Ha lehull a műanyag lepel: a legtöbb műanyag nem újrahasznosítható

Kína 2018-ban bezárta kapuit az országba érkező több millió tonnányi műanyag szemét előtt, ezzel együtt persze az ezzel együtt járó mérgező szennyezőanyagok előtt is, amelyek a talajt, a levegőt és a talajvizet károsítják. Minden műanyag tartalmaz mérgező adalékanyagokat, ezek legtöbbje az emberi egészségre is káros. Kína döntésének hatására a hulladék-exportáló országok most az újrahasznosításra szánt szemetüket más, délkelet-ázsiai országokba szállítják, ahol hamarosan szintén várható a hulladékimport blokkolása.

Májusban a világ kormányai létrehozták az Egyesült Nemzetek Bázeli Egyezményét, amely lehetővé teszi a fejlődő országok számára, hogy megállíthassák a fejlettebbektől érkező hulladékszállítmányokat. Annak ellenére, hogy Egyesült Államok nem írta alá az egyezményt, megpróbálta megakadályozni annak megszületését. A próbálkozás kudarcot vallott, így a 184 részes kormány létrehozta a rendeletet, amely előírja, hogy a hulladékszállító országok deklarálják a vegyes hulladékszállítás tartalmát, valamint lehetővé teszi a fogadó országok számára, hogy megtagadják a műanyaghulladék beszállítását. 

Ugyan a nemzetközi rendelet 2020 májusáig még nem lép hatályba, már több előzetes lépést katalizált. Malajzia bezárta kikötőit a külföldről érkező hulladék előtt, valamint több ezer tonna szállítmányt küldött vissza az Egyesült Államok, Ausztrália, Korea és az egyéb beszállító államok részére. A Fülöp-szigeteki Köztársaság és Indonézia is visszaküldött több vegyeshulladék-szállítmányt Kanadába, Vietnám, Thaiföld és Indonézia pedig szigorítottak a vegyes hulladékok importálásán. Ausztrália is tett lépéseket a helyzet javítása érdekében, betiltotta a hulladékexportálást. A Bázeli Egyezmény egy nagyon fontos eszköze lehet a probléma megoldásának, azonban önmagában nem elegendő, hogy a műanyaghulladék okozta válságot megoldjuk.

Ha nem csökkentjük a műanyaggyártást, akkor továbbra is óriási mennyiségű műanyag hulladékot „kell” majd kidobnunk, ez a hulladék pedig különböző profitszerzési stratégiák - például háromszög-kereskedelem és téves címkézés – útján a fejlődő országokban történő lerakásra kerül. Példa lehet erre, ha az ellenőrző társaságokat a kereskedők és hulladék brókerek bérelik fel a konténerek tartalmának ellenőrzésére.  A vegyes hulladék szállítmányokat gyakran „újrahasznosításra váró”-ként címkézik fel, ez nem csak hamisan növeli az újrahasznosítási import mértékeit, hanem nyílt utat enged a vegyes hulladék beáramlásának is.

A nagy elszámolás - a legtöbb műanyag nem újrahasznosítható

A nagy műanyagipari cégek terjesztették el azt az elképzelést, hogy az összes műanyag csomagolás újrahasznosítható. Eddig az összes műanyag hulladék töredékét hasznosították csak újra -  9%-ot, hogy pontosak legyünk. A csomagolásokon a gyártók gyakran akkor is feltüntetik a újrahasznosíthatóság közismert emblémáját, ha az anyag valójában nem újrahasznosítható, ezzel is hozzájárulva a mítoszhoz, miszerint minden műanyag újrahasznosítható. További probléma, hogy nincs „jó módszer” a nem újrahasznosítható műanyag hulladékok ártalmatlanítására.

A műanyag hegyek rendszerint a három hely egyikén végezhetik: egy hulladéklerakókban, ahol a mérgező adalékanyagok szivároghatnak a környező talajokba és a talajvízbe; hulladékégetőkbe, amelyek mérgező vegyi anyagokat bocsátanak a levegőbe, és hatalmas mennyiségű, különösen mérgező dioxinnal terhelt hamu termelnek; vagy szabadon a környezetben, folyókban, tengerekben, óceánokban, vagy közvetlen közelünkben.

