Komoly állami ösztönzőkre lenne szükség a körforgásos gazdaság elterjesztéséhez

A körforgásos gazdaság lényege, hogy a termékek életciklusa minél hosszabb legyen, ezáltal lehetővé téve a lehető legkevesebb anyag- és energiaráfordítást, így csökkentve azok karbonlábnyomát. Ezt a termékek anyagának újrahasznosításával, illetve a gyártás során eleve újrahasznosított anyagok használatával lehet elérni, ahelyett, hogy megsemmisítenék vagy hulladéklerakóba helyeznék azokat.

Ez a megközelítés illeszkedik az Európai Unió a klímasemlegességi vállalásaiba, amelynek része a fenntarthatósági, úgynevezett CSRD-direktíva is (Corporate Sustainability Reporting Directive), valamint egy taxonómiai rendelet is, amely a vállalatokat környezeti szempontból való fenntartható működésük alapján vizsgálja.

A vállalatok jelentéstételi kötelezettségének lényege, hogy adatokat szolgáltassanak a lineáris gazdaság és az üzleti modellek átalakításához, hiszen a döntéseket adatok alapján hozzák meg, így szükséges a kiindulási és a célértékek meghatározása – mondta Takács Ivett, a BCSDH projektmenedzsere.

Jelenleg az EU által előírt kötelező keretrendszereken kívül több tucat önkéntes program létezik, amelyek általában valamilyen eszközt kínálnak a nagyvállalatok számára egyre több szektorban, a WBCSD (a magyar BCSDH anyaszervezete) is kifejlesztette a saját szoftverét Circular Transition Indicators néven.

Elköteleződésből kevesen kezdik el

Körforgásos indikátorok megjelenése az EU Taxonómiában és az ESRS szabványrendszerben címmel Stancsics Nóra, az IFUA Horváth&Partners vezető tanácsadója tartott előadást, amelyben arról beszélt, hogy a BCSDH tagvállalatainak életében hogyan jelennek meg a körforgásos gazdaság alapelvei.

Eszerint a hat fő környezeti ESG-indikátor között a szennyezés csökkentése után a körforgásosság és a klímaváltozás témakörében számítanak a legérettebbeknek a tagvállalatok. Ez azt jelenti, hogy a cégek önértékelése alapján jellemzően megtörtént a körforgásos gazdaság rendszerszintű integrációja a működésbe, és a fejlett gyakorlatok kialakítása felé haladnak. Ennek oka a szakértő szerint, hogy a vállalatok főleg ezeket a témaköröket érzik könnyebben megfoghatónak, és ezekben tudnak valós célokat és cselekvést definiálni.

A szektorok közül a feldolgozóipar, a gyártás és az élelmiszeripar rendelkezik a legmagasabb érettséggel a körforgásos gazdaságról szólva, míg a szolgáltatóipar szereplői az alapvető megfelelésnél, a minimális követelmények teljesítésénél tartanak.

„A kormánynak óriási szerepe van, hogy olyan ösztönzőket vezessen be, ami ezt az átállást támogatja, mert üzleti érdekből, vagy elköteleződésből egyelőre láthatóan kevésbé kezdik el a komplex technológiaváltást a vállalatok”

– tette hozzá Bodnár Viktória, az IFUA Horváth&Partners ügyvezetője.

Az EU elvárása, hogy egy hiteles szabványt teremtsen meg a taxonómiával és a CSRD-val, ami lehetővé teszi a pénzintézetek számára, hogy megfelelő mennyiségű információ alapján a tőkét a körforgásosság alapelveinek megfelelő irányokba tereljék.

Az EU taxonómia lényegében a fenntartható tevékenységek rendszertana, és főként a legnagyobb hulladéktermelő tevékenységekre és az átállást támogató tevékenységekre fókuszál. Elvárja azt is, hogy a hat fő környezeti indikátorból egy esetében lényegesen járuljon hozzá a vállalat a helyzet javulásához, a másik öt esetében pedig a „ne okozz kárt” elvet írja elő, azaz nem lehet negatív a működés okozta hatás.

Ez utóbbi Stancsics Nóra szerint egy könnyen megugorható akadály, de az látszik, hogy a lényeges pozitív hozzájárulást már jóval nehezebben érik el a cégek.

Ha egy vállalatnál a körforgásos gazdaság hatásában vagy pénzügyileg jelentős téma egy vállalatnál, akkor erről jelentést kell készíteni az Európai Fenntarthatósági Jelentéstételi Szabvány (ESRS) alapján. Ez részben kvalitatív témákra fókuszál (politikák, cselekvési tervek, befektetések a körforgásosság elérése érdekében), másrészt pedig adatalapú indikátorokat is magába foglal. Ilyenek például az erőforrások ki- és beáramlása, a hulladékmenedzsment, a vállalat körforgásos teljesítménye és annak pénzügyi hatásai.

Emellett a vállalatoknak jelentenie kell azokat az eljárásokat, amelyeket az értékláncában megjelenő, és a körforgásos gazdasághoz kapcsolódó kockázatok és hatások azonosításához és kezeléséhez használ.

Ezen kvantitatív indikátorok mérése problémás sok vállalat számára: például, hogy a működés során milyen anyagok, mekkora tömegben jelennek meg a vállalatnál, illetve ezeknek az anyagoknak mekkora része újrahasznosított (volumenben és arányaiban is). A hulladékgazdálkodásnál a hulladék mennyisége a fontos, és hogy mi történik vele (szintén százalékos arányban). Ez az anyagok számossága és eltérő tulajdonságai miatt nagyon nehéz feladat – mondta a szakértő.

Cikk forrása: hvg.hu