Óceánjaink mérgező műanyagban úsznak – a földgázkitermelés támogatásával

Egy rövid videó a frakkolásról:

„Szerencsés” egybeesés, hogy a palagáz iparnak a fennmaradáshoz szüksége volt új piacra, ami megindokolja az újabb fúrásokat, a műanyagiparnak pedig szüksége volt olcsó, könnyen elérhető etánra, ami történetesen a földgáz kitermelése során keletkező melléktermék. További hozományai is vannak ennek az együttműködésnek, egyik, hogy a palagáz műanyaggá történő alakítása során megannyi klímaváltozást előidéző szennyezőanyag kerül a légkörbe, a másik, hogy az újonnan feltámasztott műanyagipar termékeinek nagy része óceánjainkban landol. Ez a műanyag szennyeződés napjainkra még az asztali sóból is kimutatható.

Az egyszer használatos műanyag termékek többsége az óceánokba vagy más felszíni vizekbe jut, amely a vízi élővilág visszafordíthatatlan károsodásához vezethet. Ha ez a tendencia folytatódik, szembe kell néznünk annak súlyos és mérgező hagyatékával, amely veszélyezteti mind az ökoszisztémát, mind az emberi egészséget.

A műanyag és a palagáz szimbiózisa

A repesztés felvirágzása folytán egyre nőtt az elérhető gázmennyiség, amelyből egyenes következett az palagáz árak zuhanása. Itt jön a képbe a műanyagipar. A Plastic News állítása szerint a palagáz egy soha vissza nem térő lehetőségnek bizonyult a műanyagipar számára.

A virágzó műanyaggyártás képes felemészteni mindazt a folyamatosan növekvő mennyiségű repesztett palagázt, amit ez az iparág biztosítani képes, létrehozva ezzel egy jövedelmező, ámde igencsak mérgező együttműködést. A befektetők sorban állnak, hogy újabb feldolgozó üzemeket építsenek, amelyek a palagáz melléktermékeiből műanyagot állítanak elő, de a vegyipar is egyre több és több petrolkémiai üzembe fektet be, melyek segítik apasztani az elmúlt években a keletkezett palagáz-felesleget.
A repesztés által gerjesztett műanyagszennyezés azonban világméretű kihatással bír. Az Egyesült államokban gyártott új, nyers műanyag több mint felét exportálják. A brit Ineos vegyipari vállalat együttműködik az amerikai palagáz-iparral, így együtt láthatják el az európai műanyagipart a szükséges alapanyagokkal. Az Amerikában kitermelt földgáz a Mariner East földgázvezetéken át jut Pennsylvaniaba, ahonnan azt az Atlanti-óceánon át az Ineos európai üzemeibe szállítják.

Repesztéstől az óceánok elsavasodásáig

A földgáz feldolgozása során rengeteg káros anyag kerül kibocsátásra, többek között szén-dioxid és nitrogén-oxid. Főként ez a két anyag okolható az óceánok elsavasodásáért, mivel a szén-dioxid szint emelkedésekor megváltoznak a tengervízben zajló kémiai folyamatok.

Az elsavasodot tengervíz a vízi életformák deformitását, csökkenő szaporodási és túlélési képeségét, bizonyos esetekben megváltozott viselkedését eredményezi. Ezen eltérések komoly hatással lehetnek a vízi élővilág sokféleségére és sűrűségére.
A legtöbb tengeri tápláléklánc alapjai a korallok, melyeket súlyosan veszélyeztet a tengerek pH értékének változása. Több tanulmány alátámasztja, hogy a savas kémhatású víz feloldja a korallok meszes vázát, illetve nagyban korlátozza az új zátonyok kialakulását.

A földgázt feldolgozó és égető üzemek kibocsátása igen káros az emberi szervezetre nézve, ezen túl elősegíti a tengerek elsavasodását. Az elérhetőség és a gyors megtérülés miatt azonban a palagáz-ipar egyelőre dinamikusan fejlődik, megnehezítve ezzel a tiszta energiaforrásokra történő átállást.

A műanyag ökológiai lábnyoma egyre csak nő

A palagáz élénkítőleg hatott a műanyagiparra, amely megnövekedett kibocsátáshoz, és még több szükségtelen műanyag termékhez vezetett. A következő évtizedben a világ műanyagtermelésében 40%-os növekedés várható, amely többek között a csökkenő alapanyagáraknak és a fokozódó termelési tempónak köszönhető. A legnagyobb gond, hogy az előállított műanyag csomagolás nagy része szinte azonnal eldobásra kerül. Évente átlagosan 50 kg műanyag hulladékot termelünk a világátlag szerint. A műanyagipar 1950 óta összesen 8,3 milliárd tonna műanyagot gyártott le, ennek a mennyiségnek mindössze 9%-át hasznosították újra, tehát több mint 7,5 milliárd tonna műanyag került elégetésre, a hulladéklerakókba vagy hever szétszórtan a világban.