A műanyagok, amelyek hulladéklerakóban végzik, vagy amelyek az óceánban mikroműanyaggá aprózódnak, nem azért kerülnek oda, mert valaki nem válogatta őket szelektíven, hanem azért, mert nincs újrahasznosítási értékük, valóban szemetet jelentenek.

A műanyagok előállításához szükséges toxikus adalékanyagok koktélja a bomlás során bekerül a környezetbe. A vizekben a műanyagok gyorsan mikroműanyaggá töredeznek, amelyek rendkívül jól kötik meg a mérgező vegyianyagokat. A tengeri állatok elfogyasztják őket, majd a táplálékláncon felfelé haladva a toxikus mikroplasztik felhalmozódik a nagyobb állatokban – és bennünk.

Az olaj- és gáztermelés alkotóelemeiből készített műanyagok kereskedelmét táplálja az USA-ban az olcsó krakkolt földgáz virágzó gazdasága. A műanyagok környezeti globális hatásait övező felháborodás ellenére a műanyag-előállítás várhatóan 30–36% -al növekszik a következő hat évben. Csak az Egyesült Államokban 164 milliárd dollárt terveznek 264 új műanyaggyártó létesítményre.

Azok a vállalatok, amelyek ebből a műanyag boomból profitálnak, új lobbizógépezetet hoztak létre - a 1,5 milliárd dolláros Allience to End Plastic Waste (Állítsuk meg a műanyag hulladékot Szövetség). Számos tagszervezet agresszívan ellenzi az palackozási törvényeket az Egyesült Államok teljes területén (ez a módszer biztosítja, hogy a műanyag palackok valóban újrahasznosíthatóak legyenek). Ehelyett a „jobb hulladékgazdálkodás” hamis megoldását emlegetik megoldásként, amely a fogyasztókra és a fejlődő nemzetekre hárítja a felelősséget.

Az Ökológiai Központ, amely elsőként indított az Egyesült Államokban utcai újrahasznosítási programot, optikai szortírozórendszert alkalmaz, amely elválasztja a nehezen elkülöníthető újrahasznosítható anyagokat a nem újrahasznosíthatóaktól. Ez azonban továbbra is hatalmas mennyiségű műanyag hulladékot hagy a hulladéklerakóba.

Indonéziában pusztán az idegen hulladék mennyisége teljesen ellehetetlenítette a hatékony helyi újrahasznosítási rendszereket, súlyos környezeti válságot okozva ezzel.

Ez nem olyan probléma, amelyből a szelektálás és újrahasznosítás jelenti a kiutat.

Az egyetlen megoldás, ha nem etetjük tovább a fenevadat!

A műanyag hulladék által okozott krízis kezelésének egyetlen módja a gyártás visszaszorítása. Ha abbahagyjuk a fosszilis tüzelőanyagok és a frakkolás (földgázrepesztés) támogatását, a műanyag-előállítás elveszíti gazdasági hajtóerejét. Ha a műanyag- és élelmiszer-csomagoló iparág gyártóinak saját hulladékukat össze kellene gyűjteni és azt megfelelő módon kezelni, hamarosan más modelleket keresnének.

Az országok számára az új Bázeli Egyezmény aláírása remek eszköz a külföldi hulladékok kikötőkben történő elutasítására és új, nemzeti szintű műanyag behozatali tilalmak elkészítéséhez. Az egyezményben foglaltakon túl bőven maradt még tennivaló az illegális vagy rejtett hulladékszállítás megfékezése érdekében.

Ahhoz, hogy a bolygót, az óceánokaz és a kollektív emberi egészséget megmentsük a műanyag hulladékok okozta veszélyektől, szembe kell néznünk a kemény valósággal; az újrahasznosítás nem a minden problémát megoldó varázsszer, mint ahogy gondoltuk, mert a legtöbb műanyag nem újrahasznosítható.

Cikk és kép forrása: https://medium.com/@ToxicsFree/the-truth-behind-the-plastic-curtain-most-plastic-is-not-recyclable-24dca6065b62
Fordította: Tóth Anna