében megtermelt kukoricából állítja elő, és csak a kukoricaszemeket használják fel. Az etanol mellett termelt kukoricatörköly értékes állati takarmány, nagyon szeretik az állatok, magas az ásványianyag- és vitamintartalma, emiatt szokták a takarmányhoz keverni.
Ma szinte az összes bioüzemanyagot élelmiszernövényekből, búzából, szójából, olajpálmából, repcéből és kukoricából állítják elő a gazdag országokban, miközben a szegény államokban 800 milliós tömeg éhezik – az alapvető ellentmondást a Magyar Ásványolaj Szövetség is elismeri. Emiatt a legtöbb környezetvédő kritikusan viszonyul a bioüzemanyagokhoz. Erre reflektál dr. Szabó Zoltán környezet-gazdaságtani tanácsadó egyik tanulmányában: „A világ gyakorlatilag a következő hármas kihívás előtt áll: először is egy egyre népesebb és egyre gazdagodó társadalom növekvő közlekedési energiaszükségletét kell kielégíteni, mindezt környezetileg fenntartható és éghajlatbarát módon, végül biztosítani kell, hogy az élelmiszer-ellátás ne kerüljön veszélybe a fejlődő országokban”. Szabó szerint „a bioetanolgyárakban feldolgozott kukorica energiatartalma nem hull ki az élelmiszerláncból, hiszen állati takarmány formájában visszakerül a folyamatba. A bioetanol-gyártás csupán a kukorica keményítőtartalmát vonja ki.” A cukrot leszámítva minden visszakerül a takarmányláncba, sőt a fehérjetartalom jelentősen megnő a folyamat végére.
A zöldek közleménye szerint az EU jelenlegi bioüzemanyag-célkitűzései nélkül egyes élelmiszerek, mint például a növényolajok ára a jelenleginél 50%-kal alacsonyabb lenne Európában. „A célkitűzések szerepet játszanak az éhezés, az ún. földkizsákmányolás (land grab) és az éghajlatváltozás fokozódásában, miközben a kormányoknak és az adófizetőknek minden évben sok milliárd forintba kerülnek, és egyre magasabbra növelik az élelmiszerek fogyasztói árát” – mondja Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője. Szabó Zoltán ezzel szemben a bioüzemanyagok és az élelmiszerárak kapcsolatának eddigi legátfogóbb tudományos szakirodalmi feldolgozására hivatkozik, cáfolva az előbbi állítást.
A szakmai álláspontok abban is ütköznek, hogy hosszú távon egyáltalán érdemes-e bioüzemanyagokkal foglalkozni. A Magyar Ásványolaj Szövetség állítása szerint a bioetanol energiatartalma (fűtőértéke) csak a benzin 70%-a, energiamérlege pedig negatív – azaz előállítása több energiát igényel, mint amennyit az égéssel lead. Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatója szerint „jóformán annyi az energiabevitel, amennyi a kivétel”. Szabó Zoltán szerint viszont az a lényeg, hogy életciklusát számolva a kukoricaalapú bioetanol 55%-kal kevesebb üvegházgázt bocsát ki, mint a benzin.
A környezet-gazdaságtani tanácsadó szerint nincs értelme általánosságban a bioüzemanyagok környezeti hatásairól beszélni, mivel nagy különbségek vannak az egyes típusok között. Olyan ez, mint az eper és a dinnye – mindkettőt „gyümölcs”-nek hívjuk, de mégis jelentősen különböznek egymástól. A szakértő konkrétan a bioetanollal kapcsolatban végzett számításokat, és eredményei szerint az üzemben gyártott bioetanol életciklusa során a benzinhez képest nagyjából feleannyi üvegházgáz kerül a légkörbe. Nem sok olyan közlekedéspolitikai eszköz van, amely révén a felére lehetne csökkenteni az éghajlatváltozás veszélyét – zárta vizsgálatát az elemző.
Folyamatban van viszont az ún. második generációs bioüzemanyagok fejlesztése. A biodízelnél ez azt jelentené, hogy a nyersanyag korlátlanul felhasználható hulladékokból (pl. használt sütőolajból) áll, és tetszőlegesen keverhető gázolajjal. „A jövő szempontjából nagy kérdés, hogy meg tudják-e valósítani az etanol cellulózból történő előállítását. Ilyen elven működő, ipari méretű üzem jelenleg még nincs sehol a világon” – írja a Magyar Ásványolaj Szövetség. A cellulóz azért lenne előnyös mint alapanyag, mert nagy mennyiségben keletkezik mezőgazdasági melléktermékként.
Forrás: www.origo.hu