A műanyagok eredendően – természetüknél fogva - mérgezőek, illetve hordozóként szolgálhatnak más szennyezőanyagoknak. A legtöbb műanyag számos káros és mérgező adalékanyagot és kémiai anyagot tartalmaz, amely a műanyagok öregedése során kioldódhat, így a környezetbe kerülhet. Súly tekintetében ezek az adalékanyagok a kész műanyag súlyának több mint felét is kitehetik. Némelyikük különösen ártalmas lehet, a legtöbb mérgező kémiai anyag, de gyakoriak a hormonháztartást befolyásoló adalékok is. Ezek az anyagok könnyedén kioldódhatnak a műanyagból, így bejuthatnak az ételekbe és a környezetbe.

A műanyagok a gyártástól számítva több száz, de akár több ezer évig is fennmaradhatnak, ez idő alatt folyamatosan eresztik magukból a mérgező anyagokat. A rendelkezésre álló hulladéklerakóhelyek limitáltak, pedig az egyszer használatos műanyag hulladék rohamos gyorsasággal képes ezeket a lerakókat megtölteni. Még ennél is nagyobb probléma, hogy a hulladékrétegen átszivárgó víz kimossa a mérgező anyagokat, majd a fokozottan szennyezett oldatot leszállítja a talajvízbe.

Műanyag hegyek az óceánokban

Az összes műanyag szemét 40%-nak holléte máig azononosítatlan. Csak 2010-ben, közel 200 tengerparti ország, több mint 300 millió tonna műanyag hulladékot termelt, ebből feltehetően 5 és 15 millió tonna közötti mennyiség az óceánokban landolt. A vizekbe jutott hulladék az óceánokban úszó óriási hulladékszigeteket képez, amelyek napról-napra nőnek.

Az úgynevezett mikroműanyagok - a műanyag hulladékok töredezése során keletkező apró műanyag részecskék - mára minden felszíni vízben megtalálhatók, a nyílt tengerektől a folyómedreken át egészen a legmélyebb tengeri medencékig. A nagyméretű műanyag hulladék negatív hatása szembetűnő, azonban a mikroműanyagok jelenléte még nagyobb károkat okozhat a tengeri élőlényekben. 2007 és 2013 között a becsült tengerfelszíni mikroműanyag szennyezettség 250 millió kg, Ausztrália partjaitól egészen a Földközi-tengerig.

Az Atlanti-óceán esetében a helyzet még aggasztóbb, a négy fő tengeráramlat mentén lassan mozgó „műanyag-levesek” jönnek létre. A világ legnagyobb óceáni hulladékszigete, a nagy atlanti-óceáni hulladéksziget mérete háromszorosa Kalifornia méretének. Ez azonban csak az egyike annak az öt úszó hulladékszigetnek, amely a világ óceánjain úszik, és folyamatosan növeli méretét. Ezek együttes mérete több mint 50 magyarországnyi terület!!!

Egyre nagyobb veszély fenyegeti a vízi élővilágot

A műanyag hulladék óriási veszélyt jelent a vízi, különösen a tengeri életközösségekre, közvetlen hatása több mint 600 tengeri fajt érint jelenleg, de ez a szám várhatóan nőni fog. A jellemzően a vízfelszínen úszó műanyag törmelék keveredik az élőlények táplálékául szolgáló részekkel, így az állatok gyakran elfogyasztják azt, vagy belekeverednek, beleszorulnak az úszó műanyag darabokba.

Számos bizonyíték árulkodik ezekről, a tengeri bálnák gyomrában nagy műanyag csomókra bukkantak, amelyek megzavarják az állatot, így az tulajdonképpen halálra éhezteti magát. A tengeri teknősök, köztük a kipusztulással fenyegetett kérgesteknős is medúzákkal táplálkozik, azonban gyakran összetévesztik velük a vízben úszó nejlonzacskókat, melyeket elfogyasztva az állat el is pusztulhat. A szintén veszélyeztetett lundák gyomrában is gyakran találni műanyag darabokat, és így tovább.

A mikroműanyagok a halak szervezetébe jutva a máj telítődését okozzák, madaraknál pedig a felgyűlő méreganyagok a madarak mirigyeiben akkumulálódnak. Kagylók esetében megfigyelték a sejtfunkciók romlását, míg a tengeri sünöknél meddőséget idéz elő a mikroműanyag. Az így összegyűlt toxinok felhalmozódnak, és egyre feljebb jutnak a táplálékláncban, végül eljutnak egészen az emberig.

