Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 8 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Dan Phillips hulladékházai - rendszámtáblák, csontok, fahulladék

  • 2016. február 15.
  • Abigail
Szerző: 
Abigail
Egy komplett beltéri falépcső 20 dollárért – valószínűleg ez volt az egyik legdrágább építőanyag, amelyet Dan Phillips beépített jellegzetes külsejű házainak egyikébe. Az amerikai építőmester ugyanis leginkább hulladéknak minősített anyagokból szeret építkezni, legyen szó söröskupakokról, lejárt rendszámtáblákról vagy a fatelepen begyűjtött vágási hulladékról.

A Phoenix Commotion alapítója a hétvégén Budapesten megrendezett Építészkongresszuson tartott előadást, ahol széles gesztusokkal vezette be a hallgatóságot az építőipari újrahasznosítás művészetébe. Előadása után többek között arról faggatták: hogyan sikerül az építési hatóságokkal elfogadtatni sajátos építményeit.

A faipari céget működtető apa és háztartásbeli anya gyermekeként született Phillips igen messziről közelített az építőiparhoz: táncművészetből szerzett diplomát egy állami egyetemen, dolgozott a hadseregben, tanított táncot egy főiskolán, és volt régiségkereskedő is – építőipari képesítése viszont egyáltalán nincs. 1997-ben feleségével, Marsha Phillips-szel alapították meg építőipari cégüket, és elkezdtek másoknak házat építeni. A vállalkozás Texasban működik, vezetői mindig nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy képzett mérnökök, ellenőrök vegyék át épületeiket. A cég egyfajta szociális küldetést is betölt: az építkezéseken képzetlen munkaerőt is foglalkoztatnak, akik az itt szerzett gyakorlat birtokában később könnyebben munkát szerezhetnek, és maguk a háztulajdonosok is tevőlegesen kiveszik részüket a munkából, így csökkentve az építési költségeket.

a kép forrása: inhabitat.com


A házak legalább 70-80%-ban újrahasznosított anyagból készülnek – hogy pontosan miből, mindig azon múlik, éppen milyen építőanyagot sikerül beszerezni. Az építőanyag fogalmát azonban igencsak tágan kell értelmezni – e felfogás szerint ide tartoznak például a csontok („Texasban bármelyik marhatenyésztőtől gond nélkül beszerezhető” – meséli Phillips), parafadugó, amellyel utánozható a drága parafa padlóburkolat, régi DVD-k, alumínium üdítősdobozok, tojáshéjból készült díszítőelemek, doboznyitók… A fenntarthatóság jegyében olyan megoldásokat alkalmaznak, mint az esővíz által táplált vécé és mosógép, az öntözést nem igénylő kertek a házak körül, és az épületekben nincs se padlószőnyeg, se PVC, se mosogatógép.

„Minél iparosodottabb egy ország, annál jobban szereti a szabványos dolgokat” – osztja meg velünk Dan. „Imádjuk a szabványos dolgokat, azt, hogy bárhol veszünk például egy villanykörtét, becsavarjuk otthon és már működik is. Már nem termésköveket használunk az építkezéshez, hanem szabályos, négyszögletes építőköveket, téglát. Így azonban nehéz organikus dolgokat építeni. Emellett nagyon sok energiát igényel az ilyen elemek gyártása, és ott van a szemét problémája is. A termelés ugyan takarékos, a gyártásnál a keletkező hulladékokat is feldolgozzák – azonban hiába, ha a felhasználás oldalán pazarlóak vagyunk. Építkezéseken szokás 10%-kal többet rendelni az építőanyagból az esetleges hibák, bontások miatt; ez azonban sokszor megmarad és hulladék lesz. A gond az, hogy nincs olyan iparág vagy felvevőpiac, amely a megmaradt, de még jól használható dolgokkal törődne.”

Az organikus szemlélet egyik kiváló példája a szervezet által legelőször épített ház, a Victorian House (viktoriánus ház). Újrahasznosított ajtókkal, ablakokkal, sőt, egy teljesen berendezett újrahasznosított konyhával épült, a hulladék fadarabokból összeállított kád, vagy a hikoridió és tojáshéj-díszek pedig felteszik az i-re a pontot. A Budweiser-ház, mint neve is mutatja, sok elemet köszönhet a sörmárkának – például egy sörcsapból készült csapot. „Hagyományos” házak mellett az Egyesült Államokban oly kedvelt fára épített házikók is megtalálhatók a cég munkái között. „A fán való életnek megvan az az előnye, hogy az ember rájön: rajta kívül milyen sokfajta élőlény tanyázik még a fákon” – véli Dan.

A hazai építőipar ismeretében joggal merül fel a kérdés: hogyan kaphatnak engedélyt a több mint egyedi anyagokból felhúzott házikók? „Eleve túlteljesítem az előírásokat; volt, hogy nagy teherbírású rétegelt-ragasztott fatartót használtam, aminek teherbírása sokszorosa volt az előírtnak. Emellett számít, hogy kisvárosban élek, így jó kapcsolatot tudtam kiépíteni az építési hatóság képviselőivel (building inspector), aki eleinte egyébként igencsak szkeptikusak voltak” - fejti ki Dan Phillips. „Egy nagyvárosban egészen máshogy működne a dolog; ahhoz, hogy ott is elterjedjen valami hasonló szemlélet, mindenképp szükség lenne arra, hogy a törvényhozók is lépjenek. Egyébként ezen a téren is elértünk sikereket: a hozzánk közeli Houstonban korábban egyáltalán nem lehetett újrahasznosított anyagokat felhasználni építkezéshez, 5 év küzdelem után azonban elértük, hogy megváltozzon a szabályozás.”

 

forrás: hg.hu