A műanyagok beleszólnak a globális szén-körforgásba is

A műanyag szennyezés katasztrofális hatással lehet az óceáni ökoszisztémára. A fent említett hatásokon kívül azonban foglalkoznunk kell a karbon-háztartásban bekövetkező változásokkal is. Az óceánok a bolygó fotoszintézisének több mint felét végzik – óriási mennyiségű szenet elnyelve ezzel – azonban a műanyag hulladék nagyban csökkentheti ezt a megkötőképességet. A nagy mennyiségű úszó hulladék gátolja a fény bejutását a víz alsóbb rétegeibe, megakadályozva így az algák fotoszintézisét. Igaz ugyan, hogy a víz felszínén történő fotoszintézis is vesz fel széndioxidot a légkörből, azonban ennek a szénnek nagy része visszakerül, amennyiben nem tud a víz mélyebb rétegeiben megkötődni.

Számos állat biológiailag elősegíti a felszíni széndioxid megkötését, ilyenek például a vízfelszín közelében, planktonnal táplálkozó apró halak. Az óceán összes szénmegkötésének akár 40%-át is kiteheti az ezen halak által leszállított szén, évente ez a mennyiség akár 10 milliárd tonnát is elérheti. Azonban ezek a halak egyre több műanyagot fogyasztanak, amely megzavarja a szénmegkötési folyamatot. A mikroműanyagok a kisebb szénmegkötő életformák működését is befolyásolják, gátolják például a zooplanktonok süllyedését a mélyebb vizekbe, akadályozva ezzel a felszínközeli oldott szén megkötését.

Mikroműanyag mindenhol

A mikroműanyagok a világon mindenhol előfordulnak, szó szerint, hiszen előfordulnak az ételeinkben, de még a levegőben is, amit belélegzünk. Még a lakásban lévő levegő is magas koncentrációban tartalmaz mikroműanyagokat, amely a különféle háztartási eszközökből illetve a szintetikus textíliákból származik. Ez a műanyag törmelék bejut a tüdőnkbe, ahol aztán felhalmozódik. Az Egyesült Államokban nincs hatályban olyan szabályozás, amely szabályozná a kommunális víz tisztítása során a mikroműanyagok szűrését, így a szennyvíztisztítók gyakran nem távolítják el ezeket a vízből. A mikroműanyagok előfordulnak továbbá a talajban is, illetve beszennyezhetik még a természetes trágyákat is. Hasonló műanyag részecskék megtalálhatóak a csapvízben, sörökben, tengeri sóban, illetve egy tanulmány a palackozott vizek 93%-ban is kimutatta őket. Egy európai tanulmány szerint, azok az emberek, akik gyakran fogyasztanak tengeri élőlényeket, évente akár 10.000 mikroműanyag darabkát is elfogyaszthatnak.

Összegzés

A palagáz ipar közvetlen szennyezése hatalmas benyomással van a környezetre és a klímára, rendkívül túlterheli az óceánjainkat. Azonnal be kell fejeznünk a felesleges és legfőképpen fenntarthatatlan műanyagok előállítását, mert már most beláthatatlan következményekkel jár használatuk. Az első lépésnek megfelelő lenne a műanyag hulladékok megfelelő osztályozása illetve veszélyes hulladékká történő nyilvánítása.

A földgáz olcsó, de annál veszélyesebb fosszilis energiahordozó. A mérgező palagáz repesztő ipar azonban egyre nagyobb ütemben növeszti maga köré a földgázt és a melléktermékeket feldolgozó üzemeket, gázvezetékeket és megannyi műanyag gyártó üzemet. Ez a folyamat óriási lökést ad a szükségtelen és rendkívül káros műanyaggyártásnak, amely mérgezően hat mind a környezetre, mind az emberi egészségre, és megpecsételi az elkövetkezendő generációk életét is. Ahelyett, hogy gyorsan letűnő, nem megújuló energiaforrásokba fektetünk ennyi pénzt és energiát, ideje lenne tovább lépnünk, és a tiszta, megújuló energiaforrások felé fordulni.

A fogyasztóknak meg kell érteniük, hogy a műanyagok használata támogatja a szennyező és klíma-romboló palagáz-repesztő ipart. A vásárlók tudatos és lelkiismeretes döntései, egy fenntarthatóbb, biztonságosabb jövőt jelenthetnek.

Fordította: Tóth Anna
Forrás: https://www.foodandwaterwatch.org/insight/fact-sheet-oceans-awash-toxic-plastic-%E2%80%94-brought-you-fracking